Aki Szegeden nyitott szemmel jár az biztosan belefutott már 9219 2112 utcaművész munkáiba. Saját készítésű matricái és plakátjai sok helyen fellelhetőek a városban és ha nem az utcán tevékenykedik éppen, akkor képregényt készít vagy vásznon örökíti meg a munkáit. Szerinte vagány, hogy mész az utcán és ott van amit terveztél vagy rajzoltál. Egy punk műfaj ez, a graffititől kezdve a figurális dolgokig. Nincs galéria, nincs kurátor, nincs szakmai zsűri, csak nyomod amíg jól esik.

Az első munkád mikor került ki az utcára?

2016-ban, egy egyetemi projektben kellett logókat meg illusztrációkat terveznünk, csináltam egy boroscimkét és rájöttem hogy bármelyik nyomdában tudnak matricákat nyomtatni és ez volt az amikor elkezdtem agyalni, hogy mikkel fogom szétbombázni a várost. Nyilván visszatekintve kis gagyi dolgok voltak, de Shepard Fairey-nek éreztem magam amikor sunyiban kiraktam az első matricámat a Reök előtti villamosmegállóban. Fent is volt sokáig és személyes sértettséget éreztem amikor valaki lekaparta… 😀

Honnan jött a művésznév?

Mindenki ezt szokta kérdezni, a 9219 2112 inkább egy csoport volt mint egy ember és az volt az alapkoncepció hogy, ne a név és ne a műcímek helyezzék kontextusba a matricát vagy plakátot hanem az önmagában is értelmezhető legyen és ne kelljen esztétikai, művészettörténeti ismeretekre támaszkodni, bárki értelmezni tudja amit lát, még ha nyomasztó vagy undorító is amit lát.

Hogyan alakult ki ez a stílus és hogyan neveznéd?

Hú hát jó kérdés, a matricák digitálisan készülnek, vektorosan, ami nagyon jó mert lehet kicsinyíteni és nagyítani is, nem lesz pixeles, de volt photoshopos rajz is, meg 3D modell is már. Eddig agresszív minimalizmusnak hívtam, mivel nem nagyon használok színeket, minden fekete fehér, kontrasztos és brutális. Viszont, annyira nem minimalista a grafikák előadásmódja, mert szeretek beleveszni a részletekbe is. Szóval, jó kérdés, de sajnos nem tudom rá a választ. A témáim általában elég gonoszak, de nincs benne semmi sátáni, csak így látom a világot.

Kik vagy mik inspirálnak leginkább az alkotásra?

Szerintem eléggé hagyományos módon ismertem meg ezt a szubkultúrát, végigmentem az alapvető stációkon mit, az Exit through the gift shop meg az alap Banksy, Space Invader, Shepard Fairey őrület. Tetszett a stencil nyomtam is egy ideig, de elég béna voltam hozzá mindig. Aztán a magyarok közül a Roham magazinos grafikusok kaptak el rettenetesen, az ő beteg stílusuk nagyon megfogott, Stark Attila, Szabó Levente, Vidák Zsolt, Baranyai András, ők ezt a Robert Crumb stílusú underground képregényt nyomták, meg persze Jamie Hewlett (ő rajzolta a Gorillazt). Lokálisan pedig, nyilván amikor Szegedre jöttem elbűvöltek a babafejek (Optik) a Csiky stencilek, meg összességében az, hogy Budapest mellett van még máshol is ilyen élő utcai művészet. Sok magyar arc van még akiket kedvelek mint, Void, 0036 Mark, Hermit meg még sokan, most hirtelen ők jutnak eszembe. 

Mi motivál arra, hogy kimenj az éj leple alatt alkotni?

Hát, újabban kicsit abbamaradt az éjszakai gerillázás, a vírus miatt is, meg kicsit levegő kellett kapnom, elkezdett fullasztóvá válni a saját stílusom, nem akartam ebben a projektben nagy változást, viszont el is értem a határaimra. Nem mondom azt hogy, a 92192112 örökre megszűnt, de most máson van a fókusz. Inkább kevesebb dolgon szeretnék dolgozni elmélyületebben. Ezért csinálok mást: képregényt, festek, meg nyilván csinálom ezt is, csak már nem kerül ki minden az utcára. De ha megkér valaki, szívesen küldök neki matricákat, vagy plakátokat. Ja meg csinálok épp egy grafikus könyvet.

Volt-e bármiféle konfliktusod a hatóságokkal?

Igen, volt már minden, rabosítás rendőrségen “alvás”, vallatás, házkutatás, elkobzás az ország több pontján is. De a matrica meg a plakát elég szürke zóna ebből a szempontból szóval sosem lett nagy probléma ebből. De szerintem aki ilyesmivel foglalkozik, készüljön fel erre. 

Hobbiként vagy megélhetésként tekintesz az utcaművészetre?

Jó lenne ebből megélni, de azt hiszem elég nehéz lenne. Bár sok mindent sikerült eddig eladni, elcserélni, én személy szerint elég nagy gyűjtő is vagyok. Szeretem a kortársaim munkáit, van Void-om, Talkr-em. Robolution nyomatom is. Szóval marad inkább a hobbi, vagy inkább a kényszer a jó szó rá.

Mennyire költséges egy-egy munkád elkészítése? Ezeket miből tudod finanszírozni?

Volt olyan időszak amikor súlyos tízezrek mentek el erre havonta. Eléggé házi módszerrel oldottunk meg mindig mindent aminek hála nagyon sok jó trükköt sikerült megjegyezni. A 9219 2112 matricák alapból pvc matricák, amik nagyon jól bírják kint, simán kint lesz még 10 év múlva is szerintem, de cserébe drágák, le kell őket lakkozni és ha óvatlan vagy bele tudnak olvadni a nyomtatóba. ? Az alapmódszer amúgy se a hatalmas példányszám volt, egyszer Robolution mondta, hogy 600 matricákat nyomtat, itt inkább 60-100 volt egy szériából, sőt volt olyan amiből direkt csak 4-8 mert inkább kevesebbet szerettünk volna, hogy legyen egy kis plusz hozzáadott értéke emiatt, hogy nincs kint minden buszmegállóban. De volt már olyan is hogy, a Kétfarkú Kutyapárt finanszírozott egy nagyobb szegedi, street art projektet és akkor közpénzből lehetett megnézni majdnem 10 helyi arc munkáit, köztük a miénket is.

Mi a véleményed az utcaművészetről?

Nyilván szeretem, mert különben nem csináltam volna eddig. 😀 Nagyon fontosnak tartom, mert független, bárki csinálhatja és publicitást is kap. Emellett vagány, hogy mész az utcán és ott van amit terveztél vagy rajzoltál. Egy punk műfaj ez, a graffititől kezdve a figurális dolgokig. Nincs galéria, nincs kurátor, nincs szakmai zsűri, csak nyomod amíg jól esik. Szóval igen, jobb az utcára dolgozni, mint az Instagramra! Mi történhet? max leszedik. 

Hogyan látod a szubkultúra jelenlegi helyzetét itt Magyarországon?

Kicsit most talán a korona miatt talán zátonyra futott a dolog, nyilván nem lehet csak úgy éjszakákon át illegálozni mint eddig. Bízom abban hogy az alkotók inkább otthon dolgoznak és nem abbahagyták. Viszont egyre több nálam fiatalabb arc kezd el matricázgatni, ami jó mert megmarad a folyamatossága a dolognak. Azt szeretném látni, hogy nem lekaparják a régi matricáimat, hanem, hogy nálam tehetségesebb és fiatalabb művészek takarják be őket. Találkoztam nemrég egy kissráccal, még általánosos, írt, hogy tetszenek neki a 9219 2112 cuccok, rajzolt nekem ő is, meg kapott egy egyedi pakkot, szóval van remény.

Legemlékezetesebb sztori, ami a munkáid kihelyezése során történt veled?

Hú hát az említett rendőrös incidensen kívül, volt már hogy leszólítottak, hogy milyen menő ez, de talán a legemlékezetesebb az volt amikor minden biztosítás nélkül felmásztam a szegedi belvárosi hírda kb 10-12 méter magasba kirakni egy óriás matricát. (Na ezt ne csinálja senki utánam!) Meg volt még egy jó, amikor ültem a villamoson festékes kézzel és láttam hogy pár srác szúrós szemekkel néz, azt hittem helyben le leszek késelve, aztán megszólítottak és kiderült, hogy pont akciózni mennek, valamelyik külvárosba, adtam nekik pacsit meg matricát.

Mit üzennél azoknak akik még csak most ismerkednek a műfajjal?

Nyomassák orrvérzésig. 

Kinek/Kiknek mondanál köszönetet azért, amiért támogattak abban, hogy az önkifejezésnek ezt a formáját válaszd?

Hát vicces, mert nekem személy szerint a családom tudta amikor nyomtam ezt az egészet, Nagymamám szekrénye belülről tele is van a zsengéimmel. De nyilván a barátaim is segítettek, hogy anyagokkal hol társasággal, csináltunk egyszer egy kiállítást, azon csak az én melóim voltak, de a 9219 2112 név alatt futott és ott őrülten sok segítséget kaptam, szóval köszi: Á, Cs, G!