Interjúk

A városi művészet a COVID–19 járvány idején új jelentést kapott: miközben a hagyományos kulturális rendszerek leálltak, az utcai alkotások továbbra is jelen voltak a városi térben. Ebben a közegben jött létre az Urban Art Association Te8, nem pusztán inspirációból, hanem egy tudatos reakcióként. Az alapítók felismerték, hogy az elszigetelt művészeti jelenlét nem elegendő a valódi hatás eléréséhez, ezért egy strukturált, mégis szabad és eredeti működési formát hoztak létre.

Wanda Hutira azon művészek közé tartozik, akik számára a város nem csupán háttér, hanem aktív párbeszédpartner. A falfestmények, illusztrációk és kísérleti vizuális technikák segítségével olyan képeket hoz létre, amelyek egyszerre reagálnak a környezetükre és a bennük élő emberek történeteire. Munkái gyakran a mindennapi élet apró megfigyeléseiből, társadalmi és pszichológiai kérdésekből építkeznek, miközben sajátos technikai kísérletezése – a festőhengerrel létrehozott „impresszionista” torzulásoktól a tipográfiai utalásokig – egyedi vizuális nyelvet teremt. Több mint száz falfestménnyel a háta mögött Wanda Hutira ma már nemcsak képeket fest a falakra, hanem csendes beszélgetéseket indít a város és az emberek között.

Refleks 2009-ben fogta először kézbe a festékszórót, azóta pedig következetesen építi azt a stílust, amelyet ma már sokan azonnal felismernek. Az interjúban szó esik a névválasztás mögötti tudatosságról, a vékony, precíz vonalak iránti megszállottságról, a hírnév iránti nyílt ambícióról, valamint arról is, hogyan látja a hazai és nemzetközi graffiti szubkultúra jelenét. Utazások, ikonikus helyszínek, erős vélemények és egyértelmű üzenetek – Refleks nem magyarázkodik, hanem reflektál.

Angel Twosix számára a graffiti sosem volt kérdés, inkább állapot. Nem magyarázat, nem üzenet, nem állásfoglalás – hanem ragaszkodás. A betűkhöz, az alkotáshoz, ahhoz a belső késztetéshez, ami már jóval azelőtt jelen volt, hogy nevet kapott volna. Ebben az interjúban nem legendát épít, nem definiálja a graffitit, és nem próbálja megmagyarázni, miért fontos. Egyszerűen elmondja, mit jelent számára: örömforrást, közösséget, folytonos megújulást – és azt a játékot, amiben néha megég az ember, mégis újra és újra visszatér hozzá.