0036 Marknak nem csak a képessége van meg, hogy időgépet kreáljon, hanem hogy azzal valóban vissza is repítsen minket a gyermekkorunkba, vagy kinek-kinek tetszése szerint valamely életszakaszába. Munkáit aprólékos részletekkel, titkos utalásokkal tölti meg, így folyamatosan miénk a keresgélés, ráeszmélés és felfedezés öröme.

0036 Mark – I have the power to build a time machine kiállításán jártunk az Unmute Gallery-ben. Ez a galéria egyben üzletként is funkcionál, ahol graffitis kiegészítőket, kellékeket is vásárolhatunk. Sokszor merül fel bennem a gondolat, hogy vajon nem ellentmondásos helyzet-e, hogy a street artot, mint megfoghatatlan, folyamatosan változó, sohasem állandó, megzabolázhatatlan művészetet falak közé zárjuk.

Az Unmute Gallery pedig minden egyes kiállításának alkalmában megadja számomra a választ és rácáfol erre, hogy bizony korántsem visszás ez. A galéria csodálatos és egyedi lehetőséget kínál arra, hogy közelebbről megismerhessük azon művészeket, akiknek a munkáival szabadtéren, legálfalakon, utcákon találkozhatunk. Segít jobban megérteni őket és más kontextusban látni a munkáikat.

Ez 0036 Mark esetében sem volt másképp, sőt, aki régebb óta követi a munkásságát, megszokhatta, hogy jó értelemben véve nyughatatlan módon folyamatosan kilép a komfortzónájából, újabb és újabb technikákkal kísérletezik (a mi legnagyobb örömünkre). A tárlaton az eddigi megszokott paste-upok is helyet kaptak a galéria falain, amelyek ismerős érzéssel töltötték el a szemlélőt, hiszen a városban bárhol járunk, lehetőségünk van belebotlani Márk munkáiba. Mindezek mellett megtekinthettünk festményeket is, kiterjesztett valósággal ellátott paste-upot és a 2D-s térből kilépő alkotásokat is.

Márk munkáiban az a fantasztikus, hogy nem csak gyermekkorunk mesevilágába repít vissza minket, hanem előhozza a kincskereső gyermeki énünket is, hiszen aprólékos részletekkel, titkos utalásokkal tölti meg munkáit, így folyamatosan miénk a keresgélés, ráeszmélés és felfedezés öröme.

A nyitó darab, amely a „Lil Mézga Legs” címet viseli, Martha Cooper munkáját idézi meg, aki a graffiti művészet és hip-hop kezdetétől napjainkig aktívan tevékenykedik és figyelemmel kíséri a szubkultúra képviselőit. Ezen a képen Aladár, mint Lil Crazy Legs mutatkozik be, reflektálva egy ikonikus break-táncosra. A kép hátterét Martha Cooper munkái adják, aki elhivatottan örökíti meg a graffitis szcéna világát, már az 1970-es évek óta.

Egy másik alkotásban Márk művészete már kilép a 3D-s térbe, hogy Lusta Dick egy tejesdobozon keljen életre. Korábban ezzel a mintával már találkozhattunk paste-up formájában az utcákon, ám most kézzelfoghatóvá vált. Márk munkája a Corvin-negyedben is fellelhető egy köztéri intervenció részeként, ahol addig főképp szakrális emlékművek voltak megtalálhatóak.

A tejesdoboz reflektál egy jelenségre, amikor a tejesdobozokon eltűnt gyermekek képeit láthattuk. Ez olyan jelentős hatást gyakorolt az akkori gyerekekre, hogy kollektíven elkezdtek leszokni a tejivásról, hiszen a félelemmel társították, miszerint ha tejet fogyasztanak, ők is eltűntként a dobozra kerülnek. Márk ezzel a munkájával már nyit a public art felé.

A Ho-Ho-Ho Horgász esetében a horgászat egy új dimenzióját ismerhetjük meg, amely teljesen új jelentésréteget tár elénk. Az ingyenesen letölthető Artivive alkalmazás megnyitja előttünk azt a világot, ahol a 70-es évekből származó sorozat, „A cápa” szereplője találkozik a mindenki által kedvelt Főkukaccal.

Márk egyébként már megörvendeztette az utca emberét hasonló alkotással, hiszen a Dob utcában, a Kör című film jól ismert kislány karaktere mászik ki ártatlan gyermekkorunk közkedvelt televíziójából. Márk így alakítja is a környezetét, amelyhez egyben igazodik is és mindeközben megtölti élettel, mozgásra is bírja és sok esetben társadalmi jelenségekre is reflektál.

Az igazi időzített bomba azonban a Szépség és a Szörnyeteg cseppet sem jelentős mellékszereplője, Tik-Tak Úr, aki itt főszereplővé avanzsál. Ezt a művet 3D nyomtatással hozta létre Márk, amely jól mutatja a művész kísérletező szellemét. Tik-Tak Úr szimbolizálja, hogy a gyermekkori ártatlanságunk idővel veszélybe kerül és a lelkünkben egyfajta időzített bombaként közeledik a robbanás felé. Rajtunk áll, hogy elvágjuk-e a zsinórt, mely a felnőtté válás TNT-rudaihoz kapcsolódik.

A kérdés, amely az akciófilmek feszültségét hordozza magában, hogy melyik zsinórt vágjuk el, illetve képesek vagyunk-e megmenteni magunkat a felnőtt világ kihívásaitól?

A tárlat utolsó darabja olyan, mint egy rejtett kincs, amelyet nem tálcán kínálnak nekünk, hanem jó szögből, érdeklődéssel szemlélve láthatunk csak meg. Csingiling ugyanis kiterülve fekszik a galéria könyvespolcán, akire lesújtott az öregedés légycsapója. Fájó a felismerés, hogy a végső csapást nem más, mint maga Pán Péter mérte rá. Wendy és társai hazamentek Sohaországból, így Pán Péter is elszánja magát, hogy felnőtt fejjel tekintsen a világ dolgaira.

Márk munkájában ezt a döntő pillanatot, érzelmi és szellemi utazást örökítette meg, ahol csodálatos módon ötvöződik a 3D nyomtatás, a fényjáték, amely újabb dimenziókat nyit meg Márk művészetében.

Márk a különböző munkáiban változatosan bánik az alapanyagokkal, eszközökkel, hiszen a rendőrségi szalagoktól kezdve, a gipszen keresztül, át a virtuális téren egészen a raszterrácsig elmegy, hogy újabb szintre emelje az addigi műveket és minden alkalommal valami pluszt nyújtson számunkra.

A munkákat a teljesség igénye nélkül mutattam be, hogy mindenkinek legyen lehetősége legközelebb – mikor Márk egyik alkotásával találkozik – megállni, nem csak a kép felületét vizsgálni. Minden alkalommal felfedezhetjük a karakterek tetoválásait, melyek reflektálnak a szereplő személyiségére. Fedezzük fel az apró, rejtett utalásokat, humoros ötleteket, amelyek mindig mosolyt csalnak az ember arcára, miközben egyre mélyebbre merülünk az alkotások világában.

Tekintsünk Márk munkáira úgy, mint egy csipetnyi ajándékra és lehetőségre, amely visszautat kínál az önfeledt gyermeki énünkhöz.