A Budapesten élő Suzie a főiskolán szerzett tervezőgrafikai tudását ötvözte a graffiti művészettel. Karaktereit egyéni stílusban festi fel a falakra, amik előtt még a rendőrök is boldogan pózolnak.

Mióta festesz?

2015-ben csináltam az első rajzomat Egerben.

Honnan jött a művésznév?

Elég prózai, de a saját nevemből. 😀

Hogyan alakult ki ez a stílus és hogyan neveznéd?

Akkor kezdtem festeni miután befejeztem fősulin a tervezőgrafika szakot. Ott már volt egy kialakulóban lévő illusztrációs stílusom, amit “csak” meg kellett tanulnom kifesteni. 🙂 Ez valamennyi könnyebbséget jelentett az elején, sokan évekig keresik azt a stílust, amivel a legjobban tudnak azonosulni. Persze azóta az enyém is alakult sokat és még fog is remélhetőleg. Nevet még nem adtam neki vagy nem tudom hogy lenne.

Kik vagy mik inspiráltak leginkább az alkotásra?

Sok ember munkáját szeretem, mint például Marina Capdevila, Lauren YS, Etam Cru, Arsek&Erase és még sokan mások.

Van olyan graffitis csoport aminek a tagja vagy?

Szinte a kezdetektől együtt festünk Coke-kal, de valahogy sosem gondoltuk, hogy alapítanunk kellene egy crew-t. Szóval hivatalosan nem vagyok egyik csoport tagja sem, de szeretek több emberrel festeni.

Illegál vagy legális festés?

Legál, de inkább elhagyott.

Az évek alatt volt-e bármiféle konfrontációd a hatóságokkal?

Nem igazán, klasszik igazoltatáson kívül semmi.

Mi adott ihletet régen és mi az ami még most is motivál?

Régen mindig eggyel jobbat akartam csinálni, mint az előző rajzom. Kicsit talán túlságosan is a festés volt a középpontban az utóbbi években a klasszikus vagy digitális illusztrációt háttérbe szorítva. Sokat akartam festeni, hogy minél gyorsabban tudjak fejlődni, de így az előbb említett dolgokra már nem volt energiám munka mellett, csak amit a festéshez le tudtam rajzolni. Egy kicsit el is ért az art block egy ideje, az a motivációm most, hogy ezen felülkerekedjek.

Hobbiként vagy megélhetésként tekintesz a graffitire?

Egyelőre hobbiként, de idővel szeretnék vele sokkal többet foglalkozni.

Elég drága anyagi költségei vannak egy rajz elkészítésének. Te ezeket miből tudod finanszírozni?

Valóban nem a legpénztárcabarátabb elfoglaltság. Én is, mint ahogy mások is elsősorban a munkámból tudom finanszírozni, illetve a megrendelésekből.

Volt olyan része a karrierednek ami miatt úgy érezted, hogy végleg leteszed a kannát?

Legtöbbször nagyon kritikus vagyok magammal és a munkáimmal kapcsolatban, így néha hirtelen elkeseredésben előfordult már, de az jobban zavar/foglalkoztat, hogy mi van ha erről a szintről nem tudok tovább lépni és önismétlővé válok. Az talán rosszabb lenne, mintha abbahagynám.

Mi lett volna ha annak idején nem ragadsz kannát? Mivel foglalkoznál?

Valószínűleg ugyanúgy grafikus lennék, csak más lenne a hobbim. 🙂 Ha pedig nem művészettel foglalkoznék, akkor valami szociális pályán lennék tévesen.

Hogyan látod a szubkultúra jelenlegi helyzetét itt Magyarországon?

Ha csak az idei évet nézzük nyilván ez is, mint úgy az élet általánosan, visszaesett egy kicsit. De alapból is hullámzó az aktivitás.

Legemlékezetesebb fújás?

Ezt már korábban kérdezték máshol is úgyhogy egy az egyben át kell ide emelnem. 🙂 Épp a nagyvásártelepen festettünk, amikor odajött igazoltatni két rendőr. Az egyik megkérdezte fel szokták-e ismerni a rajzaimat az emberek. Mondom nem tudom, talán őket kellene megkérdezni. Majd pár perc múlva odafordítja felém a telefonját, amin egy képen boldogan pózol egyenruhában az egyik elhagyott helyen lévő rajzommal. Nem tudom melyikünk volt nagyobb zavarban utána, de megjegyezte, hogy nyugodjak meg, felismerhető. 🙂

Számodra mit adott ez a szubkultúra az évek alatt?

Élményeket, amiket ha nem ezt csinálnám sosem élhettem volna át.

Mit üzennél azoknak akik még csak most ismerkednek a műfajjal?

Mindig jó ha vannak friss arcok, szóval kitartás és türelem!

Kinek mondanál köszönetet azért, amiért sikerült kitartanod a művészeted mellett?

Nagyon sokat köszönhetek Coke-nak, aki mindig támogat és bátorít. 🙂 És persze mindenkinek aki lehetőséget adott, hogy megmutathassam mit tudok.