CO2 crew interjú

2020. dec. 14. | Interjúk

co2

Aki jártas a graffiti világában, azoknak a CO2 nem csak a kémia óráról lehet ismerős. A legegyszerűbb vonalaktól kezdve a legpontosabb geometriai formákig, ezek a srácok mindent bemutatnak a falakon. Immáron 16 éve teszik érdekesebbé a szürke elhagyatott gyárépületeket, legálfalakat, hídpilléreket. A kezdeti adrenalin vágy helyett, ma már a fejlődés és az alkotás szeretete motiválja őket arra, hogy hétről hétre valami klasszat alkossanak. 

Mikor alakult a crew? Hogyan jött a név?

2004.04.08.-án készült az első rajz. A név egy hosszú telefonbeszélgetés és az adott élethelyzet szüleménye volt.

Kik alkotják a csapatot? Mindenki a kezdetek óta tag, vagy esetleg utólag kerültek be emberek? 

A három alapító: Opus, Tenis és Sumo, pillanatokkal később Cusie és 2019 szeptemberben Mide.

Mide: 2019-ben csatlakoztam a crewhoz. Egy hosszabb barátságot megpecsételve.

Hogyan néz ki nálatok egy közös fújás?

Sumo: Ha este van, akkor kicsit homályosan, elhagyatott helyeken és legálon meg rajzfüggő. Van amikor sokáig szerkesztünk valamit, de van amikor gyorsan rakunk valamit, ami illik az adott helyhez.

Tenis: Kinézzük a helyeket gugöl mapson és Cusie, vagy Mide, vagy Sumo elvisz minket oda, majd fújunk.

Mide: Hosszabb töprengés után elmegyünk a legközelebbi helyre. Kivéve mikor nem,  mert az erdőközepén van a hely és kirándulunk vagy 3 órát. Van zsákunkban minden jó,  mint télapónak így az adott helyhez illesztjük a színeket formákat és a végén megeszek egy túró rudit, amin röhögnek a többiek. Street után is az éjjel-nappaliban azt veszek.

CO2 crew
CO2 crew

Legemlékezetesebb hely, ahol festettetek?

Sumo: Sok van, Bosznia, Horvátország, elhagyatott katonai létesítmények. Sok van, ami emlékezetes, mert nagyon tudatosan választunk helyet.

Cusie: Miskolc.

Mide: Bristol, Prága, Szerbia, autópályák, sok van, mind másért!

CO2 crew
co2

Álom hely, ahová még szeretnétek eljutni?

Sumo, Opus: Baltikum, posztszovjet országok, Balkán kimaradt részei.

Tenis: Grúzia.

Cusie: Detroit, alangi hajóbontó, tengeri olajfúró tornyok…

Mide: Visszamennék New Yorkba, meg ha már ott vagyok, akkor Detroitba is elnéznék.

Esetleges jövőbeli tervek?

Sumo: Valami lesz.

Tenis: Várjuk…

Cusie: Nincsenek nagy tervek, csináljuk amit eddig, ahogy a körülmények engedik.

Mide: Szeretnék új csapatot alapítani, mert olyan kevés átfedés van manapság… NOT 😀

Vicces esetleg necces kalandok?

Sumo: Olyan sok nincsen, de persze fordult már elő futás, box, meg magyarázkodás is, de ez ilyen műfaj.

Tenis: Olyan arcok vagyunk, hogy nagyjából mindegyik festésünk vicces, ezért ha necces is, akkor se vesszük komolyan. Amúgy nagyobb parák még nem voltak, hisz artninják vagyunk.

Cusie: A konfrontálódások az utca emberével mindig vicces helyzeteket szülnek, viszont igazán necces sztorink nem volt.

Mide: Okosan kell csinálni és akkor nincs necc.

Felmerült már bennetek az, hogy szögre akasztjátok a kannákat és nem fújtok tovább? Vagy esetleg az hogy, mint COTWO csapat nem működtök tovább? 

Sumo: Nem igazán, voltak kevésbé aktív időszakok, de fújni mindig fújtunk. Most éppen többet.

Opus: Egyik sem merült fel. Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, ahol átmenetileg csökken az aktivitás, de szerencsére most magunkhoz képest egy elég aktív időszakot élünk.

Tenis: Áh, hagyjuk most ezt.

Cusie: Vannak néha nehezebb szakaszok a tagok és a krú életében is, amikor talán háttérbe szorul a festés, de egyikünk részéről sem merült fel komolyan, hogy abbahagynánk.

Mide: Az abbahagyás nem jutott még eszembe. Inkább ahogy a többiek is mondják, vannak kevésbé aktív korszakok. Csoport meg van még itt kéznél.

Nagyon sokféle stílust vonultattok fel kis hazánk legál és Illegál részein. Hogyan alakult ki ez a sokféle style? 

Sumo: Mindenkinek fejlődik a keze stílusa aki foglalkozik ezzel. Többen vagyunk és mindenki máshonnan inspirálódik, de ami közös, hogy nincsen ctrl+c, ctrl+v!

Opus: Manapság egyszerűségre törekszem a rajzaimnál, ami folyamatos kihívást jelent. A kezdeti „wildstyle” vonalat tudatosan térítettem el egy letisztultabb irányba, ahol a tipográfia szabályait is próbálom szem előtt tartani.

Tenis: Sokféle emberből állunk és mindenki mást szeret, képvisel.

Cusie: Passz, én mondjuk sokszor ráunok formákra, és lusta vagyok, vagy nincs időm továbbfejleszteni az adott vonalat, ilyenkor szeretek valami egészen másba fogni.

Mide: Sokat kell rajzolni… Én inkább az egyenes letisztult formák híve vagyok.

CO2 crew

Kit mi indított el ezen a pályán? Példaképek anno és most? 

Sumo: Sokan vagyunk, mindenkit más, példaképek ugyan ez, bár talán példaképei senkinek nincsenek, de vannak olyan arcok, akiket mindannyiunk kamáz.

Opus: A kilencvenes évek végén került az életembe a graff, egy személyes vonal kapcsán, ezután kezdtem el komolyabban érdeklődni iránta, fejleszteni magamat. Évekig csak papíron vázlatozgattam, később az első rajzomat a városmajori falra készítettem, pechemre / szerencsémre Bisak (Tenis) rajzára, ezt pár kannám bánta. Akkoriban más idők jártak. 🙂

Tenis: Én édesapámat láttam először bubble betűket rajzolni, majd a már nem aktív Ares nevű barátom mutatta meg a graff rejtelmeit.

Cusie: A kilencvenes évek közepén volt a Futó utcában egy hosszú legálfal, tele színes rajzokkal. 8-10 éves lehettem, gyakran jártunk arra anyámékkal. Azt hiszem akkoriban akadt be valami nálam. 

Mide: Mint tősgyökeres 3. kerületi, aki a Filatorigát szomszédságában nőtt fel, vagy megutálja vagy megszereti a graffitit, én az utóbbi lettem.

Mi motivál benneteket arra, hogy újra és újra kimenjetek és feltegyétek a névjegyeteket a falakra?

Sumo: A fejlődés iránti vágy.

Opus: Egyszerűen az életem szerves részévé vált ez a tevékenység és a velejáró szemlélet. Mostanra már inkább az alkotás iránti vágy vezérel, és önmagam felülmúlása. 

Tenis: A fejlődés motivál és egy üres szürke hely feldobása. 

Cusie: Kezdetben a lázadás, a feszültség levezetése, és a bizonyítási vágy voltak a mozgatórugók, legalábbis nálam. Jobb volt naphosszat bandázni, mint szembenézni bizonyos problémákkal. A festékszagra és az adrenalinra is ráfüggtünk rendesen. Viszont manapság egy elhagyatott, de érintetlen épület, vagy ipari objektum meghódítása, ott a szűz felületre alkotás élménye, és a végeredményről egy jó fotó, ami motivál.

Mide: Én a “hétköznapi” életemben grafikusként melózom, így leginkább az alkotási vágy hajt. Annyira a mindennapok része, hogy ez nekem nem is kérdés, hogy csinálom. Az adrenalin is jó, ha épp úgy adódik, de minél természetesebb dolog, annál kevésbé lesz adrenalin ez az érzés.

Számotokra mit adott ez a szubkultúra?

Sumo, Opus: Barátokat, látásmódot… sok mindent.

Tenis: Sok barátot, szép időket, jó emlékeket.

Cusie: Barátokat, sok utazást, élményeket.

Mide: Rengeteg barátot és élményt, látásmódot és festékcseppes ruhát.

Hogyan látjátok a szubkultúra jelenlegi helyzetét Magyarországon? 

Sumo: Kevesen fújnak sajnos. Ha nem is sok, de vannak nagyon ügyes fiatalok is! Sajnos sokan vannak akiknek a szájuk nagyobb, mint a tehetségük, de ez is a műfaj része.

Opus: Színvonal tekintetében sajnos összességében nem látom túl pozitívan a jelenlegi helyzetet. Nagy örömömre még most is látni jó stílusokat, melyek színt hoznak a hazai mozgalomba és inspirálnak.

Tenis: Hát, kevés olyan aktív ember van, akinek tetszenek a cuccai, de ez az én hibám, mert öreg és konzervatív vagyok.

Cusie: Ennél rosszabb már ne legyen! 🙂 Meg kell becsülni ezt is, én örülök, ha bárki aktív, az, hogy a stílusa tetszik, vagy nem, az nekem kevésbé lényeges.

Mide: Sok embernél a mennyiséget látom, de sajnos kevés minőséggel. Van egy pár fiatal, akiknek bejönnek a rajzai, majd meglátjuk idővel mi lesz belőlük, és remélni tudom, hogy legalább róluk vesznek példát és jobb rajzokat csinálnak majd. Szeretek inkább a már jól bevált barátokkal festeni.

Mit üzennétek azoknak, akik most kezdik el ezt a műfajt? 

Sumo: Kurva sokat rajzoljanak otthon és mikor már úgy érzik hogy nagyon-nagyon jók, akkor menjenek el olyan helyekre, ahol senki nem látja őket, és mikor ott is elkezdik érezni ugyanezt, akkor kezdjék el megmutatni magukat.

Opus: Gyakoroljanak sokat, fejlesszék magukat, ne érjék be kevesebbel. Az önmagunkkal szembeni alázat hiánya és tökéletesség illúziója gátat szab a fejlődésnek.

Tenis: Hajrá!

Cusie: Jó styleokat másoljanak, mert újat már úgysem fognak kitalálni. 😀

Mide: A többiek elég jól összefoglalták, talán annyit tudnék még mondani, hogy tisztelet nélkül titeket sem fognak tisztelni.

HELLO
my name is

CO2 Crew

Interjú Imola utcaművésszel

Interjú Imola utcaművésszel

Mennyire iszonyú vicces lenne, ha valaki teleragasztaná az utcákat a saját melleivel. Imola plakátjai elég absztrakt módon ábrázolják a lényeget, ami részéről inkább egy geg. Az ötlet egy vizuális társadalmi kísérletként indult el benne, amire rá tud mosolyogni.

Interjú Polgár Andival

Interjú Polgár Andival

Polgár Andi élettel teli illusztrációi felráznak a napi történésekből. Munkáin elismert emberek és művészek is szívesen elidőznek.

AAFK interjú

AAFK interjú

Anny és Felipe egy művész páros, akik erős háttérrel rendelkeznek grafika és illusztráció terén. Amikor eldöntötték, hogy beveszik az utcákat és elkezdenek festeni, akkor egy csodálatos közösséget találtak és ezáltal egy új utat a művészet, illetve kultúra megéléséhez távol az irodai léttől és a számítógépektől.