A 48 éves ifj. Tornyosi Lajos már idétlen idők óta tetoválóként dolgozik. Imádja a munkáját, amiben eléggé ki is tudja élni a kreativitását, egyetlen hátránya mint szolgáltatás, hogy a vendég elképzelése miatt nem tud önkifejeződni, ezért valami hiányérzet mindig marad benne.
Mi vezetett ahhoz, hogy művész legyél?
Akkor jött a heuréka, mikor egy kollégám megmutatott pár olajfestés technikát, onnantól már nem volt kérdés miben tudom megélni önmagam.
Mikor kezdtél művészettel foglalkozni?
Amint először papír és ceruza került a kezembe, később általánosban a metál albumok borítói másolásával kerültem közelebb a művészethez, ezek kondicionálták is a látásmódom a dark irányba, aminek a nyomai azért fellelhetőek a mostani munkáimban is.
Milyen technikával és eszközökkel készíted el a festményeidet?
Olajjal szeretnék de a körülmények miatt az akrilt választottam, kezdetnek általában kannákkal fújok egy durva vázlatot, aztán markerekkel pontosítok, felvázolom a karaktert, egy kis airbrush, utánna ecsettel, aztán kezdem az egészet elölről, sok layert használok amíg elérem a színek erejét, ezért a legtöbb kép min. 30 órát is igénybe vesz.
Mi inspirálja a művészetedet?
Megpróbálok pró és kontra inspirálódni, röviden hashtagekbe szedve: hoax, konteó, keleti filozófiák, vallások, folklór, ősvallás, szimbolizmus, mitológia, költészet, rapszövegek, alter zene, minden ami felkapcsolja a lámpát odabent, azt a bizonyos a-ha érzést adják, amik közelebb visznek a megértéshez, mi zajlik, miért is vagyunk-e bolygón:)
Milyen üzeneteket közvetítesz a munkáiddal?
Egyfajta palackpostának gondolom a képeimet, amit ha megtalálnak kibontanak, talán elindít kérdéseket a fejekben, a mai túlgyorsított instavilágban a többség csak továbbgörget anélkül, hogy megpróbálná megérteni amit lát :/ a jelen, jövő és múlt problémáit firtatom a személyes szűrömön keresztül átengedve, bitter-sweet módban:) A pop surreal comik stílus érdekel a legjobban, az üzenet talán az elfogadás, a dolgok megértése, kondíciók feloldása, meg a világbéka természetesen:)
Bemutatnád kicsit részletesebben az egyik hozzád legközelebb álló festményedet?
Minden kép egy lépcsőfok számomra, kedvenc nincs igazán, mindegyik egyfajta lenyomata az aktuális időszaknak amikor készült. Talán mégis a ‘Chance to Change’ címü kép, aminek mérete 160×110 cm ´áttörés´ volt a többihez képest, minőségi szinten és elmélyülés terén mindenképp.
Leginkább gyerekoromból Foky Otto bábfigurai ihlettek meg, azon belül Oriza Triznyák a kedvenc karakterem. Orizát szituációk főszereplőjeként jelenítem meg, mintha folytatódna a bábjáték ebben a szürreális sodrásban amiben élünk.
A kép címe arra utal hogy, nem elég esélyt kapni ha nincs meg a változtatásra a hajlam, a komfort zóna egy magunkra zárt kalitka, a heuréka fejű Oriza talán erre jött rá a fürdőkádban:)
Mit ábrázol a honlapodon található logó?
A logóm egy kabbalából vett szimbólum felfelé mutató háromszög, amit kicsit pár vonallal térbelivé alakítottam, úgy hogy nézheted úgy is hogy benne vagy, vagy alulnézetből látod, optikai játék, de a körbe foglalva a duálisból triálissá válik, 1+1= 3 🙂
Mit gondolsz, az emberek hogyan viszonyulnak a festményeidhez?
Nem gondolok rá igazán, majd ha kritizálják fogok eleget:) Amúgy érdekes ki mit lát benne, sokszor az is inspiráló ha teljesen mást mint amit én látok bennük, volt pár megjelenésem velük ahol többnyire érdeklődve kérdezgettek a miértekről, beindult a kombinatorika, az jó érzés:)
Gondolkoztál már azon, hogy falfestményként is bemutasd a munkáidat?
Egyszer csináltam egy graffitit egy legál falra, nem lett kész, azóta se mentem vissza befejezni, pedig folyamatosan vonz, nagyon élveztem, de szívesebben fújkálok a kis műterem szobámban.
Min dolgozol jelenleg, és mik a jövőbeli terveid?
Most egy Behálózva c. képen, Oriza az algoritmusok hálójába ragadva, valami ilyesmi. Tervek vannak, sok vázlat is, amiket hagyok érni a fiókban, ha gyarapszik az anyag akkor szeretném szélesebb körben láttatni őket egy önálló vagy csoportos kiállítás keretén belül hasonló művészekkel.
