Új arcát mutatja be Fork Imre legújabb vízalapú munkáival és az AR technológia ötvözésével, ami egy meditatív és innovatív alkotói folyamat eredményeként jött létre. Ez idő alatt a művész lakásában történt váratlan csőtörés hatására egy újabb kiállítási tárgyal bővült az esemény, aminek az Unmute Gallery adott otthont.

Fork Imre multimediális művész közel két évtized távlatában visszatér legelső médiumához – a vízfesték használata által vizuálisan ’kilép’ eddigi munkássága mögül és egy korábban soha nem látott ’arcát’ mutatja meg a Waterbased Visions tárlaton kiállított művei közvetítésében.

Fork az akvarell-technika határainak feszegetésével és egy új, akaratlanul is innovatív alkotói folyamat – vagyis csőtörés – következtében a pesti vízzel kompromisszumkötésre kényszerülve állította össze többszörösen rejtett jelentéstartalommal bíró ’vízbázisú’ kollekcióját.

A művek jelentős része AR-ral (augmented reality – kiterjesztett valóság) is bővült; ez a módszer lehetővé teszi a művész számára, hogy alkotásait egy általa teremtett, alapvetően észrevehetetlen értelmezési dimenzióval kiegészítve mutassa be az érdeklődők számára.

A Waterbased Visions tárlaton megjelenő alkotások az első globális karantén-korszak eredményei. Fork egy meditatív alkotói folyamat keretén belül dolgozta fel a bezártságban lassan múló mindennapokat – mindennek eredményét figyelhetjük meg az itt bemutatott, afféle önmagához való visszatérésből született életmű-reflexió során.

A kiállítás speciális elemei:

– 22 mű készült a kiállításra ebből 11 db Augmented Realityvel lett felturbózva
– kiállításra került az a fürdőszoba tükör, ami végignézte a csőtörés eseményeit
– A kiállításra készült egy 22db-ra limitált speciális AR print is, ez megvásárolható a galériában és a webshopban

Érdekes, hogy pont a cikk írása napján szembejött velem a legújabb Avatar film előzetese, ami “A víz útja” címet kapta… 😀 Na de visszatérve, hogy is történt az az ominózus csőtörés a lakásodban?

Ezek szerint ráéreztem a témára. 🙂

Tavaly októberben már készültem erre a kiállításra egy másik helyszínen, így a képek fele már készen, a másik fele “alapozott” papírok formájában elkészültek már. Ezeket a dolgozószobámban tároltam, szárítottam, nézegettem. Egyik éjjel feleségem keltett, egy nagy durranásra keltünk, lerobbant az egyik fűtőtestünk a túlnyomástól és iszonyat robajjal zubogott a víz a lakásunkban (10 emeletes földszintjén élünk), így mindenhol 5 cm víz állt pillanatok alatt…

Próbáltuk elhárítani a kárt, 2 órát vártunk a segítségre, addig amit találtunk próbáltunk elzárni, feltörölni, elhúzni stb. Persze hajnalban amikor végre megoldódott a dolog, akkor vettük észre több kárunk mellett, hogy a laptopom az éppen futó Dreher kampány anyaggal, és a kiállítás képeivel együtt elázott.

Ezután lelkileg nehéz volt befejezni / újra kezdeni mindent, de a Dreher projektben Tatlin segített ki, aki a megnyitó beszédet mondta (pont ezért kértem fel) a képek pedig átalakultak a virtuális koncepcióra. Ezért is lett a Dreher is a szponzora a megnyitó estének. 😀

A kiállításon szereplő tükör installáció a fürdőszobának állít emléket ahol lerobbant a radiátor a falról, ő volt az egyetlen szemtanú és túlélő is. Amikor ez történt velünk, pár héten belül az UNMUTE is elázott egy vihar miatt, így a sors is azt akarta hogy itt legyen megtartva ez a kiállítás / happening.

A munkáid során legtöbbször használt aerosolos festékszóró és a vízbázisú festék között azért van érezhető különbség. Nálad szempont volt a vízbázisú festék nyújtotta gyakorlati és környezeti előnyök alkalmazása?

Amikor a pandémia berobbant, lett elég időm hogy számot vessek pályámon és elkezdjem összeszedni és dokumentálni munkásságom. Ekkor adta oda Édesanyám költözésük miatt előkerült kincseket, ezzel újra felkeltve a vízfesték iránti vonzalmam:)

Ezután elég sorsszerű volt, szponzoromtól a Molotowtól kaptam vízbázisú filceket és festékszórókat tesztelésre így ötvözve eddigi tudásom és eszközhasználatom egy kombinált új formában alakult ki, amit otthon is könnyen tudtam bármikor használni.

A kiállítás anyaga egy mély meditatív időszak eredménye lett így, ahol volt időm várni az anyagok száradására, rétegezni, kísérletezni és megmutatni egy másik illusztratívabb énem. Alapvetően grafikus vagyok, tudok rajzolni mást is mint graffitit de mindenki a rikító falfestményeimről ismer.

Szerettem volna kilépve a komfortzónámból az anyaggal eggyé válni és teret adni neki, keresni a lehetőségeket a formákban a foltokban és ezáltal visszafejteni magamat is. Nagyon jó élmény volt az egész, meghatározó kiállítás volt ez számomra, az eddigi csak graffiti alapú munkáim után.

Manapság egyre több területen alkalmazzák az AR (kiterjesztett valóság) technológiát, aminek a segítségével újabb dimenziókba lehet betekintést nyerni. Kicsit mesélnél nekünk erről?

Virtuális megoldásokkal régóta kísérleteztem, reklámügynökségi múltamnak és Fat Heatnek köszönhetően. A technika már régóta létezik, csak eddig privátban használni nehézkes volt a programozás és az eszközök miatt is. Mostmár sokkal elérhetőbb “lakossági” felhasználásra is több cég és app segítségével.

Régóta szerettem volna ilyen jellegű anyaggal bemutatkozni, egy speciális sorozattal és helyen, ehhez most minden adottá vált az utóbbi években. Következő kiállításom is erre fog alapulni majd, előbb szerettem volna egy emészthetőbb, érdekes formában megmutatni a technikában rejlő lehetőségeket.

Ott már mélyvízbe dobom a nézőket, ahol a főszerepet már az én őrült káosz generatív kis világom kapja majd 3D és AR tárgyak és szobrok formájában. 🙂