Optikone 2002 óta fúj, neve a fogtechnikából eredeztethető, stílusa pedig az oldschool és wildstyle egyedi keveréke, amelyben a figurák és karikatúraszerű gondolkodás mindig fontos szerepet kapnak. Nyolc év kihagyás után 2013-ban tért vissza a graffitibe, azóta a Skicc Meeting Crew tagjaként alkot, számára a graffiti hobbi, szenvedély és közösség egyszerre.

Mióta festesz?

2002-ben fogtam meg az első kannámat. Karaktereket festettünk egy barátommal, talán ez volt az első komolyabb nekifutásom, ami ehhez a kultúrához tartozik. Lévén, hogy állandóan figurákat rajzoltam ez esett kézre.

Honnan jött a művésznév? 

Az eredeti szakmám szerint fogtechnikus vagyok, de sose dolgoztam benne egy percet se, amit utólag bánok. Innen jött a nagy ötlet, hogy ha már Fogtechnikus nem lettem Optikus még lehetek writer körökben. 😀 Innen jött az Optik név. Sok szempontból is ez lett a legtalálóbb név ami én vagyok. Lehessen jól tagelni és tekerni a betűket.

Hogyan alakult ki a stílusod, és hogyan neveznéd?

A karakterek és figurák sokszor kint vannak a graffeim mellett, de mikor nincs akkor is van. Ezt úgy értem, hogy mindig törekszem arra, hogy valami egyedit vigyek bele a betűimbe, még talán magamnak is már-már figurálisan. Ahogy a karikaturista dolgozik úgy gondolkozok a betűimről. A karakterek egy fokkal közelebb állnak hozzám a betűknél ezért betűimet is megpróbálom megkarakteresíteni. 

A stílusom kb a (new) oldschool és wildstyle mixe lehet talán én így nevezném. Egy barátom azt mondta egyszer eltűnődve a frissen festett fal előtt állva: Őskor. 😀 Jót nevettünk. A sárkány, dinó, oldschool karakterek túlnyomó részben valamelyik mindig ott van.

Mi az ami inspirál az alkotásra?

Sok minden.Természetesen a graffitik, amiket itt-ott látok neten vagy az utcán. A környezetemből és főleg azon belül a Skicc (Sketch) Meetinges társaimmal töltjük meg egymás képzeletbeli inspirációs ládáját, mikor leülünk együtt rajzolni és vadabbnál vadabb cuccok születnek a papír fölött görnyedve. Egy jó zene is inspirál, ami belemászik az ember fülébe.

Van olyan graffitis csoport aminek a tagja vagy?

Igen a barátaimmal közösen megalapítottunk egy csapatot a Skicc (Sketch) Meeting Crew-et (SMC). A csapatban mindenkinek más az erőssége. Kezdetben papíron ezeken az összeröffenéseken csak a magunk szórakoztatására rajzoltunk, amolyan önképzőkörként, ahol mindenki rajzol különböző megkötésekkel. Időközben azonban kinőtte magát és már a falakon is látható a crew.

Illegál vagy legális festés?

Legális. Rég volt, mikor én is űztem, hajtottam a fame-t. Főleg tagelések vagy ritkán festettünk streetre. Mostani fejemmel jobban szeretek nyugodt környezetben egyedül vagy társaságban festeni. 

Hobbiként vagy megélhetésként tekintesz a graffitire?

Hobbi, szenvedély, kikapcsolódásként. Régebben volt pár megrendelésem, de már nem megyek a dolgok elé. Jön majd, ha jönnie kell.

Volt olyan része az életednek, ami miatt úgy érezted, hogy végleg leteszed kannát?

Amikor BP-ről Hevesre mentem továbbtanulni. Amúgy is sok volt már a rovásomon és szerintem jókor húztam be a kéziféket. Ott teljesen elszigetelődtem a graffititől. Mivel még egy tag se volt szinte a kisvárosban, ezért nem is volt mi tovább vigye a belső késztetést, hogy fújjak. Volt egy 8-9 éves kihagyásom. Papíron rajzoltam max. Pestre vissza térve a grafikus suliba megismerkedtem pár hasonló mentalitású graffes arccal 2013-ban. Azóta is hálás vagyok nekik ezért.

Mi lett volna ha annak idején nem ragadsz kannát? Mivel foglalkoznál?

Mivel gyerek korom óta rajzolok és mindig is ez érdekelt, ha azt vesszük lételemem, így nehéz elvonatkoztatni. Valószínűleg grafikus lennék és azzal keresném a kenyerem ami a hobbim. Vannak skilljeim amikre, ha jobban ráfekszek még akármi is lehetett volna belőlem pl: rock énekes. 🙂 Mivel a munkámban is festékkel dolgozok és ezért ki tudok teljesedni, valamilyen szinten.

Mi a véleményed a graffitiről?

Egy jó önkifejezési forma számomra, amit a végtelenségig lehet tanulni. 

Hogyan látod a szubkultúra jelenlegi helyzetét Magyarországon?

Él a kultúra, sőt mostanában egyre jobban. Látok nagyon szép, igényes cuccokat utcákon, vonaton vagy legálon, amik felteszik azért a lécet. Ahogy egyre több ideje él a graffiti Magyarországon és fejlődik a festékek, capek minősége stb. úgy értelemszerűen egyre jobb dolgok is születnek. Ezzel ellentétben sajnos látom a tisztelet hiányát is, főleg kezdőknél. Ismerek olyan a ,,szakmában” ismert embert, aki nagyon segítőkész mindegy, hogy ismert vagy vagy kezdő. Kellenek az ilyen gesztusok egymás felé, hogy legyen összefogás és utánpótlás a graffitinek. Mikor virágzott kis hazánkban a graffiti, szinte mindenki tagelt, felszálltam pl: a trolira és már hátul ott volt egy ,,kolléga”. Úgy kellet rászólni, hogy hagyjon nekem is helyet a tageléshez. 😀 Ma jóval kevesebben vagyunk, ezért mindig szívesen segítek és támogatom azokat akik kacsintgatnak a graffiti felé. Talán azért mert amikor én kezdtem nem volt sok segítségem. Szinte mindenre magamtól jöttem rá és még internet sem volt. Szegény én. 😀 

Legemlékezetesebb fújásod?

Volt egy pár szerencsére. 2003-ban volt egy akciónk Fmig barátommal, a Mexikói úti aluljáróba mentünk festeni. Elég simán mentek a dolgok egy ideig, amíg nem jött egy nagyon magas srác egy alacsonyabb termetű haverjával rohamosabb tempóban. Na akkor irgalmatlan gyorsan szaladtunk fel a lépcsőn és lestük melyik irányból jönnek fel. Visszhangzott a nagy üres aluljáró, ahogy kiabálnak felénk. Mikor megjelentek a fejek már a felszínen, egyszer csak Fmig felkiált! Hé ez a Brékó (Brc) meg a Glen (Öe)! Mint kiderült ismerték egymást. Iszonyat jó betű stilójuk volt, megtisztelő volt velük találkozni. Sőt kb. megvárták míg befejezzük a graffet és addig csekkolták a terepet. Az jó volt.

Festettem már nagy mínuszokban is 3 Norvégiából vett zokniban meg két kabátban. Mint a michelin baba úgy néztem ki. Fasza volt…

Számodra mit adott ez a szubkultúra az évek alatt?

Nagyon sok kalandot és barátot kaptam. Megtanulni tisztelni a másikat. Azt hiszem a betyár becsület fogalmát is megtanultam.

Mit üzennél azoknak, akik még csak most ismerkednek a műfajjal?

Sokat gyakoroljanak papíron mielőtt valakit lefednek. Nagyon tisztelem azokat, akik nem egyből a fame-re mennek és nem egyből híresek szeretnének lenni. Körbe kell járni a témát szépen lassan, hogy mik a prioritások. Olyan nevet válasszanak maguknak ami még nincs. Próbálgassák a stílusokat, mert csak akkor tudják meg valójában mi az ami fekszik nekik. Van pár hely, ahol ha vesznek festéket elmondják mit lehet és mit nem. Nem szégyen kérdezni. Ami a lényeg, rajzolni, rajzolni, rajzolni. Ami megy a papíron az később a falon is fog működni.

Kinek mondanál köszönetet azért, amiért sikerül kitartanod a művészeted mellett?

A feleségemnek elsősorban, hogy elviseli a hobbimat. 😀 Grinonak a sok segítségért és biztatásért, de még sokan beállhatnának ebbe sorba. Shit Shotnak és Perunak hogy 8 év kihagyás után is biztattak arra hogy újra bekerüljek a graffitis közegbe, a sok jó festést és lehetőséget, hogy kiforrja magát a stílusom. Na és persze a Skicc meetingeseknek (SMC) meg végképp. Fék Úrnak nagy respeckt, amiért főnix madár hamvaiból felkelt és ismét kannát vett a kezébe! Fmignek is nagy pacsi, hogy a kamasz éveimben jó cimborám volt és biztatott. Mindenkinek nagy pacsi!