Ezen a tárlaton olyan introspektív, a legkülönfélébb részletekben gazdag műalkotások láthatóak, amiken az alkotó voltaképpen számot vet életének eddigi állomásaival: mindezt párhuzamosan egy megfontoltabb, harmonikus jövőkép előrevetítésével.
Riez József már gyermekkorában is érdeklődött a festészet iránt, de csak később, a graffitinek köszönhetően ragadta újra kezébe az ecsetet. Az 1990-es évek derekán megfogant az a fajta alkotás és szabadságvágya, ami ebben a szociálisan periférikus és relatíve határtalanság érzetét keltő szubkulturális művészeti mozgalomban tudott kiteljesedni. A graffitinek ugyanis pontosan ez a társadalmon kívül eső, esetenként szubverzív jellege vonzotta (művésznevén) HOEK-et: a köztéren való alkotás pedig a művészeti autonómiának egy teljesen új szintjét tette számára hozzáférhetővé.
Fotók: Hegyháti Réka
A legálfalakra való áttéréssel viszont egy kiegyensúlyozottabb alkotói folyamat kialakítása, ezáltal részletgazdagabb művek elkészítése vált lehetővé HOEK számára.
Ezt követte a festővászon, ami a falak és az egyéb, szabadtéren előforduló felületek után további új technikai lehetőségeket rejtett magában. Ilyen értelemben HOEK mondhatni „domesztikálta” saját magát, megtartva eredeti törekvéseit (mint a szabad önkifejezés vagy a technikai és stilisztikai határok meghaladása) és asszimilálva az utcaművészeti gyakorlatokat a kortárs képzőművészeti hagyománnyal. Riez többek közt azokat a legalapvetőbb emberi érzelmeket jeleníti meg legújabb, hatrészes tanulmány sorozatában, melyek az elmúlt időszakban a saját erkölcsi értékrendjében bekövetkezett átalakulások hatására figyelmének középpontjába kerültek.
„Az idő korántsem olyan, amilyennek látszik: nemcsak egy irányban halad, hanem egyszerre létezik benne a jövő a múlttal.” – Albert Einstein
Rövidke életünkben és emberi kapcsolatainkban a harmónia, az egység, a szeretet vagy az őszinteség megtalálása és fenntartása éppoly jelentőséggel bír Riez számára, mint a stressz, a félelem vagy a bánat feldolgozása és ezeknek az egyed személyiségfejlődésével való összefüggésének feltárása. A ’memento mori’ ikonográfiája a művészettörténetben a középkortól kezdve értelmezhető az elmúlás emlékeztetőjeként, Riez itt kiállított munkái pedig ezzel szemben az ’élet relikviáinak’ tekintendőek.
Fotók: Hegyháti Réka
Kurátor, szöveg: Kovács Rebeka
Riez két festménye már gazdára talált, de a kiállítás végéig megtekinthető a NaCoban 🙂
Nagyházi Contemporary
Nyitvatartás
H-P 10-18 / Sz 10-14
A kiállítás 2023.01.11-28 között látogatható, a galéria nyitvatartási idejében.
