”Sosem tudtam úgy élni, mint sokan mások, hogy monoton unottan ugyanazt csináljam mindig és ne hagyjak magam után semmit. Az nem az én világom!”– Grino

Mikor kezdted a festést?

’96-ot írtunk, mikor az akkoriban még menő damilos tekerős puma disc cipőmben a betont taposva eldöntöttem, hogy már pedig én graffitis leszek. 😀 Persze eszemben nem volt még akkor, hogy egy rajzot bárhová is feltegyek. Minden jött a maga sorrendjében. 1 éven keresztül csak tegelgettem (tegelgettünk). Soha nem gondoltam volna, hogy ez később az életem részévé fog válni. Össze-vissza írogattam mindenféle katyvasz neveket. ’98 lehetett talán az az év, mikor megcsináltam az első rajzomat, egy kukatárolóra. Az első festésem volt, de majdnem az utolsó is egyben. Azért mondom, hogy az utolsó is, mert nagyon hideg tél volt és úgy lefagyott az ujjam, hogy teljesen elhalt az új végem! A mai napig így nyomom be a capet, hogy nem érzek vele semmit..! 😀

Honnan jött a művésznév?

A művésznév, amit a mai napig festek az nem egy kitalált név. Akkoriban szerettünk a haverokkal bmx-el hasítani, görkorizni meg deszkázni (valójában ekkor alakult meg a kru is, ha már úgyis mindig együtt lógtunk, akkor miért ne legyen egy csoport nevünk is). Szóval mivel állandóan gurulgattunk valamerre, ezért kihagyhatatlan volt az is, bújtam a vhs kazettákat, amin híres külföldi gördeszkások voltak. Ott volt egy ha jól emlékszem Los Angeles-i fazon, aki egy versenyen lépett fel. Az ő beceneve volt Grinó! Megtetszett és attól a naptól már ketten voltunk. 😀 Persze én sosem tanultam meg úgy gördeszkázni mint ő. 😀

Hogyan alakult ki a stílusod, hogyan neveznéd?

Amikor elkezdtem, nem igazán volt stílusom! Össze vissza raktam egymás mellé a betűket, nem nézve azt, hogy egyáltalán nem illenek egymáshoz. Megvallva az igazat a mai napig sem találtam meg az igazi stílusomat. Szeretem a régebbi rajzokat, egy igazi old school párti vagyok és ezt szeretném a rajzaimban is tovább vinni! De ha pár szóban mégis el kellene mondanom, akkor csak annyi, hogy: egyszerű-letisztult, néha picit megbolondítva valami kis plusszal, mondjuk egy egyszerű karakterrel. 

Kik vagy mik inspirálnak leginkább?

Mára már csak a múlt inspirál, meg hogy azoknak az embereknek festhessek, akiknek tetszik!..

Van olyan graffitis csoport aminek a tagja vagy?

Természetesen van. És ez a D.L.S kru! 96-ba alakult és 99 re már 15-en voltunk benne, de úgy igazán csak 8-an voltunk aktivak. ( OSER-SNAK-KORS-TES-BONE-LOONIE-SELLY és én ) Nagyon sajnálom, hogy mára már csak én tartom a frontot! De ez teljesen érthető. Családos emberek lettek és ez már nem fér bele az életükbe!! A mai napig így is írom a crew nevet, szinte minden rajzom mellet feltüntetem. Mára csak ezzel tudom megköszönni nekik azt a sok évet, amit együtt töltöttünk. Amikor kiírom, hogy DLS, akkor nem én írom ki, hanem Mi! 😀 Szinte minden rajzomnál, amit manapság csinálok, még ha csak gondolatban is, de ott vannak és támogatnak!!.

Illegál vagy legális festés?

Is-is mert mind a kettőnek meg van a feelingje! Egyre többet legálozom, de nem vetem meg az illegált sem!! 😀 De ha már illegál, akkor sem a belvárost fogom megtámadni! Természetesen imádtam a 90-es évekbeli belvárost, hogy nem volt olyan felület, ami ne lett volna széttegelve vagy throw up-ozva! Mostanra már nem úgy látom ezt. Én sem 20 éves vagyok már és biztos nem fog tetszeni sok writernek, de inkább így szeretem “tisztán” látni a várost. Természetesen a megrendelésre készült falakat szeretem! Ebből kéne rengeteg és belátni végre, hogy így is lehet színesebbé varázsolni a világot! De amíg a csőlátású drága polgáraink a firkákat és a művészi rajzokat, egy kalap alá veszik, (ami hála égnek egyre kevesebb), addig ezt nehéz megvalósítani.

Az évek alatt volt-e bármiféle konfrontációd a hatóságokkal?

Hu-hu. Ezt a kérdést most muszáj volt? 😀 Persze, hogy volt! Aki komolyan gondolja és bevállal húzósabb spotokat, annak idővel biztosan lesznek gondjai! (több is) 😀

Mi adott ihletet régen és mi az, ami most motivál?

Az ihlet ami miatt elkezdtem az röviden ennyi: SDO. Mindenhol láttam akár merre mentem. Nekem nagyon bejött, de nem tudtam hova tenni, hogy kik lehetnek ők és hogy-hogy ennyi helyen ott vannak. Szerintem sokaknak inspirálóak voltak… És nem a minőség miatt, hanem a mennyiség. Voltak közülük olyanok, akik gyönyörű tegeket csináltak. A mai napig nem látok vagyis hébe-hóba olyan kidolgozott tegeket. Ami most motivál, azt csak két szóban tudnám elmondani. Egyszerűen Imádom! Ennyi!! Szeretek festeni, főleg egyedül, de néha másokkal is. Elég stresszes egy világot élünk manapság! Jól esik ezt abban a pár órában elfeledni, míg alkot az ember.

Hobbiként vagy megélhetésként tekintesz a graffitire?

Hobbiként, de ez nem azt jelenti, hogy nem vállalok el néha megrendeléseket, ami az időmbe belefér. Ugyanúgy dolgozom, mint minden normális ember. Sokan rágták a fülemet, hogy nem akarok-e megélni a festésből inkább?… Az biztos, hogy sokat kell még fejlődni hozzá. Sosem vagyok elégedett, de ez lehet, hogy így van jól. Másrészt azt gondolom erről, hogy ha a hobbim a munkámmá válna, félő, hogy elvesztené varázsát az egész.

Elég drága anyagi költségei vannak egy-egy rajz elkészítésének. Te ezeket miből tudod finanszírozni?

Természetesen nem olcsó egy több színből álló rajz. Dolgozom, így mindig tudom, hogy mennyi az a keret, amit erre tudok szánni. Ha vállalok megrendeléseket, akkor abból is szokott maradni nem kevés kanna! 

Volt olyan része a karrierednek ami miatt úgy érezted, hogy végleg leteszed a kannát?

Volt, de nem az alkotás vágy megunása miatt. Nem szívesen beszélek erről, mert a múltat nem lehet meg nem történté tenni! Egyáltalán nem voltam régen egy mintagyerek, akire büszkének lehetett lenni. Voltak időszakok, mikor elraboltak az ördögök  és belevittek a rosszba. Nem vagyok rá büszke, de ha visszanézek a múltba, azt kell mondanom, hogy akkor is minden percét élveztem! Csúnyán fog hangzani, de minden rosszban van valami jó! Mindig pörgős volt az életem és ha netán megélném a nyugdíjas kort és vissza emlékezem ezekre csak mosolyogni fogok rajta! Nem minden esetben jó dolog az embernek bármit is elmondani magáról!  Ítélkezünk és másként ütne vissza a dolog. Mára már más ember vagyok és aki ismer az tudja. Annyit elárulok, hogy teljesen más egy filmet végignézni és belegondolni magunkat a szerepbe, vagy át is élni azt valójában. Utoljára 2010-ben hagytam abba, mikor is a társamat elkísérték egy kicsit hűvösebb helyre! 2016-ban kezdtem el újra festeni, mikor is megszületett a kislányom és kifestettem a nevét. Ott elkapott az érzés újra és azóta is festek.

Mi lett volna ha annak idején nem ragadsz kannát? Mivel foglalkoznál?

Akkor ugyan úgy pergett volna az életem mint manapság, csak a tudatomba lehet, hogy lenne egy kis hiányérzet!:)

Mi a véleményed a graffitiről?

Nem kimondottan a graffitiről gondolom ezt, hanem minden kreatív tevékenységről, hogy ez egy ajándék az emberiségnek.

Hogyan látod a szubkultúra jelenlegi helyzetét itt Magyarországon?

Ez egy érdekes kérdés…sokan mondják, hogy leágazóban van és sokan, hogy feltörekvésben! Nehéz kihirdetni az eredményt ebben a kérdésben. Ha a múlthoz hasonlítom ( amit már mindenki un.) akkor sokat fejlődött. (de most van honnan fejlődni). Sokan pörögnek legálon, ami egy jó dolog, mert változatosak a rajzok! Látni lehet új arcokat a falakon-vonatokon. Viszont az illegál része nagyban csökkent!

Legemlékezetesebb fújás?

Mivel rengeteg festésen vagyunk (vagyok )túl, ezért nagyon sok negatív, pozitív és emlékezetes storym van. De ha ki kell emelnem egyet, akkor egyet elmesélek, amire biztosan fogok emlékezni mindig!! 😀  14-es villamos első kocsijában ültem az egyik kru társammal. Elég sokan voltak a villamoson, mert ez kb. kora délután történt. Egy idősebb hölgy ült velem szembe. Valami oknál fogva elkezdtünk beszélgetni és szóba jött ,hogy a mai fiatalok mindent összefirkálnak. Egy gyors kacsintás után, belementünk a játékba. Mert miért is ne? 😀 Jó fiú módjára tettem alá a lovat, hogy ezt én sem értem meg! Miért kell ezt csinálni?! Teljesen beloptam magamat a nénike szívébe. 😀 Egy megálló volt hátra, ahol a tervek szerint le kellett szállnunk. Felálltam és oda mentem a vezetőfülkéhez. Kivettem a táskámból egy hőálló ezüstöt és egy maestro vörös szint. Fentről lefelé haladva, csináltam egy gyorsrajzot a fülkére, miközben a villamos vezető a többszörös hátranézésével jelezte, hogy hagyjam abba! Pont annyi időm volt, hogy be tudtam fejezni! Kinyíltak az ajtók és leszálltunk. Azért az egyik legemlékezetesebb kis akció volt, mert valószínűleg az idős néni sem fogja ezt elfelejteni soha, aki szemében egy mintagyerek voltam, pár perc beszélgetés után!  (Üzenem neki, SORRY a csalódásért) 😀

Számodra mit adott ez a szubkultúra az évek alatt?

Rengeteg ismeretséget és barátokat. Sok szép és jó emlékeket, ami a kultúrához köt. Amit szeret csinálni az ember az mindig ad valamit! Jelen pillanatban az alkotás vágyát. Sosem tudtam úgy élni, mint sokan mások, hogy monoton unottan ugyanazt csináljam mindig és ne hagyjak magam után semmit. Az nem az én világom!

Mit üzennél azoknak akik még csak most ismerkednek a műfajjal?

Egy dolgot de azt biztosan! Mindenki döntse el magában, hogy ezt valójában akarja csinálni, vagy sem! Ha igen, akkor azt úgy csinálja, hogy ha később az élete kis filmjét visszanézi, akkor büszke legyen arra, amit maga után hagyott a világnak!!. Ne legyen félreértés! Én nem tartom magamat egy jó greffitisnek!! Nagy utat kellett bejárnom ahhoz, hogy egy vállalható rajzot tudjak felmutatni, amit sokan mások a kis ujjukból kiráznak!. De az idő nekem dolgozik és ha mindig csak egy kicsit tudok hozzáadni az előző rajzokhoz, én már boldog leszek!  Az azért megnyugtató, hogy tökéletes rajz az nem létezik!!.:)

Kinek/Kiknek mondanál köszönetet?

Mindenkinek aki buzdít és tetszenek a rajzaim. Természetesen a volt kru társaknak és Ozennek, aki nekem egy példakép volt! Idővel megismertem őt személyesen is és azóta is tartjuk a kapcsolatot. (Respect neki!) Nem hagynám ki az Újpesti ultrákat sem, mert egész Európában egyre elterjedtebb lett az Ultra graffiti, ami ugyan úgy a kultúra része!!!! 🙂