Endre/Koen/Darab. Bármelyik megnevezést is nézzük, mindegyik egy szelete az életének, ezekből vált azzá, aki ma. Graffitis, street artos, grafikus és még sokkal több ezeknél. A vele való találkozás során egy interjúra számítottam, mégis olyan beszélgetést kaptam, mint amikor rég nem látott ismerőssel fut újra össze az ember hosszú idő után, aki kedvesen, barátságosan fogadja.

A street art, graffiti – ahogy sok beszélgetés során szóba kerül – végre kezd több lenni az átlag emberek számára, mint rongálás és vandalizmus.

Kellett rá várnom 30 évet, 25-öt, hogy ez az emberi köztudatba beivódjon, hogy ez már nem az, ami régen volt.

Ti raktátok le az alapköveit ennek az egésznek…

…jó, nem mindig a leglegálisabb módon, de ez hozzá tartozott. Ha megnézzük, hogy honnan indult ez az egész, akkor azt látod, hogy ez egy önkifejezési forma. Én első sorban inkább street artosnak mondanám magam, bár igaz, hogy graffitiztem régen, még a nagy nevekkel kezdtük együtt.  Ha úgy vesszük, én a konnektorok világát „művelem”. Ha pl. kiragasztok egy konnektort (ábrázoló matricát ) egy póznára, buszba, ahol látom, hogy a fiatalok elkezdik bedugni a telefontöltőt ész nélkül, mert tölteni kell az ájfont, akkor az nekem már megérte. Ezeket a matricákat teljesen radikális helyekre ragasztom, mondjuk egy piszoár fölé, egy bejárati ajtóra, ahol minél abszurdabb szituációk generálódnak ezáltal. Emellett próbálom támogatni az összes graffitist és street artost, akinek mondjuk matricára van szüksége, ők általában hozzám jönnek, így megvannak a régi, kialakult kapcsolatok.

Ezek szerint akkor aktívan tartod a kapcsolatot a többi graffitis/street artos/matricás művésszel?

Régen voltak ilyen matricaragasztós megmozdulások azokból nagyjából kettőn vettem részt, de összességében véve az is egy külön stílus. Én úgy próbálom csinálni ezt a műfajt, hogy a legalitás határánál maradjak, bár nem is azt mondom, hogy legalitás, mert nincs ebben semmi illegális. A matricák, amiket használok és a többieknek is gyártatok, gond nélkül visszaszedhetőek az adott felületről, így még ha el is kapják őket, akkor sem lehet bajuk belőle.

Akkor igazából minden, ami leszedhető, az nem rongálás?

Igen, minden, ami úgy szedhető le, hogy azzal nem sérül a felület. Ez tulajdonképpen egy dekormatrica, amit pl. kirakatok dekorálására is használnak. Csak ha már megnyomod egy taggel, simán odajön  a közteres, hogy te rongálsz. Ilyenkor szimplán megmutatod, hogy egy pillanat alatt leszedhető. Amit 0036 mark csinál ilyenformán például az zseniális. Ez az a fajta ragasztás, amikor tapétaragasztós, papíralapú matricát használnak a művészek.  Na ez már úgymond street artos kategóriába tartozik, de ezt már valahol rongálásnak tartja a köztér, amivel személy szerint nem értek egyet. Én viszont nem művelem ezeket a dolgokat, mert anno volt ezzel kapcsolatban egy ügyem, ami miatt 12 évre abba is hagytam az egészet.

Majd utána Fork Imivel hozott össze a sors, – best thing ever 😀 – egy munkahelyen kezdtünk melózni és ez felkapargatta a régi dolgokat, érzéseket. Mondanom sem kell, hogy egy húron pendülünk és kialakult egy mai napig tartó testvéri kapcsolat. Na akkor elkezdtem megint fújni, full legálba’ természetesen, és így visszacsöppentem az egészbe. Szóval amit korábban kérdeztél, hogy bandázás a többiekkel, csapatszellem, az abszolút megvan a mai napig. Az All Capses srácokkal szoktam együtt mozogni, merthogy velük találtam meg azt a közös hangot és közös ideológiát ebben a dologban, miszerint lehet ezt normálisan is művelni és nem abban merül ki, hogy pl. felnyom egy taget az ember egy templom oldalára és kész.

Utánanéztek amúgy, hogy mi a jogszabály az egésszel kapcsolatban, mit és hol lehet/nem lehet csinálni?

Hát… legtöbbször azért ezt a saját bőrödön tapasztalod meg, hogy mi az amiért jár a dádá és miért nem, nyilván érdemes átnézni a jogszabályt is időről időre, hogy mit változtattak, de igazából ez úgy történik,  hogy az ember megy csinálja és ha csúnyán néznek akkor csúnyán néznek. Illetve rengeteg olyan hely van, ahol legálisan, előre egyeztetve lehet menni „örömfesteni”, pl. a Városmajorban, illetve nyilván ilyen a Fila is. Vagy az M5-ös bekötőjénél is volt egy ilyen rész, a hangfogó fal mögött -ami kívülről nem látszik – ahol sokszor szoktunk festeni régebben, amíg vissza nem igényelték sajnos. Szuper volt látni, mikor utaztam haza Vajdaságba és láttam, hogy a srácok megint festettek valami brutál jót.

Az én fejemben van egy prekoncepció, miszerint ha  féllegál helyen fest valaki, akkor ha minőségi  a munkája, azzal elnézőbbek a hivatalos szervek,  mintha valaki csak felfújna pár betűt. Ez helytálló, vagy rosszul gondolom?

Nem feltétlenül. Függ attól, hogy az illetékesnek pl. volt-e valaha rossz élménye, összefestették mondjuk a kerítését, vagy hasonlók. Volt olyan eset is, amikor kimentünk a Filára festeni, és igazoltattak minket teljesen feleslegesen. Nyilván ez az ő munkájuk, nem tudom hibáztatni érte őket. Itt is kétféle ember van azért. Van aki igazoltat, direkt kötekszik, beleáll a helyzetbe és van, aki végzi a munkáját, igazoltat, aztán megjegyzi, hogy amúgy nagyon jó és klassz dolog, hogy mi vagyunk és ezt csináljuk, mert színt viszünk a városba.

Szóval, kicsit elkanyarodtam a témától, de visszatérve a bandázás kérdésére, ahogy említettem is, főképp az All Caps csapattal szoktam nyomulni, az ő rendezvényeiken veszek részt és eldöntöttem, hogy egy olyan szerepet szeretnék vállalni ebben az egészben, hogy nem kifejezetten a frontban szeretnék lenni, hanem a háttérből támogatni mindenkit, ahogy csak tudok. Ezért is van az, hogy felvállaltam a matrica gyártós dolgot, mert én is csinálom kicsiben és hogyha van egy jó kontaktom, aki által  tudok segíteni a többieknek, akkor én ezzel járulok hozzá, hogy színesebb legyen a város is. 😀 Ez az én ideológiám.

És hogy látod, mi az ami miatt ezek a crewk ki tudják vetni magukból az embereket?

Nyilván bele lehet képzelni ebbe azt a gondolatmenetet, hogy mondjuk nem hozzák azt a színvonalat, de közel sem erről van szó. Az én véleményem, ami csakis a saját véleményem, nem azonosítom egyik crew-val sem, hogyha valakivel nem érzem a harmóniát, a jó együttműködést,  akkor nem fogom erőltetni a dolgokat. Gondolom a crewk-ban is megvan ennek a menete, ha valaki olyat tesz, amivel úgymond csorbítja a csapat hírnevét, akkor azt hogyan kezelik. Az a baj, hogy ebben a szcénában két féle megoldás van: az egyik, hogy odamész és beszélsz. Ha a másik is normális és vevő rá, akkor elindul egy érdemi kommunikáció. Sajnos ez a ritkább, a másik amikor az egyik fél elkezd beszélni a másik pedig rögtön magára veszi és elkezd arcoskodni. Megjegyezném, hogy egyre több a normális megoldás és kevesebbet lehet hallani beleállósdiról. Vagy csak én hallok kevesebbet róla.

Kicsit más. Szerinted erre az egész szcénára nagyobb már a nyitottság az átlagemberek körében, indult el valamilyen fejlődés ezirányba?

Az a baj, hogy ebből a szempontból szerintem mi még mindig visszamaradott ország vagyunk, ami sajnos már az oktatásban megnyilvánul. Én rajz-és művtöri tanár is vagyok egyben…

…általános, vagy középsulis tanár vagy?

Általánosban volt egy első osztályom, ott tanítottam ugye a mindent is :D, felsőben pedig művtörit, meg rajzot. Én például tanítottam graffitit, street art történelmet is és ezért konkrétan megkülönböztető bánásmódban volt részem, kirekesztettek a tanár kollégák. Az volt a nézet,  hogy ne tanítsam rongálni a gyerekeket, ne vigyem ki őket Filára, illetve ne beszéljünk olyanról, amit „nem szabad”.

Mintha egy irodalomtanár Harry Pottert vinne be az órákra?

Pontosan, mintha bevinné a képregényeket, az eredetiket DC, Marvel, Garfield, régi Mickey Mouseokat, ahol kezdődött az egész. Muszáj tágítani az emberek ismereteit, látásmódját. Igen, tudni fogja mindenki, hogy pl. Petőfi miket írt, de felteszem a kérdést: miért ne lehetne Petőfit képregény formájában tanítani? Szerintem rengetegen lennének erre vevők. Vagy például megtanítani a gyerekeknek, hogy nagyon szép dolog krumplinyomdával festegetni iskolai közegben, de ha mondjuk kivágsz egy szívecskét és az utcán egy eldugott kis helyen nyomdázol a falra, az rohadt jól tud kinézni és már be is viszed a street artos vonalat kicsiben. Fontos látni azt is, hogy mi az, ami dekoráció és mi az, ami önkifejező „rongálás”.

De úgy látom, hogy ebben azért megindult egy tendencia. Kb 7 éve a Nyírő Gyula Kórház keresett gríffitiseket az addiktológiára dekorálni. Rá is martam rögtön a dologra többedmagammal, végül csak rám maradt a leszervezés, de extra segítséget kaptam mindenkitől, aki benne volt a dologban. Nyírő Nyár néven futott amúgy ez a project. Úgy képzeld el, hogy összeszerveződött 26 graffitis, akik közül mind nagy név a „szakmában”. Az újpesti festékbolt szponzorálta az egész megmozdulást.  és ezt mind sikerült keresztülverni az igazgatóságon, és végül ez megvalósult. A koncepció az volt, hogy fontos tudni, hogy egy tisztulási folyamat 26 hónap. 26 betű van az angol abc-ben és mindenki kapott egy betűt, azt az egy betűt kellett felfestenie, mindenki ugyanazzal a színvilággal a saját stílusában. Ezzel mintegy filmszalag módjára motiválva  a bent lévőket, hogy figyelj, te ezen a gyógyulási folyamaton meg tudsz indulni, végig tudod csinálni. Ezt azért nem volt egyszerű keresztülvinni a vezetőségen, de szerencsére Dr. Petke Zsolt közbenjárásának köszönhetően átvertük rajtuk. Ez azóta is ott van és megvan.  Ezek az igazán nagy dolgok azért.