Szügyi Gábor életútja ritka példája annak, amikor a klasszikus művészeti alapok, az alkalmazott vizuális szakmák és az autonóm alkotás nem egymás alternatívái, hanem egymást erősítő rétegek. A pécsi művészeti középiskolától a Képzőművészeti Egyetemen át a hazai animációs filmeken és nemzetközi produkciókon keresztül egészen a digitális szobrászatig egy olyan pálya rajzolódik ki, amelyet nem egyetlen stílus vagy médium határoz meg, hanem a folyamatos tanulás, alkalmazkodás és belső kíváncsiság.

Munkáiban a rajz, festészet, film, videojáték és 3D-technológia nem külön világok, hanem egy közös vizuális gondolkodás eszközei. A technikai felkészültség mellett végig jelen van egy erős szellemi–filozófiai érdeklődés is: művészettörténet, irodalom, csillagászat, tudomány és metafizika szövik át alkotásait. Legyen szó alkalmazott munkáról vagy autonóm műről, számára a kép nem öncélú látvány, hanem jelentéshordozó tér.

Ez a beszélgetés nemcsak egy sokoldalú művész szakmai állomásait követi végig, hanem betekintést ad abba a gondolkodásmódba is, amely a „svájci bicska” alkotói modell mögött áll: hogyan lehet egyszerre jelen lenni a piacon és a belső világban, fegyelmezett szakmunkát végezni és közben megőrizni az alkotás örömét – azt a belső tüzet, amely harminc éve mozgásban tartja.

I.   Pályakezdés, szakmai alapok

A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában kezdtem komolyan rajzzal foglalkozni. Jó tanáraim voltak akik segítettek a fejlődésben. 4 csodálatos évet töltöttem ott. Akárcsak a kerámikusok, mi, ötvösök is mintáztunk. Agyaggal szobrászkodtunk, fejet raktunk fel. Rajzoltunk, festettünk, művészettörténetet tanultunk, ábrázoló geometriát és ötvösséget. Rajzórán a hagyományos művészeti alapképzést a kockától az aktig. Kockológia a perspektívához és arányokhoz, árnyékolás, drapéria, forgástestek, portré, akt, anatómia. Festészeti technikák. Akvarell, tempera. Ceruza és szénrajz.

Utána 2 évet töltöttem el a Dekoratőrképző suliban ahol drága jó Károlyi Tanár úr volt a rajztanárom. Aztán 1 év honvédség következett Szentkirályszabadján, ahol sok katonaportrét rajzoltam. Nem kellett hazamennünk, ráértünk. 🙂 A 90-es években szolgáltam, a balkáni háború idején. MI-24-esek és MI-8-asok, 17-esek voltak a reptéren. Békében telt a szolgálat hála istennek. Részt vettem a Gödi Alkotótáborban is. Az jó hely. 🙂

Rá nem sokkal hogy leszereltem felvettek a Képzőre, tervezőgrafika szakra. Első két évben volt műterem, festészeti technikák. Minden nap festettem. 🙂 Mellette párhuzamosan csináltam az illusztrációkat sci-fi, fantasy és később történelmi témákban is. Izgalmas időszak volt. 

Harminc éve vagy a művészeti pályán.

Mi volt az a belső hajtóerő, ami ennyi időn át folyamatosan mozgásban tartott?

Már egészen kis gyerekkoromban szerettem rajzolni. Szerintem mindenki szeret rajzolni gyerekkorában. Aztán ez van akinél elmarad van aki folytatja mert sikerélményt ad neki és elhiszik róla, hogy érdemes ezt a pályát választania minden nehézsége ellenére. 

És hogy mi hajt? Hát rajzolni jó. Az, hogy a ceruza vagy az ecset alól világok, karakterek, portrék, aktok, mesék, történetek születnek az egy varázslat. Amikor beleéli magát az ember egy illusztrációba akkor ott van. Az olyan élmény ami miatt jó csinálni. Az alkotás élménye, az ötletelés, ez a szellemi kaland és kreatív izgalom ez egy olyan állapot ami beszippantja az embert és teljesen leköti a figyelmét. Ha ebből jön sikerélmény és még pénz is keres vele az ember nem sok oka van abbahagyni. Ez a belső tűz viszi tovább. 

A Pannónia Filmstúdiótól a hollywoodi produkciókig ívelő pálya ritka életút.

Mit adott neked a film világa, amit más művészeti területen nem kaptál volna meg?

A festészet, a műtermi munka az magányos műfaj. A film az csapatmunka. A filmben több emberrel dolgozunk együtt, a melóink összekapcsolódnak. Tudni kell úgy melózni, hogy más tudjon a munkámmal tovább dolgozni. Én is úgy kapom az előrajzolt háttereket, hogy már elő van nekem készítve a munkámhoz. Egymás keze alá dolgozunk.

Az első film amin dolgoztam az az Ének a csodaszarvasról volt a Pannóniában készült. Imádtam azt a helyet. Hatalmas szerencsém volt, hogy a nagy öregektől tanulhattam. Jankovics Marcelltől, a Gémes Józseftől és a Richly Zsolttól. Élmény volt utána a munkámat a vásznon látni. 

Izgalmas volt az is amit az animátorok csináltak; szerettem a mozgáspróbákat ahol a Marcell nagy átéléssel, sokszor kézzel-lábbal mesélte el, hogy pontosan mit szeretne látni. Új kifejezéseket tanultam. Képbeállítás, szekvencia, kontinuitás. Mármint a jelenetek között folyamatosságnak kell lennie. Rengeteg különböző stílusú animációs film van. Több mint ahány csokifélét a Gombóc Artúr fel tud sorolni pedig az nem kevés. 😀

A Csodaszarvas után jött a Mr. Bean. Pár utcával arrébb, Óbudán a Raktár utcában volt a Varga stúdió. Ott készült a film. Ott például vektoros háttereket kellett csinálni. Emlékszem egy nap éppen bent voltam leadni a háttereket amikor felröppent a hír az irodában, hogy két repülőgép becsapódott a WTC-be. Innen tudom, hogy ez melyik nap volt. 

A Mr. Bean után sokáig tervezőgrafikát csináltam, fejlődtem 3D-ben és jött a Macskafogó 2. Abba akvarelles háttereket kellett festeni meg csináltam pár tervet az új robotkutyára. 🙂 Jó meló volt. Aztán dolgozhattam a Cinemonnál a Napkirálynő című francia-belga-magyar animációs filmen is. Nagyon jó stílusa volt. 

Az animációs filmek után jött a matte painter munka Prágában. Volt némi filmes alapom, illusztráltam, festettem rengeteget ezért kaptam bizalmat a cégtől és egy hónap próbaidő után csináltunk egy tesztet és felvettek. Ott már nem rajzoltuk a háttereket hanem fotókkal addig dolgoztunk amíg tökéletesen passzolt a forgatott anyaghoz. Sok jó filmen dolgozhattam ott.

Amit adott még a film nekem az szakmai fejlődés, Grand Tour. Hazai és nemzetközi produkciók. És kollégák. 🙂

II. Film, videojáték, nemzetközi tapasztalat

Matte painterként és digitális háttérfestőként dolgoztál európai és hollywoodi produkciókban is.

Mi a legnagyobb különbség a hazai és a nemzetközi filmes gondolkodás között?

Annyira sokrétű a hazai és a nemzetközi filmes felhozatal, hogy egy különbséget kiemelni nehéz, maximum általánosságokban lehet beszélni róla…

Technikailag sokszor ugyanaz a stáb csinál magyar és külföldi filmet is itt, Magyarországon mert jók a filmstúdiók és a szakemberek. Volt már a belvárosban pár útlezárás mert éppen filmet forgattak. Pár éve pont a belvárosban jártam; a Művészellátóba mentem a Bajcsy-Zsilinszkyn amikor forgatták a Fekete Özvegyet egy közeli utcában. 🙂 Tehát technikailag nincs különbség.

Hogy hangütésében, tónusában, hangulatában, témáiban mennyivel másabb a magyar film? Márai jut eszembe. Amikor az emigrációban 44 környékén arról ír, hogy kényelmes az amerikai élet. Jól élhető. Az európai kultúrában benne van egy megszenvedettség. Ami mélységet ad neki. Nekünk a történelemből kijutott bőven, nekünk van Werkmeister harmóniánk. Saul fia. Talpuk alatt fütyül a szél. Tegnap néztem meg megint. Munkácsy festmény jelleggel megvilágított, realista eastern. Dráma, tragédia. Változik a világ, eltűnik az egybefüggő puszta és a betyárok. Persze vannak jó vígjátékaink és gyönyörű színésznőink is de a francia filmekről mi jut eszünkbe? Könnyedség. Flört, romantika. Párizst a szerelem fővárosának hívják. Minek a fővárosa Budapest? Kelet és Nyugat kultúrájának találkozása? A Duna gyöngye? 

Vagy mi határozza meg a magyar filmet? Vagyis a magyar kultúrát? Hamvas Béla Öt tájgéniusza? Sokféle mentalitás együttélése, egymásra hatása? A ránk jellemző humor, a helyenként melankólikus életérzés, egy negatív, szomorú, komor tónus, ami talán a történelmünkből jön? Ezt jó lenne feldolgozni. Nem rárakni egy lapáttal hanem megtanulni örülni az életnek.

A skandinávoknál is vannak komor történetek. Meg szép szőke nők. 🙂 Mint ahogy nálunk is vannak vígjátékok és romantika is. Szerintem ha az ember igyekszik jól érezni magát akkor nem baj ha olyan filmeket is csinálunk amiket jó kedvvel tudunk nézni. Régen nem ilyenek voltunk. 

Hogy írt Faludy a kurucokról? 

„Vad, hetyke nép ez: kurjant, köpköd,

dalol s mókáz a vérpadig;

szemükben arany fények úsznak,

tarkójukon a szél lakik.”

Hát ebből kéne valamit visszaszerezni. Virtust, életörömöt. 

Mit jelentett szakmailag és emberileg George Lucasszal vagy Francis Ford Coppolával egy produkcióban dolgozni?

Ők alkotó zsenik és nagy élmény, hogy dolgozhattam a filmjeiken. Nem voltunk velük mindennapos munkakapcsolatban de amikor jöttek meglátogatni a céget Prágában akkor szerencsére találkozhattunk. Rendkívüli alkalom. A film amin dolgoztunk az tükrözte az igényeiket, az elképzeléseiket. Legjobb tudásunk szerint jó minőséget kellett csinálni. Sokat tanultam Prágában. Bizalmat kaptam a cégtől, beletanultam. Azt szoktam mondani, hogy intenzív időszak volt. Kihívás, nehézség, fejlődés. Kaland. Világlátás.

Amikor először beszéltem a lead-emmel megkérdezte tőlem, hogy mit várok ettől a cégtől? Én azt válaszoltam, hogy 1, szeretnék szakmailag fejlődni, 2, fejleszteni az angolom, 3, megismerni a várost. Szerencsére ezek teljesültek. Az, hogy két ilyen kiváló rendezőnek a filmjein is dolgozhattam az már várakozáson felül volt. 🙂 A cég kvalitását dícséri.

Grafikáid filmekben és videójátékokban egyaránt megjelennek. 

Másképp gondolkodsz-e egy kép „funkciójáról”, ha mozgókép vagy interaktív médium része lesz?

Igen. A képzőművészet l’art pour l’art műfaj. Ami az előnye az a hátránya is. Szabadon csinálhatsz amit akarsz és szabadon megpróbálhatod eladni utána ha sikerül. Mivel nem megrendelésre dolgozik az ember hanem megy a saját feje után ezért vagy van rá igény amit csinál vagy nem. 

Az alkalmazott műfaj az megrendelés, szerződés, szakmai tudás és amit az ember készít azt meg is veszik. Legyen az illusztráció, 3D, filmháttér vagy textúra, látványterv, ötletrajz. Ha van egy portfóliója az embernek ami mutatja a képességeit akkor lesz bizalom és lesz együttműködés. Ez az egyik lényeges különbség. Büdzsé van, megnézik mire költik és hogy ki kap lehetőséget. 

A másik jelentős tényező a mozgóképnél az idő. Másfél óra az 90 perc=90×60 mp=5400 másodperc. Egy másodperc 24 képkocka X 5400 = 129600. Animátorok tudnának róla mesélni mennyi az a 130 ezer képkocka. 🙂 Ennyi képkockába sokat lehet dolgozni. És ahhoz, hogy a produkció egyben maradjon oda kell figyelni arra mit kérnek az embertől. Csapatmunka. Ezért van rendező, gyártásvezető.

Ha egy rajzfilmnek van egy stílusa és 5-10 háttérfestő munkájára van szükség akkor annak az 5-10 embernek tudnia kell olyan szinten megközelíteni egy meghatározott stílust, hogy ne essen szét a film. Kontinuitás. Folyamatosság. Nem lehet ugyanabban a jelenetben ugyanazon a helyszínen az egyik képen kék az ég a másikon meg lila. Ez nem önkifejezés hanem művészi szintű szakmunka. Nem lehet másmilyen stílusban megfesteni.

Éppen ezért amikor nem sajátot csinál az ember hanem szerződik akkor kellő szakmai alázattal kiszolgálja a produkciót. Összességében szerencsés vagyok, hogy sok jó helyre dolgozhattam. Szerettem csinálni és ezért szerettek velem dolgozni mert ez meglátszott a hozzáállásomon. Nem véletlenül vannak a portfóliómban visszatérő ügyfelek.

Volt olyan munkád, amely külföldön nagyobb visszhangot kapott, mint idehaza.

Ez hogyan hatott az önképedre és a művészi iránykeresésére?

Amikor saját grafikát vagy festményt vagy szobrot csinálok akkor van művészi iránykeresésem. Absztrakt legyen vagy figuratív? Stilizált vagy fotórealisztikus? Milyen témákkal foglalkozzak? Hogyan fessem meg? Milyen anyaggal, milyen technikával? Akkor én ötletelek, gondolkozom, önkifejezek. Ezek az én döntéseim.

Az önképem hogyan fejlődött? Amikor valamit sikerrel teljesít az ember akkor az egészséges önbizalmat ad. Sok szakmát tanultam. Sokszínű lettem. Elmondhatom magamról, hogy filmes szakember vagyok, 3Ds művész is vagyok és szobrászkodom, tervezőgrafikus vagyok, illusztrátor vagyok és festő. Ahol alkalmazott műfajt csinálok ott a fejlődés miatt folyamatosan tanulni kell. 

III. A „svájci bicska” művészmodell

Ahogy te fogalmaztad, hogy ma egy művésznek „svájci bicskának” kell lennie.

Úgy gondolom igen; szerencsés több lábon állni. Olyan változó világban élünk ahol semmi garancia nincs arra, hogy ha valaki megcsinál egy diplomát akkor majd abból fog élni évtizedekig. Nem baj ha az embernek több képessége is van. Nálam van egy művészeti, grafikai, festészeti alapképesség együttes. A művészeti sulik képzése épül némi szerény tehetségre és ebből a központból kiindulva tanulok hozzá további szakmákat Robin Hood-ként lőve minden irányba. 🙂 Na jó, nem minden irányba; ami érdekel és aminek ehhez a belső kreatív maghoz köze van.

Mely készségek azok, amelyek nélkül ma már nem lehet hosszú távon talpon maradni?

Folyamatos tanulás. Szakmai alázat. Szorgalom. Társas intelligencia. Utóbbira mondják a HR-esek, hogy soft skills. Az együttműködés képessége. És pénzkeresés. 

Ideig-óráig lehet l’art pour l’art művészetet csinálni de jó ha az ember két lábbal áll a földön mert valamiből élni is kell. Jó esetben a kettő egy de nézzünk körbe hány képzőművész tudja ezt megtenni manapság. El kell fogadni, hogy vagy támogatják a képzőművészeket vásárlással, mecenatúrával vagy tudomásul veszik, hogy természetes, hogy csinálnak mellette sok minden mást is. 

A megélhetés sose volt egyszerű mióta van művészet. A l’art pour l’art egy viszonylag új fogalom. Régebben a művészet techné volt. Mesterség. Szakma. Mestermunka. Az ókori görögök művészeket hagytak ránk de nem művészek voltak a szónak abban az értelmében ahogy ha használjuk (hogy önmagáért) hanem mesteremberek. Fazekasok akik fekete és vörösalakos amfórákat készítettek, szobrászok akik szobrokat faragtak istenekről és halandókról. Mesterségük, szakmájuk volt. Kreatív szakmák. Értettek valamihez amit el tudtak adni mert jók voltak benne és mert szükség volt rá.

A sokféle alkalmazott terület – grafika, film, játék, digitális technológiák – inkább gazdagítják vagy széttartóvá teszik az alkotói identitást?

Mindkettő igaz. 🙂 Van aki olyan szerencsés, hogy elég egy szakmát megtanulnia és azzal boldogul. Van akinek többet kell tanulni és ettől sokrétűbb lesz. Golyóállóbb.

Vannak szakmák amikre mindig szükség lesz. A művészetről mindenki tudja, hogy nehéz megélhetési forma. Azt hiszem egy Woody Allen filmben mondta az egyik szereplő: A bizonytalan fogorvosi karrieremet cseréltem el a biztos képzőművész pályára. 🙂 Olyan vagyok mint Lusta Dick őrmester aki egy személyben az egész rendőrzenekar. 😀 De mindegyik hangszer! Vagyis hogy mindegyik területnek köze van a vizualitáshoz, a képcsináláshoz. Tér, forma, szín, kompozíció. Alkotás.

Hol húzod meg a határt az alkalmazott művészet és az autonóm alkotás között – létezik-e egyáltalán még ez a határ?

Autonóm amit l’art pour l’art csinál az ember. Nem pénzért hanem önmagáért a művészetért. Az alkalmazott művészet pedig amikor az ember szakmát tanul és a művészi képességeit el tudja adni. Ebből a szempontból elválik a kettő. Ugyanakkor mindegyik művészi színvonalat igényel. A játékipar és a film az gyártás, a tervezőgrafika pedig valahol a saját stílus kialakításával mindkettő, egy közös metszet. Alkalmazott művészet de az ügyfél igényein túl tükrözi a tervezőgrafikus egyéniségét is.

Az illusztráció is kiszolgál egy feladatot de aki csinálja az óhatatlanul egyedivé teszi. Ha nem AI-val csinálja. Akkor 12 egy tucat. De aki tanul rajzolni, tanulja a világot az ahogy a tapasztalatait papírra viszi az egyedi lesz. Amikor csak egy követ rajzol le akkor is azt rajzolja le amit a kőről tud. Ez a tudás pedig szubjektív és ettől lesz minden művész, minden alkotó egyedi.

IV. Képzőművészet és saját projektek

Mikor érezted azt, hogy az autonóm képzőművészet nem „mellékág”, hanem egyenrangú, sőt szükségszerű folytatása a pályájának?

Amikor az ember tizenévesen művészeti suliba megy akkor művész szeretne lenni. Pontosabban rajzolni szeretne mert az jó. De jóindulatból figyelmeztetik, hogy nehéz pálya. Tanulj szakmát mert nem lehet tudni, hogy sikeres leszel-e. Van aki az lesz van aki nem. Ez nemcsak tehetségtől függ hanem pénzügyi háttér és kapcsolatok kérdése is. 

Én tizenéves korom óta képzőművész is vagyok. De mivel mással is foglalkozom kevesebbet állítok ki. De attól még gondolkozom rajta, ott fut a háttérben, időről-időre megfestem a képeimet. Gyűlnek a tervek, vázlatok, irányok. Ha majd veszik a műveimet akkor több energiát rakok bele a képzőművész irányba is. 

Mennyire tudatos a te esetedben a művészettörténeti utalás, és mennyire intuitív?

Az vagy amit eszel. Így tartja a mondás és ez igaz szellemi értelemben is. Háromszor vettük át a művészettörténetet a művészeti sulikban az őskortól a kortársakig. Egyszer 4 év alatt Pécsen a Művészeti Szakközépben, egyszer 2 év alatt a Dekorsuliban és végül a legrészletesebben az egyetemen, 5 év alatt ahol 2. év végén szigorlatot és 5. év végén államvizsgát is csináltunk belőle. Mindig szerettem a művtörit, könnyen tanultam mert érdekelt. 🙂 A művészet a világ szebbik oldala. A szépre az ember befogadó.

Tudom, hogy mit idézek be, tudom milyen kontextusban. Ha használok művészettörténeti utalást vagy filozófiát. Pl. A Kandinszkij-féle Klang fogalma világos előttem. Tanultuk a Bauhaust. Az, hogy egy adott ötlet mennyire intuitív az jó kérdés. Pl. amikor írok valamit akkor nem úgy ülök le, hogy most ezt és ezt fogom írni. Néha vannak ötletek, alap koncepciók, persze. De mivel a művtöri a fejemben van és az agyam abból táplálkozik amit tanult ezért amerre gondolkozom arról beugrik a művtöri. Vagy sok minden más.

Nem csak a művészet érdekel hanem gyerekkorom óta sci-fi rajongó is vagyok. Követem a technológiai, a tudományos híreket is. Magam örömére munka közben néha meghallgatok fizikai vagy kémiai előadásokat a neten pl. A Mindentudás egyeteme weboldaláról. Vagy mivel meló közben a gép előtt ülök rákeresek arra mi érdekel. És vagy megnézem vagy meghallgatom amíg dolgozok. Volt amikor hangoskönyvet hallgattam illusztrálás közben. Így Asimovtól az Alapítvány második része beleégett a rajzba. Egy középkori-jellegű, fantasy konyhát festettem és kővel volt kirakva a fala. Amíg azokat rajzoltam közben az Öszvér leírásáról volt szó. 🙂 És a kép felidézi. 

Mindig érdekelt a csillagászat. Jártam Fehérváron a Tóparti suli tetején levő csillagász szakkörbe és néztük a Hold krátereit a 30cm átmérőjű távcsővel vagy bolygó együttállást a Szedreskerti lakótelep fölött. Megtanultuk mind a 88 csillagkép formáját, helyét, nevét és rövidítését latinul. Nem véletlen küldtem pályázatot 1993-ba Brémába, az ERNO Raunfahrttechnik-hez. Az vagy amit eszel.

V. 3D szobrászat és a „DNS keringő”

Mi hívta életre a 3D-s szobrok felé fordulást – technológiai kíváncsiság vagy belső tartalmi szükséglet?

Mindegyik. Még a Képző koleszában elkezdtem foglalkozni 3D-s modellezéssel. Kaptam lehetőséget cégektől 3D-vel dolgozni játékokon és elkezdtem benne a napi rendszeres munka miatt rendesen fejlődni. Távmunka is volt külsősként néha és fel is vettek egy idő után. Remek időszak volt, a 3D Brigádnál nagyon szerettem dolgozni. Jó melók, jó társaság, jó idők. Hálás vagyok érte.

De közben festettem a Harmónia képeket, portrékat, aktokat. Illusztrációkat történelmi oktatóanyagokhoz és sci-fi illetve fantasy világokhoz. Igen, sokszor 2-3-4 vasat tartok a tűzbe. 🙂 

Szóval a játékipar miatt fejlődött a 3D-m a képzőművészet meg finoman dolgozott a háttérben mint sokszor. És az utóbbi egy-két évben jött elő, hogy igényem van arra, hogy valamit szoborban és képzőművészeti igénnyel megcsináljak. Ez egy gondolati váltás volt mert korábban a képzőművészet az nekem elsősorban festmény volt. Abból sokféle. Koncept és figuratív dolgok. És most, hogy kétszer is el volt törve a kezem és nem tudtam dolgozni több időm volt agyalni és ezt az irányt vonzónak találom. A 3D-s képesség találkozott a művészi belső igénnyel.

A DNS keringő esetében a forma, a mozgás és a filozófiai tartalom szinte elválaszthatatlan.

Előbb volt meg a gondolat, vagy a vizuális gesztus?

Korábban tanultam szobrászkodni, csillagászatot, olvastam ilyen jellegű filozófiai munkákat és ez összeért bennem. Többféle értelemben is. Ahogy egy kemencében egybeolvadnak a fémek úgy ötvöződött bennem mindaz amivel eddig szellemi értelemben táplálkoztam. A sok apró elem ami már megvolt bennem valahogy egymásra talált. A két kedves figura mozgása adta a DNS formát és onnantól ahogy megtaláltam ezt a spirál formát minden amit eddig tanultam, olvastam összerendeződött köré mint a fémreszelék a mágnes pólusai körül.

A spirál és a keringés univerzális jelenségként jelenik meg.

Ez inkább tudományos felismerés vagy belső élmény?

A mozgás dinamikáján gondolkozva végigmentem fejben, hogy természetben hol található meg ez a séma, ez a forma és amiről tudomásom volt az előjött. Nem tudtam volna leírni azt hiszem ha korábban nem tanulom meg. Ugyanakkor az intuíció meg az, hogy mit találok meg és milyen módon rakom össze. Azt hiszem egy egészséges, harmonikus, szerethető felépítménye lett ennek a gondolatnak.

A férfi–női dinamika, Ádám és Éva időtlen alakja miért vált központi szimbólummá ebben a munkában?

Táncosokon gondolkoztam. Adta magát, hogy férfi és nő szokott együtt táncolni. A férfi vezet, a nő követi. A tánc motívumon gondolkozom már egy ideje. Ott vannak a körtánc című kis grafikáim vagy a Körtánc című kör alakú vászonra festett képem. Korábban megszülettek mint ez a szobor. 

A körtánctól jutottam el a páros táncig, onnan jött a DNS spirál és ebből kibomlott az egész történet. Amikor az egymást néző arcokat modelleztem közben sokat gondolkoztam az érzelmi kötődésről és ebből jöttek a vonzás különféle motívumai. A keringő adta a keringő mozgást és korábbi verseimben időnként előfordult a megszemélyesített csillagászat is. 🙂 

Égi és földi testek vonzása. A DNS egy kisebb biológiai egység mint a két táncoló emberfigura. Ez a léptékváltás a mikrokozmoszba beindított egy ellentétes mozgást a makrokozmosz felé. Így nyílott ki a tér a figuráktól befelé a DNS felé és kifelé a világegyetem felé is. Hasonlóságot találtam lent és fent. A lent és fent és a DNS formája pedig beidézte Weöres Sándor: Szembefordított tükrök című versét. Alattad a föld, fölötted az ég… benned a létra. Aki olvasta a verset annak a végét oda sem kell írni. 🙂 És a DNS tényleg egy bennünk élő létra, a nemzedékek egymásba kapcsolódása pedig egy létra a végtelenbe ami túlmutat az ember életén.

VI. Szellem, ösztön, kultúra

A DNS keringő szövege erősen reflektál az ösztön és a szellem viszonyára.

Igen, ebbe az irányba is körbenéztem a szellemi szememmel és amit láttam azt számba vettem. Az ember olyan teremtmény amelyikre az ösztönök, a lelki és a szellemi szféra is jellemző. Emberenként változik ennek az aránya. Vannak akiket főleg az ösztönök mozgatnak és tudatlanul kerülnek egyik élethelyzetből a másikba. Vannak akik tervezettebben élnek. És vannak akik tiszta szellemi, megszentelt életet élnek. 

Művészként inkább megszelídíteni vagy felszabadítani szeretnéd az energiákat?

Mindegyikre van példa. 🙂 Jó helyen mindegyik jó a maga módján. 🙂 Azt hiszem a teljességhez mindegyik kell. Amikor a spontán kísérletező, ösztönös festésben jelen van az ember akkor élményszerű a pillanatnyi döntéseket ott helyben meghozni. A képet építi az ember vagy a kép épül magától; ebben az adok-kapok, kölcsönhatásos élményben születik meg spontán a kép. 

És van az előre megtervezett és utána türelmesen, fegyelmezetten, módszeresen, tervszerűen kivitelezett kép. Ahol a tervezés állapota spontán. A festés utána inkább kivitelezés. Jó érzés amikor megszületik a kép lépésről-lépésre de messze nincs olyan hőfoka az alkotás élményének amikor készül. Viszont a végeredmény precíz, tiszta, fegyelmezett. És csodálkozik az ember amikor kész van és nézegeti. Jé, ilyet is tudok. :D? Tök jó. 🙂

Említetted, hogy nemrég újraolvastad Szepes Máriától A Vörös Oroszlán című művét.

A könyv tartalma milyen módon rezonált erre az alkotásra?

Meglepően sok hasonlóságot fedeztem fel benne. Azt hiszem a magasan rezonáló, nyitott szellemiségű emberek sok ismerős gondolatot fedezhetnek fel a könyvben ha már megértek rá. Összeáll egy világkép amiben rendszer van. Karakterek vannak, életutak, élethelyzetek. Bizonyos kor után együttérzés és megértés. A holisztikus világnézet, a világ, az ember és az univerzum mélyebb ismerete nem lehetséges sok megfigyelés nélkül. És ez a fajta érdeklődési köröm persze bevonzott mellém ilyen társat is egy időben. 

VII. Jövő, vízió, hely a kortárs művészetben

Hogyan látod saját helyed a kortárs magyar és nemzetközi művészeti térben?

A Képzőn végeztem, magasan képzett művész vagyok. Ismerem a művészettörténetet, ismerem azokat akikkel együtt jártunk oda, sok alkotónak követem is a munkásságukat. De visszavonuló természetem miatt ritkán járok kiállításokra. Volt pár egyéni kiállításom és csoportos kiállítás is ahol a munkáim megjelentek. Itt az ideje egy újabb kiállításnak. Dolgozom rajta.

Ha bizalmat kapok galériáktól akik eladják a képeimet illetve mecénásoktól akik megveszik akkor sokkal többet tudok dolgozni és jóval nagyobb része kerül a felszínre mindannak ami fejben már megvan.

A nemzetközi művészeti térben képzőművészetben nem látszom igazán. Ahhoz többet kell mutatnom magam. Ami külföldön ismertebb az egyéni munkásságomból az illusztráció. Az IMDb profilom a filmekkel vagy a Mobygames profilom a játék kreditekkel szintén nemzetközi. 

Mit adhat ma egy olyan művész, aki egyszerre technológiailag felkészült és metafizikailag érzékeny?

Ezt a világlátást szoborba és festménybe tudom transzformálni ha a lehetőségek kedvezőek. A 3D csúcstechnológia. A digitális és az anyagi világ között egyre vékonyabb a határ. A szellem egyre akadálytalanabbul fordul át az anyagba. Mindezekkel a képességekkel sokféleképpen tudom kifejezni magam. Forog a fejemben 3D szobrászkodásból is pár irány és festészetből, grafikából is. Van A-B-C…F projektem. Vannak bőven eredeti gondolataim. Ez a fajta sokféleség rugalmas szemléletváltást kíván. Ez a rugalmasság pedig élénken tartja a szellemet.

Vannak mély, filozófikus műveim és vannak könnyedebb darabok is. Kedvenc íróim elég mélyek. Hamvas Béla, Weöres Sándor de szeretem a könnyed dolgokat is. Imádom Rejtőt. 🙂 Ki nem? Vallás, filozófia, tudomány, csillagászat. Jártam csillagász szakkörre és sok ilyen témájú tartalom jön velem szembe a neten. A Képzőn végeztem, tanultam művészettörténetet. Abból főzök amim van. 

Vannak portréim, aktok szép számmal. Szeretek beszélgetni közben a modellel mert úgy jobban kikerekedik az egyénisége. Ellazul és olyan pózt vesz fel ami rá jellemző. Így a kép találóbb lesz.

Filozófikusabb irány a Harmóniák sorozatok ami a Bauhausból indul Kandinszkij Klang elméletével. A mai világban pedig a legerősebben rezonáló színek azok nem a festék hanem a fény színei, R, G, B mint a monitoron. Vagy a retinán. Most ebbe az irányba gondolkozom. 

Az élénk színekkel megfestett képek jól rezonálnak idehaza a falon, jó velük együtt élni. 🙂 A harmónia sorozatom egy másik irány a hangvillás irány. A színeknek ugyanúgy rezgésük van mint a hangoknak. Hang és szín ugyanúgy hullámok. Ahogy az atomoknak is van rezgésük. Nem véletlen, hogy az emberek jó zenére jó hangulatba kerülnek. 🙂 És amikor minden jól kiegészítően egybecseng, együtt rezonál akkor lesz harmónia. Ez a harmónia van most felfordulva a világban. Az ember és a természet viszony megborult és emiatt a rendetlenség miatt ember és ember viszonya is nehezebbé vált. Ha a harmóniára törekszünk, tenni kell ezért az egyensúlyért.

Vannak még a végtelenített képeim. Amikor önmagukba visszatérő folyamatokat ábrázolok azzal, hogy amit a kép egyik oldalán kifuttatok azt a másik oldalán visszahozom és ezzel egy loop-olható, önreflektív, visszaható kompozíció jön létre. Mint amikor Atlasz úgy áll a földgolyón, hogy közben a saját vállán tartja. Ez volt a kiindulópont. Hogy tud Atlasz állni a Földön ha a Glóbusz a vállán van? Visszahajlítottam a lábát azzal a trükkel, hogy ami alul fut ki az fölül visszajön és így születtek meg a végtelenített képeim. Az önmagát előző ember, az önmagát átugró ember, az önmagát építő ember és még számos elképzelésem van ami még csak vázlatszinten van meg.

A szellem és anyag közös metszete sorozatom egy konceptuális mű ami két szférára osztja a világot aminek van egy közös területe ahonnan mind a szellemi mind az anyagi világ látható. Ezek a képek már mutatnak egy egységes világlátást amiben az ég és a föld összeér a pillanatban, a jelenlétben, az alkotásban, a szellemi látásban tehát a tudatosságban.

A barátnőimtől is sokat tanultam és egyikőjüknek megvolt otthon a Müller Péter-féle Ji-King. Így került hozzám. A Ji-King egy többezer éves kínai könyv amit jóskönyvnek is szoktak hívni. A neve a Változás könyve. A segítségével szerintem megérthető a kínai gondolkodás. Nem a jövőt mondja meg, nem fortune-teller, nem tenyérjós könyv. Hanem az a filozófiája, hogy a világban nem állóképek vannak hanem folyamatok. És akinek van érzéke a jó folyamatokat felismerni és azt választani az a jövőben jól fog járni. Minden folyamatnak van felfutó szakasza, zenitje és hanyatlása. Aki a zenit előtt körbenéz és tudatosítja magában merre változtasson az tovább emelkedhet. Ezért a könyv nevének fordítása a Változás könyve. A jó változás felismerésének a képességét tanítja. 

Például ha a klíma változik mert nem úgy bánunk vele ahogy kellene akkor a klímaváltozáson kell változtatni, hogy harmónia legyen. Különben erősödik a szélsőséges időjárás, tavasszal egy gyors meleg időszak után elfagynak a gyümölcsfa virágai és nem lesznek gyümölcsök. Nyáron extrém forróság lesz ami nehézzé teszi a mezőgazdaságot ami tovább nehezíti az életet. Ez a folyamat elég egyértelmű. És akkor lesz jobb jövőnk ha környezetbarát módon gondolkodunk és cselekszünk.

Min dolgozol most, és merre tartasz a következő időszakban?

Az ötlet érzékeny jószág, vigyázni kell rá. Vannak jó elképeléseim de fontos az időzítés és nem annyira beszélni szeretnék róluk mint inkább megmutatni amikor már elkészült. 

Amiről szívesen mesélek. Írtam egy mesekönyvet, végig kellene illusztrálni.

A DNS táncosok az élet felé forognak. A másik véglet a Danse macabre. A középkori motívum a lány a halállal. Haláltánc. Mindent felerősít ha az ellentétpárja szerepel mellette. A sárgát a lila, a fényt az árnyék, a puhát a kemény. A nőt a férfi. Az életet a halál. Vázlatok már vannak. 

Ami már látszik és szívesen mesélek róla azok az RGB képeim. A szűk paletta és az egyedi színhasználat karakteresen felismerhetővé teszi a sorozat darabjait. Ez egy absztrakt irány, fegyelmezett kivitelezést és előretervezést igényel.

Ott vannak mellette a Végtelenített képek és a Harmónia sorozat is. Lehetséges, hogy újabb képekkel gyarapodik majd ez a két téma. Erre is vannak vázlatok.

A konceptuális munkák mellett nem tettem le a jóízű élményfestésről sem amit spontán és nagy örömmel lehet csinálni. Portrék, aktok, tájképek, városképek. És a sajátos gondolkodásmódom úgyis időről-időre megteremt valami egyedi irányt, megoldást. Munka közben jönnek a megoldások. Vannak akik rátalálnak egy stílusra és egész életen át tartják az irányt. Ezzel nem okoznak meglepetést. És ha szépet, igényeset, jót csinálnak akkor ez tök oké.

Nekem másfajta hozzáállásom van. Én szeretek időnként újat tanulni és új dolgokkal kísérletezni. Kísérletező természet vagyok. David Bowie is kaméleon volt, Picassonak is voltak korszakai. Annyi mindent nem szerettem még. 🙂 Szívesen csinálnék képregényt is. Pár oldal erejéig volt szerencsém a Futaki Attilával együtt dolgozni. Ő igazi profi volt és kicsit jobban beleláttam ebbe a képregényes munkafolyamatba. Régóta filmezek és illusztrálok; a képregény ezek kombinációja.

Ha eljutok az elismertségnek addig a fokáig, hogy elkezdik értékelni ezt a sokszínűségemet és amit csinálok akkor tudom, hogy befogadóvá váltak a művészetemre. 

Azonban az emberek szeretnek azonnal címkézni. Ez nem rosszindulat, csak rendet akarnak rakni. Illetve türelmetlenek és hamar akarnak mindent megérteni. Megpróbálnak beskatulyázni ami az én esetemben nehezen kivitelezhető. 

Egyszerűen el kell fogadni, hogy több hangszeren játszom és a sokszínűségem messze nem felszínesség. Ott van mögötte a művészettörténet, az anatómiai tudás, szépirodalom, egy kozmikus világkép csillagászattal, tudománnyal, vallással, filozófiával és annak számtalan nézőpontjával, kellő mélységével. Sok szakmával. És élvezem azt is amikor könnyed műfajokban alkotok mert festeni, rajzolni minden műfajban jó. Sok érdeklődési kör közös pontja vagyok. 

Ha egy fiatal alkotó most olvassa ezt a beszélgetést:

mi lenne az egyetlen tanácsod számára?

Tanulás, önkritika, szorgalom. Érjen az ihlet munka közben!

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod:

miről szól Szügyi Gábor művészete?

Sokoldalú alkotóművész vagyok, 

Sok műfaj közös pontja. 

Az alkotás minden formája öröm.

További hivatkozások:

Képzőművészeti munkái:

szugyigabor.hu/fine_art/gszugyi_Fine_Arts_eng.pdf

Nemzetközi ügyfél referencia: