Bízok abban, hogy az alkotást tekintve, benne tudok lenni egy olyan folyamatban, ami idővel változni és fejlődni fog. Az pedig átható és inspiráló amikor egy stílus mögött ott van egy ember személyisége, energiája és üzenete.

Mióta festesz?

Gyerekkorom óta van bennem rajongás a graffitik iránt. Általános iskolás koromban ismerkedtem meg a műfajjal, ami teljesen magával ragadott. Emlékszem, akkoriban csináltam egy Punk’s not Dead feliratott a kémia előadóterem külső homlokzatára (vicces emlék). 😀 Ez volt az első élményem ami a falfirkáláshoz köthető. Dunaújvárosi srácként csak egy fénymásolt Writecore magazin kopottas oldalain keresztül szűrődött át, hogy akkoriban mi zajlott a graffiti világában Budapesten. Hozzá teszem a 90-es évek közepe vége táján nálunk is voltak nagyon ütős cuccok (Dpq, Vsd, R.I.P Longi Brada) amik szintén inspiráltak. Akkoriban volt pár gyenge próbálkozásom prizmákkal és neolux festékekkel, de hamar kifutotta magát a történet.

A műfaj iránti szeretet jelen volt az életemben ezután is, de csak lelkes megfigyelője voltam a dolgoknak. Leginkább csak a magam számára rajzolgattam és ezeket csak nagyon szűk körben osztottam meg. 2018-ban kezdtem tudatosan foglalkozni a festéssel. Kb 2020 óta vagyok aktív a legális graffitiben. Vissza tekintve azt látom, hogy kellőképp ki voltam már éhezve az alkotásra. Úgy váltam a rabjává gyakorlatilag, hogy közben teljes egészében felszabadultam. 

Honnan jött a művésznév? 

Spontán ugrott be skiccelés közben a (Raw) név és tetszett az egyszerűsége. Ez egy asszociáció is, ősi-természeti állapotra utal. Nekem ezt jelenti… 

Hogyan alakult ki a stílusod és hogyan neveznéd?

Bízok abban, hogy az alkotást tekintve, benne tudok lenni egy olyan folyamatban, ami idővel változni és fejlődni fog. Jelenleg a figurális dolgok talán közelebb állnak hozzám, ezért inkább illusztratív stílusnak mondanám amikkel kísérletezem. Mostanában tökre megtetszettek a relief szerű kalligráf hangulatot idéző betűstílusok. Próbálkozok ilyenekkel is… 

Mi az ami inspirál az alkotásra?

Itthonról a többiek mindenképp! Amúgy hangulatok, formák, színkapcsolatok, emlékek, korszakok, minden amiben energia van inspirálóan hat. Külföldiek közül akik annó megmutatták, hogy a lehetetlen is lehetséges: Maclaim, Belin, Peeta, Daim, Scribe, Brusk… 

A felszabadultság érzése és a pillanat megélése motivál…
Amikor elvárások nélkül tudok csak úgy festeni, az mindig felszabadít! Ezt az állapotot keresem… 

Van olyan graffitis csoport aminek a tagja vagy? 

Nincsen. 

Illegál vagy legál festés?

Abszolút legál, de az elhagyatott, megtűrt helyeket szeretem a legjobban. Bírom, amikor egy hely megközelítése leginkább egy túrázáshoz hasonlít. A lepukkant gyárépületeknek pedig külön atmoszférája van. Valamiért azokon a helyeken mindig otthonosan érzem magam. Újvárosiként talán ez nem is annyira meglepő. 😀 

Hobbiként vagy megélhetésként tekintesz a graffitire?

Nekem a graffiti szenvedély… Ha van rá lehetőség, hogy megrendelésre fessek, azt örömmel teszem. Volt példa már arra, hogy egy-egy graffitizés alkalmával odajöttek hozzám és felkértek dekorációs munkára. Voltak megkeresések ezen kívül is, de nem fektettem még energiát abba, hogy reklámozzam magam. Azt gondolom, hogy a jövőben ez még változni fog. Az elmúlt időszak mindenképp megerősített abban, hogy akár plusz bevételi forrásként is tudjak gondolni a festésre.

Volt olyan része az életednek, ami miatt úgy érezted, hogy végleg leteszed kannát?

Nem volt! Örülök, hogy felvettem. 😀 Nem tudok elképzelni olyan szitut, amiért abba kéne hagyjam! 

Mi lett volna ha annak idején nem ragadsz kannát? Mivel foglalkoznál? 

Nem is tudom… Ha lehetne egy ilyen fikcióm :D… Talán a zenélés egy olyan dolog, amivel nagyon szívesen foglalkoztam volna, de ez így kimaradt az életemből. Ha elindultam volna egy ilyen irányba, talán egy Hc/ Punk vagy valami mély Progresszívabb metál, stoner vagy grunge hangulatú zenekarban basszeroznék vagy ütném a dobott egy próbán valami eldugott gyárépületben. 😀 Az is lehet, hogy tört ütemű elektronikus muzsikákat bütykölnék. 😀 

Elég lusta, felszínes és szétszórt típus vagyok ahhoz, hogy több dologra fókuszáljak… Csodálom azokat akik a festés vagy bármilyen más elfoglaltság mellett zenélni is tudnak. 

 Mi a véleményed a graffitiről? 

Minőségtől függetlenül, nekem sokat jelentenek a városban és a lineokon hagyott cuccok. Olyan ez mint valami városi design ami körülvesz minket. (van kint mindig valami olvasni vagy megfejteni való:D) Amit mi „graffitisek” értünk és ennek van egy különös varázsa. Az pedig átható és inspiráló amikor egy stílus mögött ott van egy ember személyisége, energiája és üzenete. Nekem sokat adott a graffiti, identitást, később célokat, nyitottságot a grafika és festészet iránt. 

Azt látom, hogy a legális graffitivel szemben a laikusok is nagyon befogadóak. 

Hogyan látod a szubkultúra jelenlegi helyzetét itt Magyarországon? Számodra mit adott ez a szubkultúra az évek alatt? 

Gyakorlatilag csak pár éve vagyok aktív és a rálátásom se olyan nagy a szubkultúrára. Kicsit kívülállónak is érzem magam ezért ebben. De az elmúlt időszakban lettek innen ismerőseim és barátaim is, akikre szeretettel gondolok. Örülök, hogy vannak rendezvények, ahol tudunk egymás fele nyitni. Szuper lenne ha a jövőben még több megmozdulás is népszerűsítené a műfajt. Ha van olyan esemény amire lehet jelentkezni vagy esetleg elhívnak azokon igyekszem rész venni. 

Tavasszal voltam a Gázgyári legál fal avatásán Óbudán, egy 2 napos összejövetelen. Nyáron pedig egy 3 napos verseny volt a Beat fesztiválon, ahol úgy összeszokott a csapat a végére, mintha csak egy táborozáson lettünk volna. Nemk művésztársammal júniusban csapattunk egy szettet a Bókay skatepark megnyitóján. Ezekhez Köszi a szervezést meg a szponzorálást az All Capsnek!

Az is szuper, hogy vannak célzottan olyan kiállítások az Unmute Galériában amik szintén népszerűsítik a graffitit és összehozzák a műfajt kedvelőket. Hála Molotow Hungary-nak, ők is szerveztek Jamet a Filán, ahol megadott koncepció szerint festettünk. Subernek köszönhetően a FesztRapon is volt lehetőségünk alkotni a Kohoban, ahol Meyoval festetünk karaktereket. Uncompromising is szervezett nyáron bulit Dabason, ahol Grinoval és Mangával fújtunk egyet. 

Több kisebb és nagyobb megmozdulás is volt idén, workshopok, jamek és rendezvények, de én személyesen ezeken tudtam részt venni. Azt gondolom, hogy az ilyen események mindig előremutatnak; az ellenségeskedés, rivalizálás, kompenzálás pedig nem… 

Legemlékezetesebb fújás?

Több napos fújások mindig emlékezetesebbek, de inkább egy megrendeléssel kapcsolatos sztorit osztanék meg, mert visszagondolva elég vicces. Üzletház belső lépcsőházába festettem fantasy figurákat egy játékterem bejáratához. Mögöttem a folyosó végén egy kozmetikai szalon működött. Láttam a meglepetést az ott dolgozok arcán akkor, amikor szembesültek azzal, hogy mit kell alkotnom az épületben. Tulajdonképpen nagy szarvakkal egy ördögöt festettem a falra. Sáááhhhtáán 😀 

Egyik napról a másikra orrfacsaró bűz kezdett el terjengeni az emeleten. Kiderült, hogy mellettem egy kisállat kereskedés raktára van, ahol előrecsomagolt lefagyasztott egereket tartják a kígyók számára. Egy meghibásodás miatt a fagyasztó elromlott és felengedett a bennük lévő eledelekkel együtt. A dögszag mindent áthatott, emlékszem ahogy kinn besötétedett, a reflektor fénye pedig rávetült a falra ami félig bevilágította démon karakter arcát. Ott volt az a tekintet, ami előtt már legyek is repkedtek. Beakartam már fejezni minél előbb ezt az egészet. Ráadásul a tulaj pont elutazott és csak másnap tudták kitakarítani a raktárt. A lépcsőházban nagy felháborodás lett… 

Mintha csak én idéztem volna elő ezt a helyzetet. :D:D:D Volt ott egy másik üzlet is fent, ahol szakadtak a nevetéstől. Bennem meg megmaradtak a vegyes érzések ezzel a megrendivel kapcsolatban. :D:D:D 

Mit üzennél azoknak, akik még csak most ismerkednek a műfajjal?

Azt gondolom, hogy az elcseszett rajzok és „hibák” lehetőséget adnak arra, hogy tanuljak belőlük. A vázlataim 90%- a kukában végzi, az a maradék 10% pedig sokszor a nem így kellett volna kategória lesz. 😀 Magamhoz mérve magam, elégedett is tudok lenni. A túlzott elvárásaim magammal szemben csak lekorlátoznak és leblokkolnak. Amikor ezeket elengedem, akkor tudd jönni az a felszabadultság amiért valójában csinálom ezt az egészet. 

Nálam úgy működnek a dolgok, hogy szeretem végig gondolni, hogy milyen megoldásokkal tudok valamit megfesteni. Készítek vázlatokat és tervet, de igyekszem hagyatkozni az intuitív megérzésekre „véletlenekre” is… A témákat általában nem keresem, van hogy azok úgy jönnek. Néha nagyon nehéz beilleszteni pl. 2 napos festést egy hétvégére, ilyenkor előfordul, hogy már eleve fáradtan megyünk ki egy helyszínre. De amikor már benne vagyunk a festésben az érzés felülírja a fáradtságot. Ja és persze ez mindenképp a jelenről szól, legális falakon a rajzok jönnek és mennek…

Azt hiszem nekem mindenképp szükséges a kitartás és alázat a műfajjal szemben.
Ezt tudnám javasolni azoknak is, akik most kezdik. 

Kinek mondanál köszönetet azért, amiért sikerül kitartanod a művészeted mellett?

Firkász élményekért annó az Erzsilineon:D:D:D… Pop, Olay, Roer, Tiyo és Bak (R.I.P)

Elmúlt időben nagyon sok segítséget kaptam Grinotól és Mangától. Meyonak köszönöm a hozzáállását és a példamutatását. Ogrenek, hogy Lali-Hop 😀

Nemk-nek köszönöm a hitelességet, küldeném neki a vonat nemk vár című nótát sok-sok szeretettel. 😀 Toniknak a csapatásokat motivációt és hogy olyan jó arc. 😀 Köszi Teos és Kons a közös cuccokat. 

Yo! Köszi annó az inspirációt és közelmúltban biztatást Makk!