Interjú Bronk graffiti művésszel

Urban Művészet | 2021.09.13. | 4 perc olvasási idő

Bronk graffiti művész életében már elég korán jelen volt az utca és annak kultúrája, ami sok inspirációt adott számára. Stílusára nagy hatást gyakoroltak a késői 80-as, korai 90-es évek hiphop album borítói. Több éves külföldi tartózkodása alatt rengeteg hasonló gondolkodású embert ismert meg ami inspirálta és formálta a művészetét.

Mióta festesz?

Nem tudom pontosan megmondani, az eleje kicsit döcögősen alakult, de  mindenképpen valahol az Y2K bug körül keresendő a válasz. 

Honnan jött a művésznév?

………..homályos emlékeim vannak az eredetéről, de valószínűleg nagyban közrejátszott a szó csengése.

Hogyan alakult ki ez a stílus és hogyan neveznéd?

Karaktereimre mindenképpen nagy befolyással vannak a késő 80-as, korai 90-es évek hiphop album borítói. Eric B and Rakim-Paid in Full, LL Cool J-Walking with the Panther, vagy éppen csak a kinézet mint Slick Rick vagy a Run DMC tagjai. Van egy kép ahol Jaz O és Jay Z pózol. Számomra vibrál a kép. Egyszerűen zseniális. Mindenképpen fontosnak éreztem, hogy bizonyos elemei ennek a korszaknak fennmaradjon a festészetemben, ezért megpróbáltam őket beépíteni. A kalap, nyaklánc, szemüveg, aranyöv és Boom Box mind ennek a korszaknak hódolnak.

Betűstílusomban próbálom az egyszerű és olvasható irányt képviselni ami szintén visszanyúlik a kultúra korai szakaszára. Fontosnak tartom, hogy az emberek értsék mi történik azon a felületen ahol találkoznak velem. Így talán könyebb az azonosulás is.

Bronk graffiti művész
bronk graffiti művész

Kik vagy mik inspirálnak leginkább az alkotásra?

Nagyon sok energia érkezett a csoportomtól, amit úgy érzek, hogy sikeresen tudtam tovább hasznosítani. Fontos megemlíteni, hogy nem kimondott graffiti csoportról van szó, inkább egy kollektíva ahol a hiphop elemei egyesültek. Tehetséges Beatmakerek/Lemezlovas virtuózok/Mikrofon ropogtatok/Utcaformálok íratlan szövetsége ez, ami élteti és formálja a kultúrát.

Mellettük azonban rájöttem és megtanultam, hogy inspirációt nem csak egy bizonyos korból, szubkultúrából lehet, illetve kell kizárólag meríteni. Bármit beépíthetünk. Rám a zene van ilyen hatással. Ímádom a “45-ös vinyl-eket. Habár a csoportom zeneileg erősen raprezentálja a hiphop kultúrát én mégis a rocksteady-lovers-reggae vonalon olvadok el. 

Van olyan graffitis csoport aminek a tagja vagy?

Igen. A Rusty Homies egyszer’s mindenkor.

Illegál vagy legális festés?

Festés.

Az évek alatt volt-e bármiféle konfrontációd a hatóságokkal? 

Ez még érdekel valakit???

Mi az ami motivál téged az alkotásra?

Motiválható lehet minden a megfelelő pillanatban. Imádok egytagú turista tárlatvezetést tartani a városban, keresni a jó tageket-matricákat. Büszkeséggel tölt el mások eredménye, feltölt energiával annak tudata, hogy ők szintén aktívak. A helyi közösséggel való kommunikáció miközben festesz, szintén felbecsülhetetlen a számomra. Több mint tíz évi külföldi tartózkodásom alatt rengeteg általam ismeretlen etnikumú emberrel sikerült hosszabb-rövidebb beszélgetést kialakítanom.

Észrevételek, nézőpontok cseréltek gazdát, némelyikből azóta is tartós barátságok alakultak ki. Ennek következtében esélyem lett arra is, hogy különböző országokat tudjak meglátogatni, ott hasonló gondolkodású emberekkel találkozni, akik bepillantást engednek hétköznapjaikba….. És!!!! Festeni!!!! Mi ez, ha nem Maga az Inspiráció. Olyan többletet kap tőle bárki, ami automatikusan azt generálja benned, hogy Meg!

Hobbiként vagy megélhetésként tekintesz a graffitire?

Egyik sem. Olyan régen van kötődésem az utcához és annak kultúrájához, hogy azt már nem tudnám ilyen könnyen bekategorizálni. Egyszerűen hozzá tartozom. Belföldön vagy külföldön járva mindig Őt fürkészem, keresem a helyem, hogy én hol és mivel tehetem teljesebbé. Kötődöm hozzá és ha tudok törődöm vele. Teszem mindezt tudva, hogy ez bizony Szigorúan Egyoldalú Érzelem. Csak magam miatt csinálom, az hogy mások motiválhatnak, elismerik amit teszem csak a hab a tortán. Így aztán nincs csalódás sem.

Nem tudom neked mit jelent a szó, hogy graffiti, de számomra nem csak rajz, hanem inkább gyűjtőfogalom. Mindent jelent, ami vele jár. Éppen ezért nem hobby. Nem csak akkor csinálod, ha ki akarod kapcsolni az agyad és el akarsz vonulni. No Sir! Megélhetés? Örülök ha mások meg tudnak belőle élni mint főállás és tisztelem őket, mert kiállnak a döntésük mellett. Kevesen tudják, de rengeteg áldozatot, időt és energiát igényel.

Elég drága anyagi költségei vannak egy-egy rajz elkészítésének. Te ezeket miből tudod finanszírozni? 

Pénzből.

Volt olyan része a karrierednek ami miatt úgy érezted, hogy végleg leteszed a kannát?

Mindenki megáll egy mérföldkőnél előbb-utóbb. Mérlegel, hogy eddig mit csinált, hova jutott ezzel és van-e értelme tovább haladni? Van aki lelassít kicsit, van akit az élet terel ettől a közegtől teljesen másfelé és tudod nincs is azzal semmi baj.

Mi lett volna ha annak idején nem ragadsz kannát? Mivel foglalkoznál?

Ez csak egy véletlen, hogy anno 14 évesen ez fogott meg. Semmivel sem különb ez a réteg más klikkek tagjainál. Bármiben megtalálhatja magát az ember.

Mi a véleményed a graffitiről?

Amit eddig olvashattatok az én szubjektív tapasztalatom. Sokan talán azonosulnak vele, páran kritizálják azt, de egyben egyetérthetünk: Rengeteget tud adni és el is vesz az embertől. Mindannyiónk tudja aki ezzel foglalkozik egy ideje. Persze mindennel így vagyunk amibe kellő energiát fektetünk. Mindenképpen Alázatot követel, de Tartást ad! Viszont ahogy Tizer barátom mondta: Ne aggódj, a nap végén ez csak Graffiti marad! Ha szereted csinálni találd meg az örömöt benne és hagyd ki a keserűséget, a haragot. 

Bronk graffiti művész

Hogyan látod a szubkultúra jelenlegi helyzetét itt Magyarországon?

Él! És ez a legfontosabb!!!! Itthon is több generációról beszélünk már. All City Kingek tették már le a kannát, de mindig vannak új tehetségek akik felveszik. Számomra nem az egyén a lényeg, hanem a mozgalom. Annak kell tovább élnie. Többen költöztek külföldre és ott öregbítik az országunk hírét. Tisztelet nekik! Vannak akik itthon járják az elfeledett csapásokat és felfedeznek újakat. Tisztelet nekik! És Tisztelet azoknak akik már hosszú ideje töretlenül jelen vannak és még mindig járják a yardokat, a lineokat, a streetet. Ott állnak a  vasaknál, falaknál és időt-energiát nem sajnálva tovább éltetik a kultúrát!

Legemlékezetesebb fújás?

Africa-Ghana Vegas barátommal. Iszonyat fáradtan, napkeltekor elindulni egy helyre, amit csak egy koordináta mutat. Később nincs értelme mert hólyagosra égsz a napon. Nem tudod hova mész és a kontakt talán ott van, talán nem. Aki volt Afrikában tudja mekkora élmény az Uber szolgáltatás arrafelé. Fehér emberként helyi vezető nélkül élő “célpont” vagy. Mindenki tőled szeretne valamit. Vagy csak érdekled őket, hogy mit keresel a környékükön ahol még a fehér ember sem jár. Persze a helyi állapotok mellé iszonyat kedvesség párosul a lakosság részéről, ami európai szemmel igen elgondolkodtató.

Számodra mit adott ez a szubkultúra az évek alatt?

Barátokat és Önbecsülést.

Mit üzennél azoknak, akik még csak most ismerkednek a műfajjal?

Rengeteg fiatalnak imponál ez manapság és ezért ki is próbáljátok magatokat benne. Hajrá!!!! Minél többen és minél hamarabb annál jobb. Hogy miért? Mert a legtöbben lemorzsolódtok, feladjátok. Már nem tartjátok annyira coolnak, nincs időtök vele foglalkozni, más dolgok érdekelnek. Ez is érthető. Ha annyi minden közül lehet ma válogatni miért ne válassz mást? Lehet, hogy másban sokkal tehetségesebb vagy és nagyobb örömöd leled, de mindig  lesz  egy szűkebb réteg ami megmarad.

Talán nem Mindenki  született tehetségesnek, de Ti bennetek van kitartás. Akartok fejlődni és nem érdekel benneteket mennyi a belefektetett energia. Érezni fogjátok majd a büszkeséget, hogy végül sikerült valamit alkotni magatoktól megannyi próbálkozás után. Érezni fogjátok a hovatartozás örömét amikor csoportot alapítotok, hasonló érdeklődésű srácokkal/lányokkal találkoztok jameken vagy a falaknál. Ti lehettek azok akik majd tovább adjak az újabb generációnak azt a megmagyarázhatatlan szeretetet, kötődést amit mindannyian érzünk magunkban a kultúra iránt. Az már csak rajtatok múlik melyik táborba fogtok tartozni.

Kinek mondanál köszönetet azért, amiért sikerült kitartanod a művészeted mellett?

Önmagamnak! Mert meghoztam anno egy döntést és ki tudtam tartani mellette a nem mindig pozitív behatások mellett is. Köszönet azoknak akik akaratlanul is formáltak az életben. Each One Teach One!!!!!! 

Bronk graffiti művész

Érdekesnek találtad?

Következő

Live Street Art Érd – A téma újra az utcán hever!

Előző

Tradicionális, mégis modern magyar minták kerültek egy étterem falára