Teyl x Desir interjú
banner
Teyl x Desir

Teyl x Desir interjú

2022. szept. 3. | Interjúk

Egy őszinte és közvetlen beszámoló az RCG crew egyik alapítójától a kezdetektől egészen napjainking. Közel 20 évnyi tapasztalattal a szakmában, megfűszerezve némi iránymutatással, amit érdemes megfogadni.

Mióta festesz?

Az első találkozásom a Graffiti-vel 12 éves koromban történt 1993-ban. Már akkor feliratokat meg karaktereket rajzoltam a suliban a füzetembe, de még azt sem tudtam mit csinálok, meg hogy egyáltalán ezt graffitinek nevezik. Egyszer utaztam a buszon a szülővárosomban és a Szent István utcán áthaladva láttam a buszról egy színesre festett falat. Az volt oda írva, hogy KRIK és PRAK egymás alatt volt a két név. Közvetlen mellette egy kalapos ufó szerű karakter volt még oda festve. Emlékszem lepattantam a buszról és azonnal vissza mentem megnézni közvetlen közelről. Teljesen elvarázsolt a látványa. A képregényekben olvasható effekt hangokra emlékeztetett, mint bow vagy a krash és még sorolhatnám. Ilyen nagyon egyszerű blokk betűk voltak pont, ahogy a képregényekben látható. Mint kiderült később a két emberke is Törökbálinti volt. Miután megismerkedtem velük valahogy magába szippantott az egész kultúra. 93-tól 96-ig még csak ismerkedtem a graffitivel.

Sokat lógtam velük akkoriban. Vittek magukkal éjszaka figyelni amíg ők festenek, ez hasznos volt mert láttam hogyan csinálják. Otthon rajzoltam sokat és csak throw up-ot festettem meg tageltem. Prak volt a mozgatórugója a helyi writingnak, nagyon aktív volt akkoriban. Tőle KRIK-től meg egy BONE nevű sráctól tanultam meg mindent a stílusokkal kapcsolatban, mivel kiderült, hogy Prakon és Kriken kívül vannak mások is akik graffitit festenek a környéken. Aztán valahogy egyre többen lettünk. Majd 96-ban történt egy komoly veszteség az életünkben, PRAK barátunk a túlvilágon folytatta tovább a graffitit. Az ő tiszteletére csináltam meg az első színes rajzomat 97-ben, ami egy OSP felirat volt. PRAK első csapata volt KRIKKEL, amiben néhány Budapesti figura is benne volt. A halála után elkezdtük az emlékére újra festeni a csoportot. Jelentése Old School Posse. Innen számolom azt is, hogy mióta festek. 97-től

Honnan jött a művésznév?

Ez egy bonyolult sztori már csak azért is mert volt több nevem is. Az első nevem Desir volt a 90-es években, ami egy filmből jött az egyik színész neve volt Desiré. Az é betűt elhagytam és máris úgy hangzott, mint egy graffitis név. Később voltak olyan neveim is mint Jeax, Smak vagy Peris de ezekből nem készült túl sok rajz. Olyan 2005 környékén találkoztam a Teil kifejezéssel, ami németül azt jelenti (Rész). Gondoltam ez jó lehet, ez az én részem, ez vagyok én. Valahogy adta magát. Teilként ismernek a legtöbben, ezzel voltam a legaktívabb. Illetve Teyl81-re változott az utóbbi időben. Az y azért került az i helyére mert van más is ezzel a névvel külföldön. De mostanában elő vettem újra a Desirt nosztalgiából. Persze ez a név is foglalt, de nem érdekel mert más a stílusunk. Van, hogy kombinálom a két nevet. TEYL x DESIR. Ez olyan mintha önmagammal kollaborálnék. Így lett belőle Mr.T.Desir. A 40. szülinapomon pattant ki fejemből ilyen jubileumi szarság 😀 Azonnal megcsináltam a filára, valamint Pécsen is csináltam egy ilyen kombinációt. Nem akarom elhagyni egyik nevet sem, mindkettőhöz ragaszkodom.      

Teyl x Desir
Teyl x Desir

Hogyan alakult ki ez a stílus és hogyan neveznéd?

Nem érzem úgy, hogy lenne saját stílusom. Illetve nagyon sok dolog tetszik és szeretem magam sok mindenben kipróbálni. Nincsenek egyforma rajzaim. Mindegyik máshogy néz ki egy kicsit. Egy ideig nagyon motivált a klasszikus New Yorki Wild Style. De mostanában szeretek kicsit egyszerűbb betűket festeni. Inkább az effektekre építek, valamint karaktereket is csinálok időnként. Rajzoltam egy saját angol abcét, sokszor előveszem és építkezem a forma világából. Valahol a new school és az old school között van az én stílusom. Nincs konkrét neve.

Teyl x Desir
Teyl x Desir
Teyl x Desir

Kik vagy mik inspirálnak leginkább az alkotásra?

Kezdetben PRAK és BONE inspiráltak nagyon. A rajzaik, amik már akkor minőséginek számítottak a kilencvenes években. Voltak akkoriban mások is akik ütős stílusokat festettek kishazánkban főleg a fővárosban. A Budapesti stílusokból a PNC crew rajzai voltak rám nagy hatással. De többnyire külföldi magazinokból próbáltam inspirálni magam. Így került a kezembe Subway Art magazin, ami, a 80-as évek New York metró rajzaival volt tele. Ehhez kapcsolódott a Style Wars videó is, ami nagyon motiváló volt számomra. Bene volt Seen, aki mára egy igazi badass rocker legenda. Imádom az öreget szivarral a szájában fest és egy egész életet tett fel erre és látszik rajta ahogy élvezi. The graffiti grandfather, számomra ő az igazi király. De a német vonal is nagyon bejött onnan Can2 és Bates volt nagy flash. Az On the run magazin és a Backspin tele volt külföldi cuccokkal, imádtam őket. Majd jöttek a hazai rendezvények, aminek mai napig imádom a hangulatát. Itt határoztam el magam, hogy amíg élek ezt fogom csinálni.

Van olyan graffitis csoport aminek a tagja vagy?

Természetesen van. A RoughColorinG crew a második családom. Alapító tagja vagyok Peruval karöltve és büszke az egész bagázsra. Rohadt jól működünk együtt. De néha kirakom még az OSP-ét is a régi idők miatt.

Teyl x Desir

Illegál vagy legális festés?

Az elején nagyon mozgatott az illegális festés, rengeteg élményem van. Olyanok voltunk, mint valami állatok, akik éjszaka kiszabadultak az állatkertből időnként. És most nagyon nevetek mert törnek fel bennem az emlékek. Mostanra leginkább a legális és a minőségi rajzok festése érdekel. Az alkotás és precizitás az amire szükségem van és nem az adrenalin függőség. Azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a része már egyáltalán nem érdekel. Néha kiszúrok egy-két spotot, ahol eltudnám képzelni magam.  

Az évek alatt volt bármiféle konfrontációd a hatóságokkal?

Előfordult még az elején, de szerencsére mindig jól keveredtem ki belőle. Nem mondanám komoly konfrontációnak. Igyekeztem elővigyázatos maradni.

Mi adott ihletet régen és mi az, ami még most is motivál?

Első perctől kezdve az életérzés, amit nyújt, meg a hozzá kapcsolódó sztorik. Nem mellesleg teljesen kikapcsol, olyankor vagyok igazán önmagam. Ahogy azt korábban is mondtam külföldi magazinokat próbáltunk beszerezni és abból meríteni hogyan is működik ez külföldön. Képes voltam hónapokig mindennap elővenni és nézegetni. Hetek után is képes voltam felfedezni benne valami újat. Ma már az internet különböző platformjain keresztül bárki munkája megtekinthető a világ másik pontján. Én még abból az időkből jöttem, ahol sokat kellett utazni, hogy megnézzem mások alkotásait. Valamint gyerekkorom óta szeretem a képregényeket és gyűjtöm is. A spawn a kedvencem. Előszeretettel merítek belőlük. Imádok elveszni a részletekben. Igazság szerint bármi tud motiválni vagy ihletet adni, akár egy jó zene is. Vagy néhány tárgy, vagy bármilyen forma vagy színkompozíció, amit bele tudok építeni egy rajzba.  

Hobbiként vagy megélhetésként tekintesz a graffitire?

Volt idő, hogy megrendelésre dolgoztam. Egyszerűen nem jött be. Valahogy úgy éreztem csak megerőszakolom vele magam. Tudod amikor abból próbálsz megélni, amit a legjobban szeretsz csinálni az nagyon jó. De ha munkaként gondolok rá és kötelezve vagyok akkor már nem tudom olyan szeretettel csinálni, mint amikor önző módon csak magamnak alkotok.  Szóval nekem ez inkább hobbi, de a legjobb megfogalmazás rá az életstílus. Így megmarad a művészi szabadságom. Nem kell azon agyalnom, hogy X és Y mit szeretne látni a kávézójában dekorációként. Talán egyszer még lehet beleásom magam újra a dekor festésbe, de most jelenleg nem opció.

Elég drága anyagi költségei vannak egy-egy rajz elkészítésének. Te ezeket miből tudod finanszírozni? Szponzor?

Van egy munkahelyem amiből van annyi pénzem, hogy tudjam magamnak finanszírozni a festést. Régebben nagyon szerettem volna szponzorált lenni, de rájöttem, hogy ha szponzorált szeretnék lenni ahhoz még kell egy minimális fejlődés. Betűkben már jónak érzem magam. De akad még hiányosságom. Ezért jelenleg is készítek tanulmányi rajzokat, fejlesztem magam amennyire csak az időm engedi. Talán egyszer eljutok a szponzorációig. Szeretnék bomba karaktereket is festeni, abban még nem vagyok annyira jó.

Volt olyan része az életednek, ami miatt úgy érezted, hogy felhagysz a graffitivel?

Többször is volt ilyen pont az életemben és akkor le is tettem. Volt, hogy éveket hagytam ki. Itt gondolok a magánéletre, munkahelyi problémákra, de volt, hogy csak nem bírtam lépést tartani és némi alkotói válságba keveredtem. De valami mindig visszarántott. Ez valami olyasmi, mint a kedvenc könyved. Már elolvastad ezerszer, de még mindig előveszed mert szereted. Van, hogy évekkel később veszed elő és újra elolvasod mert kötődsz hozzá. Volt sok állomás az életemben, ami miatt azt mondtam, hogy kész vége ennyi abba hagyom. De egyszerűen nem megy, valami megmagyarázhatatlan erő mindig azt súgja a fülembe, hogy ez vagy te. Amikor nem festettem kannával évekig rajzolni akkor is rajzoltam. Nekem csak jót tett, hogy időnként megálltam, mert utána mindig új és bomba ötletekkel tudtam neki lendülni.

Mi lett volna, ha annak idején nem ragadsz kannát? Mivel foglalkoznál?

Na ez egy jó kérdés. Talán egy drogfüggő díler lennék, aki lányokat is futtat. Hahaha. Viccet félre téve a szüleim nekem szánt szakma semmiképp nem jöhetett szóba. Ők azt szerették volna, hogy asztalos legyek a kézügyesség miatt. El is kezdtem a sulit csinálni, de aztán abbahagytam. Hamar rájöttem, hogy az nem az én pályám. Nem tudom, ha nem is a graffiti, de rajzolás szeretete akkor is megmaradt volna. Egyszer lehet csinálok egy saját képregényt.

Mi a véleményed a graffitiről?

Egyre jobb és jobb ahogy én látom. A kedvesem lánya fogalmazott így 10 évesen, imádtam. „A graffiti az graffiti olyan mint a fű, mindenhol kinő, kivéve a diófa alatt” Nagyjából én is ezt gondolom. Az egyik legszínesebb sportnak tartom, ha nevezhetem így. És tényleg mindenhol jelen van a világon. Durva, hogy milyen irányba fejlődött a kezdetektől a napjainkig. Mai napig hoz magával új stílusokat. Tetszik, hogy ennyire sokszínű. Van, aki szerint kiment a divatból és csak a tinédzsereknek ad kihívást már. Én viszont tisztelem azokat az Old School arcokat, akik még most is aktívak hiszen egy életet tettek fel erre. Lásd: Seen. Ehhez nem lehet eléggé megöregedni, nem kor függő szerintem. Ha meg valaki divatból csinálja az jobb, ha el sem kezdi. Ez nem egy divatbemutató, hanem egy olyan életérzés, ami egyfajta szabadság érzetet kelt az emberben, ami örökké tart. Szükséges is a fejlődés, hogy minél többen elismerjék, mint művészeti ág.

Hogyan látod a szubkultúra jelenlegi helyzetét itt Magyarországon?

Nagyon jó megmozdulások vannak Magyarországon. Bár most a covid helyzet miatt kevesebb, illetve egyáltalán nem voltak graffitis rendezvények. Hiányoznak is. Ha minden igaz idén már lesz újra Meeting Of Styles. Hazai szinten is sokat változott a graffiti. Megint kezdem azt érezni amit régen, hogy visszatérnek a minőségi rajzok. A kezdő srácok között is akadnak, akik már most olyanokat festenek, hogy csak pislogok. Pár éve nyílt meg az All Caps shop Budapesten. Olyan srácok vannak a bolt mögött, akik rengeteget tesznek a kultúráért. Nagyon közvetlenek és segítenek bárkinek akin azt látják, hogy komolyan veszi a kultúrát, valamint aktívak és hajlamosak a fejlődésre. Iszonyat jó rendezvényeket és kiállításokat szerveznek a hazai MOS is nekik köszönhető.

Egy komplex csapat, akik maguk is a műfaj képviselői. Nagyon színvonalas és igényes munkákat készítenek. Ezt mind azért mondom el, mert példa értékű lehet a fiatalabb generáció számára a munkásságuk miatt. Szükség van az ilyen jellegű útmutatásra, ami felfelé mutat. Az átlag polgárok is egyre elfogadóbbak, de még mindig nyugat ilyen téren a favorit. Persze vannak gyengébb stílusok is, de ha valaki komolyan veszi az úgyis elkezd fejlődni valamilyen irányban. Erre a csoport társam NEMK a legjobb példa, mert óriásit fejlődött az elmúlt 3 évben. Elképesztő mennyire kifinomult stílusa lett.

Legemlékezetesebb fújás?

Többnyire mindegyik nagyon emlékezetes volt eddig. A Meeting Of Styles volt az egyik olyan nemzetközi rendezvény élményem, ahol legendás és profi graffitis arcokkal festettem együtt. A világ minden pontjából érkeztek profibbnál profibb alkotók. Ezen a rendezvényen kétszer is részt vettem egyszer 2017-ben és 2019-ben. A 2017-es rendezvényre egy versenyen keresztül válogattak be, ahol bekerültem az 5 ember közé, akik festhettek a rendezvényen. A zsűriben ott volt CAN2 is ős respect. 😊 A 2019-es MOS-ra már meghívtak a szervezők ez nagy megtiszteltetés volt. Ide meghívták a csoport társamat is INTEX-et akivel egy bomba jó közös koncepciót festettünk. Jó volt élőben látni olyanokat, akiknek a munkáit elismerem és egyben szeretem is.

Teyl x Desir

Egy ilyen rendezvény kiváló kapcsolat építés a külföldiekkel és a hazai szférával egyaránt. Egyben egy buli és örök élmény marad számomra. De a 30. szülinapom is emlékezetes volt. Egy elhagyatott alagútban az erdő közepén jameltünk, közben sütögettünk a barátokkal. A crew-al viszont szinte minden festés tökéletes emlék. Csak hogy egyet kiemeljek az óriás fal Ozorán, ahol az egész crew jelen volt. 3 napig csináltuk miközben ott aludtunk, így esténként bandáztunk, buliztunk, nappal meg festettünk. Olyanok voltunk, mint egy család. „Mert ez nem crew, ez család”

Számodra mit adott ez a szubkultúra az évek alatt?

Rengeteg élményt és nagyon sok ismeretséget adott. Nagyon jó fej embereket ismertem meg, akiktől csak tanulni lehet. Valamint rendkívül jó önismertet is adott. Megtanultam, hogy legyek önmagam. Céltudatosságra és törekvésre nevelt.

Mit üzennél azoknak, akik még csak most ismerkednek a műfajjal?

Először próbáljanak meg legális helyeken gyakorolni, fejlődni. Nagyon zavarja a szemem amikor egy rettenetesen rossz minőségű rajzot látok egy embertől mindenhol a városban. Ha előtte kicsit próbálgatja magát legális helyeken és alakítgatja a stílusát, majd utána kezd festeni illegálisan akkor biztos, hogy nagyobb siker élménye lesz. És persze többen elismerik majd. Van, hogy valaki egyből híres akar lenni kevés rutinnal, szerintem ez nem olyan jó hozzáállás. Arról nem beszélve, hogy ha valaki képezi saját magát, annak beérik a gyümölcse előbb-utóbb. Szükséges a fejlődés, anélkül elvesztek.

Kinek/Kiknek mondanál köszönetet?

Édesanyámnak és Praknak a túlvilágon mert hittek bennem. Ha ők nincsenek, én lehet nem is foglalkoznék a graffitivel. Mindazoknak az embereknek még, akik egy kicsit is segítettek az életem folyamán, hogy minél ügyesebb legyek. A csoportomból mindenkinek, mert oda teszik magukat amikor kell. Yo RCG Graff. Viszont a legnagyobb köszönet a családomnak jár, hogy kitartóan támogattak gyerekkorom óta. Valamint a kis családomnak Cintának, Zoénak és a kisfiamnak Zádornak, mert cuki fej.

HELLO
my name is

Teyl X Desir

További érdekességek

Koen interjú

Koen interjú

Endre/Koen/Darab. Bármelyik megnevezést is nézzük, mindegyik egy szelete az életének, ezekből vált azzá, aki ma. Graffitis, street artos, grafikus és még sokkal több ezeknél.

Interjú Szárnyas Doboz utcaművésszel

Interjú Szárnyas Doboz utcaművésszel

Szárnyas Doboz/ Box with wings  neve és munkássága a hazai street art kedvelő közönség számára már hosszú ideje nem ismeretlen. Úton útfélen szembejön velünk egy-egy alkotás, amely  által egy pillanatra…

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hírek és Újdonságok

Csatlakozz hírlevelünkhöz

Share This