Refleks 2009-ben fogta először kézbe a festékszórót, azóta pedig következetesen építi azt a stílust, amelyet ma már sokan azonnal felismernek. Az interjúban szó esik a névválasztás mögötti tudatosságról, a vékony, precíz vonalak iránti megszállottságról, a hírnév iránti nyílt ambícióról, valamint arról is, hogyan látja a hazai és nemzetközi graffiti szubkultúra jelenét. Utazások, ikonikus helyszínek, erős vélemények és egyértelmű üzenetek – Refleks nem magyarázkodik, hanem reflektál.

Mióta festesz?

Emlékeim szerint 2009-ben fogtam először festékszórót a kezembe.

Honnan jött a művésznév? 

Szerettem volna egy olyat találni, ami nem annyira a közkedvelt 4–5 betűs, „ER”-re végződő művésznév. Úgyhogy összeszedtem a számomra legjobbnak ítélt betűket, és így lett a REFLEKS, illetve ennek minden formája: REFLEKZ, RFLX, REFLX, SKELFER. Volt egy REFIE-s időszakom is, de az csak a helytakarékosság miatt.

Hogyan alakult ki a stílusod, és hogyan neveznéd?

Igazából még mindig alakulófélben van, de ha választ kell adnom, akkor azt mondanám, hogy festés közben sokkal jobban koncentrálok arra, hogy a lehető legpontosabban dolgozzak, és a végén full egoistán azt mondhassam, hogy ez egy zorall cucc lett.

Anno nagyon szerettem kísérletezni mindenféle szórófejjel, és a végére arra jutottam, hogy számomra sokkal kézenfekvőbbek a vékony és éles vonalak. Ma már csak skinny-t és egy darab Transversal Fat capet használok. Ezek miatt lett ilyen a jelenlegi stílusom.

Egyesek wildstyle-nak mondják… nem ellenkezem.

Mi az, ami inspirál az alkotásra?

A FAME!

Hogy beszéljenek a rajzaimról vagy rólam. Legyek mindig szem előtt.

Ez az egésznek a lényege!

Van olyan graffitis csoport, aminek a tagja vagy?

Ha Magyarországról beszélünk, akkor a pécsi IR csoport, ha pedig nemzetközi szinten, akkor a TBC.

Illegál vagy legális festés? 

Rajzaim nagy része igényli az időt, úgyhogy legális festés.

Hobbiként vagy megélhetésként tekintesz a graffitire?

Kicsit több mint hobbi, viszont kevesebb mint megélhetés.

Volt olyan része az életednek, ami miatt úgy érezted, hogy végleg leteszed kannát?

Hála istennek még ilyen nem volt.

Mi lett volna, ha annak idején nem ragadsz kannát? Mivel foglalkoznál?

Talán kicsit komolyabban vettem volna a zenélést… Ami késik, nem múlik!

Hogyan látod a szubkultúra jelenlegi helyzetét Magyarországon?

Mivel eddigi rajzaim 90%-át külföldön csináltam, nem érzem magam abban a pozícióban, hogy megítéljem a helyzetet Magyarországon – de most mégis megteszem. Ahogy észrevettem, egyre több graffiti tematikájú esemény van a fővárosban, néhol egy-egy hip-hop eseményen vagy fesztiválon is egyre felkapottabb a „live painting” és a workshopok. Ezt kéne még egy fokkal magasabban művelni, illetve több vidéki nagyvárosban is megjelenni.

Az otthoni graffitis szubkultúra résztvevőit nagyon ketté lehet osztani. Rengetegen igazán kreatívak, és látszik, hogy életformaként tekintenek erre a műfajra: ezzel kelnek és fekszenek. Nyilván ott van a másik része is, akik divatból művelik, és nincsenek tisztában a graffel. Ők azok, akiket nagyon hamar ki fog dobni a writer közeg, vagy saját maguk fogják tapasztalni, hogy rossz hobbit választottak.

Rengeteg nagyon jó style van az egész országban, viszont elég elszomorító, hogy egyre trendibb a trash / antistyle, amit én személy szerint nem tudok értékelni – az csak egy „waste of paint”.

Összegezve azt mondhatom, hogy kezd újra virágozni a graffiti Magyarországon.

Legemlékezetesebb fújásod?

Kettőt is említenék.

2024 – Thaiföld, Koh Chang sziget

Az ottani Meeting of Styles eseményen fújtunk a TBC-s csoporttársaimmal. Iszonyatosan meleg volt az időjárás, és nagyon nagy volt a pára. Megittam egy rekesz sört, aztán semmi bajom nem volt – annyit izzadtam.

De a lényeg: egy olyan környezetben festeni, ahol elefántok haladnak el mögöttem, miközben beazonosíthatatlan állatok hangjai hallatszódnak az erdőből… Az a feeling, amikor öt lépést hátralépek a faltól, és a háttérben látom a lemenő nap sugarait a tenger vizéről visszatükröződni. A thai emberek kedvessége, a Chang sör a 7-Elevenből hajnali háromkor, a finom ételek és az erőszakosan nyomuló thai lányok.

Három napon keresztül csak éjszaka tudtunk fújni fejlámpákkal a szigeten, mert akkor volt csak kellemes a hőmérséklet. Nagyon szenvedtem, de szerintem egy nagyon jó képet sikerült csinálnom a rajzomról.

2025 – Los Angeles, California

A helyi writerek által nem túl közkedvelt, de világszerte ismert és kultikus Venice Beachen volt szerencsém fújni. Nyilván ebben a kaliforniai deszkás punk zene, illetve a GTA San Andreas iránti rajongásom is közrejátszott.

Ami pedig nem is annyira fújás, de szorosan kapcsolódik a graffitihez, és számomra nagyon inspiráló volt. A kint tartózkodásom alatt eljuthattam a Risk Rock Studiosba, ahol találkozhattam Riskkel, és egy egész délutánon keresztül betekintést nyerhettem az ottani munkafolyamatokba, illetve megcsodálhattam az extra menő installációkat.

Innen is nagy köszönet ezért GÁBOR barátomnak az MSK-ból! 🤘

Kedvenc helyszíneid vannak a festésre? Miért pont ott szeretsz alkotni?

Szerintem aki járt már Pécsen, az tudja, mit jelent az, hogy „Víztár”. Egy legál / megtűrt fal a Mecsek oldalában. Nem hosszú, nem magas, de ideális a festésre. A helyszín a város felett van – igazi cigizős, chilles spot. Akárhányszor itt fújunk, mindig előjön belőlem a honvágy.

Számodra mit adott ez a szubkultúra az évek alatt?

Rengeteg barátot, utazást és a velejáró élményeket.

Mit üzennél azoknak, akik még csak most ismerkednek a műfajjal?

Próbáljanak meg sokat skiccelni, legyenek motiváltak és érdeklődők. Használják az online felületeket, és ne féljenek külföldi kapcsolatrendszert kiépíteni. 🤘

Kinek mondanál köszönetet azért, amiért sikerül kitartanod a művészeted mellett?

A barátaimnak és mindenkinek nagy köszönet, akinek volt egy jó szava is hozzám…. ja és magamnak!!!!

Big up TBC, IR 🍻