Interjúk

Szügyi Gábor életútja ritka példája annak, amikor a klasszikus művészeti alapok, az alkalmazott vizuális szakmák és az autonóm alkotás nem egymás alternatívái, hanem egymást erősítő rétegek. A pécsi művészeti középiskolától a Képzőművészeti Egyetemen át a hazai animációs filmeken és nemzetközi produkciókon keresztül egészen a digitális szobrászatig egy olyan pálya rajzolódik ki, amelyet nem egyetlen stílus vagy médium határoz meg, hanem a folyamatos tanulás, alkalmazkodás és belső kíváncsiság.

ANX a graffitihez nem pusztán technikaként vagy szubkultúraként viszonyul, hanem gondolkodásmódként, amely végigkíséri az életét. Névválasztása mögött láthatjuk egy sötétebb, atmoszférikus vizuális világ kialakulását, valamint azt a folyamatos átalakulást, amely nemcsak a stílusát, hanem a közösségekhez és a városhoz való viszonyát is formálja. Alkotásai pillanatokat rögzítenek – egy belső folyamatból, amelyben a graffiti egyszerre jelenlét, emlékezet és vizuális lenyomat.

Optikone 2002 óta fúj, neve a fogtechnikából eredeztethető, stílusa pedig az oldschool és wildstyle egyedi keveréke, amelyben a figurák és karikatúraszerű gondolkodás mindig fontos szerepet kapnak. Nyolc év kihagyás után 2013-ban tért vissza a graffitibe, azóta a Skicc Meeting Crew tagjaként alkot, számára a graffiti hobbi, szenvedély és közösség egyszerre.

A művész alkotói stílusa egyfajta vizuális pszichodráma, amiben keveredik a street art szabadsága, az eklektikus túlzás, a szürrealizmus álomszerűsége és a belső világ boncolgatásának őszintesége. Munkáival szeret ismert karaktereket, ikonokat, festményeket új kontextusba helyezni, amik sokszor tükröt tartanak. Ha valakiben elindít egy belső párbeszédet, akkor már megtörtént a varázslat.