Zsoldos Janka története egyszerre inspiráló és mélyen emberi: egy fiatal nő, aki a jog világából indulva a jóga által talált vissza önmagához, saját belső hangjához és ahhoz az úthoz, amelyben igazán kiteljesedhet. A jóga számára nem csupán mozgásforma, hanem életút, kapcsolódás testhez és lélekhez, gyógyulás, közösség és önteremtés. Janka ma már nemcsak gyakorlóként, hanem tanítóként is jelen van mások életében – érzékenységgel, őszinteséggel és hitelességgel kísérve a hozzá érkezőket azon az úton, amely önmaguk felé vezet.

Mennyi ideje foglalkozol jógával, és mi az az élmény, ami miatt úgy döntöttél: nem csak gyakorlóként, hanem oktatóként is szeretnél jógaórákat tartani?

Az első jóga órámon 5 évvel ezelőtt vettem részt, már akkor magával ragadott a tudatos jelenlét megélése és éreztem, hogy egy új kapu nyílik ki előttem. Kicsivel később a jóga egy nehéz időszakon segített át, a rendszeres gyakorlás meghatározó változásokat hozott el az életemben, melyet másokkal is szerettem volna megosztani, megismertetni és ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy szeretnék elvégezni egy oktatóképzést. 

Jogász diplomával rendelkezem és bár az egyetem alatt megtaláltam a szépséget, az izgalmat a jog megismerésében, mégis amikor belekóstoltam a munka világába ezen a területen, elveszettnek éreztem magam, egyre jobban erősödött bennem, hogy nem tudok kibontakozni, nem jó úton járok. Azóta már több különféle jógaképzéssel, tudással gazdagodtam és jelenleg „főállású” jógaoktatóként élem a mindennapjaimat. 😊 

Hogyan változott meg a kapcsolatod saját testeddel és lelkeddel a rendszeres jóga során?

Még soha nem voltam ennyire harmonikus kapcsolatban a testemmel, mint most. Mint a legtöbb tini lánynak, nekem is rengeteg problémám volt a testem elfogadásával. Folyamatosan másokhoz hasonlítottam magam, és mindig találtam valamit, ami „nem elég jó” rajtam. 

A jóga megtanított kapcsolódni a testemmel, figyelni és észrevenni a jelzéseit, elfogadni és tisztelni a határait. Már nem is választanám szét a testi és lelki változásokat, mert teljesen összefonódtak egymással. Több nyugalom, önszeretet, együttérzés és hála él bennem önmagam felé.

A tested az egyetlen olyan szövetségesed és otthonod, mely örök életeden végig kísér és minden nap érted működik. Csodálatos felismerni, hogy a fizikai éned mennyire őszintén jelez különböző helyzetekben. Sokszor a test már akkor „beszél”, amikor a lélek még nem áll készen kimondani az igazat. Ha már sikerült összekapcsolódnod a testeddel és szeretetteljesen befogadni a jelzéseit, akkor egy olyan mély egységben tudsz élni önmagaddal, mely egy nagyon szép és transzformatív állapot. 

Mit jelent neked a „jóga” összetett értelemben — csak mozgás, relaxáció, spirituális út, vagy valamiféle önismereti / önfejlesztő gyakorlat is?

Számomra a jóga minden, amit a kérdésben is megfogalmaztál és még annál sokkal több. Mozgás, mely egészségesen, erősen, rugalmasan, stabilan tartja és fejleszti a testem. Relaxáció, mely segít elcsendesedni, befelé figyelni, megengedni. Spirituális út, mely segít kapcsolódni önmagammal és a világgal, válaszokat ad a kérdéseimre és még több kérdést megfogalmaz. Önismereti út és önfejlesztő gyakorlat, mely segít az önértékelésben, az elfogadásban, az önteremtésben és az érzelmek tudatosabb kezelésében. 

A belső folyamatokon túl, szeretném kiemelni, hogy számomra a jóga a csoportos órákon, táborokban, workshopokon egy csodálatos közösségi élmény. Együtt lélegzünk, együtt mozdulunk, együtt teremtünk. Olyan erős energiák tudnak felszabadulni, teremtődni 1-1 alkalommal, ami számomra nagyon feltöltő és ami még fontosabb, nem csak számomra, hanem érzem a gyakorlókon, hogy ők is visznek belőle haza. Óráim után sokszor maradunk teázni, beszélgetni és ez a kötetlen együttlét, ahol hétköznapi dolgainkat is megoszthatjuk egymással, mélyíti a közösségi köteléket. Az ember társas lény, mindenkinek szüksége van a tiszta emberi kapcsolódásokra és nagyon szépnek találom, hogy ezeket egy jógaórán/után is megélhetjük.  

Milyen stílusú jógaórákat tartasz — és miért pont azokat választottad?

Az oktatói utamat lendületes hatha flow és power flow órákkal indítottam, melyek dinamikus óratípusok. Kezdetben a fizikai kimerülés volt a kulcsom a belső csendhez, testem határainak feszegetése és az intenzív mozgás nyitotta meg a kaput a fókuszhoz és az elmém elcsendesítéséhez. Ahogy mélyült a gyakorlásom és egyre jobban átitatott a jóga lényege, elkezdtem „yinesedni” és a lassú, elmélyült gyakorlásban, nyújtásokban, hosszú meditációkban megtalálni a feloldódást. Ez tükröződik az órarendemen is, több helyet kaptak a lassabb, stresszoldó, relaxáló órák, de még mindig jelen vannak a dinamikus gyakorlások is. Úgy gondolom ez a balance számomra most a tökéletes. 😊 

Tavasszal elvégeztem egy intim jóga oktatóképzést, mely nagyon közel áll a szívemhez. Női intim problémákra nyújt alternatív segítséget a különböző mozgásformákkal, intim tornával, légzőgyakorlatokkal és vezetett meditációkkal. Támasz lehet PCOS, endometriózis, menstruációs fájdalmak, szexuális problémák esetén, valamint szülés előtt/után. Ilyen órát csak magánóra keretében, személyre szabottan tartok. 

Egy másik különleges óratípusom a YOGILATES, ahol a pilates elemeit ötvözöm a jógával. Amióta jelen van ez a gyakorlás a mindennapjaimban rengeteget erősödött a testem, mely külső szemmel is látható.

Végeztem aerial jóga oktatóképzést is, ami egy akrobatikusabb, modern formája a jógának. Ezt nem oktatom jelenleg, de gyakorlóként néha ellátogatok egy-egy órára. Az ilyen típusú gyakorlás igazán felszabadító, mert itt a gyermeki, játékos énem kap színteret a sok lógásnak és hintázásnak köszönhetően. 

Mesélnél egy olyan óráról (vagy tanítványi visszajelzésről), ami számodra különösen emlékezetes — ahol azt érezted, hogy „valami átalakult”, vagy valódi elmozdulás történt?

Szerencsésnek érzem magam, hogy erre azt válaszolhatom: nagyon sok ilyen pillanat volt. Mindig hálás vagyok és melengeti a szívem, ha egy gyakorló megosztja velem, hogy milyen változásokat indított el benne a rendszeres jóga gyakorlás, vagy csak óra után elmondják, hogy mit hozott fel bennük, miért esett jól nekik. Sokan csak annyit osztanak meg, hogy „fájó derékkal érkeztem, de az óra végére teljesen elmúlt” és én már mosolyogva megyek haza.

Többször kaptam szép üzenetet, de még ajándékokat is, ami nagyon meglepő számomra és persze megható is. Mindig elmondom viszont, hogy ezeket a változásokat nem nekem köszönheted, hanem a jógának és magadnak, hogy eljöttél és tettél magadért. 😊 

Szerinted miért fontos ma — a rohanó, stresszes mindennapokban — hogy az emberek felfedezzék, megéljék az önteremtés folyamatát? Mit nyújthat nekik a te jógaórád ebben?

Az életünk tele van külső nyomásokkal: teljesítménykényszer, túlterheltség, társadalmi elvárások stb. és a mai folyamatos digitális jelenlét ezeket felerősíti. Nem hagyunk magunknak időt a kikapcsolásra, folyamatos ingereknek tesszük ki az idegrendszerünket. A jóga egy tudatos szünetet teremt, elteszed a telefonod, csak a jelenre, magadra, a testedre, a belső világodra koncentrálsz. Itt jön a képbe az önteremtés. Ez a tudatos jelenlét, befelé figyelés ad teret arra, hogy jobban megismerd magad, hogy kapcsolódj a testeddel, az érzéseiddel, hogy hangot adj annak, amit a rohanó világ zaja elnyom. 

Ahogy a saját példám is mutatja, a rendszeres jógagyakorlás során lehámozódtak a társadalmi nyomás miatt megteremtett elvárásaim magam felé és meghallottam azt a hangot, hívást, ami mindig is bennem volt, csak nem volt tere kibontakozni. Úgy gondolom, hogy ez az igazi szabadság, amikor nem nyomják el külső zajok a belső iránytűdet és te hallgatsz rá, elindulsz a saját utadon és elfogadod magad úgy, ahogy vagy.

Azt kérdezed, hogy milyen segítséget nyújtanak az én óráim ehhez, amire tudnék választ adni, de inkább mást hagynék most itt. Mindegy, hogy milyen úton indulsz el, csak folytasd! Lehet, hogy nem fog tetszeni az én órám vagy más oktató órája, de ez nem azt jelenti, hogy a jóga nem neked való! Rengeteg típusú jóga óra van és még annál is sokszínűbbek az oktatók. Nincs ugyanolyan óra, mert nincs ugyanolyan oktató. A jóga nem egy verseny, nem akkor leszel benne „jó”, ha meg tudod csinálni a legextrémebb pózokat, nem kell hozzá hajlékonynak sem lenned.

Próbálj ki többféle jógatípust, látogass el különböző oktatókhoz és találd meg azt, ahol, amiben és akivel te komfortosan érzed magad. Ez a legfontosabb. 😊 

Úgy érzed, a jóga inkább formálja az embert, vagy inkább feltárja azt, ami mindig is ott volt?

Mindkettő, mivel ez a két dolog nem zárja ki egymást, sőt… Talán itt a sorrendre helyezném a hangsúlyt. A gyakorlás során a test és elme együtt dolgozva eltávolítja a beragadt mintákat, társadalmi maszkokat, elfojtásokat, így előbukkan az autentikus éned, a belső hangod, a természetes forrásaid. Ez nem „új” téged teremt, hanem leradírozza rólad a külső elvárások firkáját és segít, hogy meglásd, meghalld önmagad. Ugyanakkor a jóga edzi a tudatosságot, a rugalmasságot, a fókuszt, a befogadást, a kitartást és olyan új eszközöket ad a kezedbe, amikkel jobban tudod élni a felfedezett énedet. Nem változtatja meg a lényeget, de segít abban, hogy a benned rejlő potenciált meg tudd élni és ki tudd bontakoztatni. 

Mi számodra az „otthon” érzése — és hogyan segített a jóga visszatalálni hozzá? Hogyan definiálod ezt a teret?

Az otthon érzése számomra egy olyan belső tér, ahol nem kell szerepet játszani, nem kell bizonyítani, egyszerűen csak lehetek, aki vagyok, egy mély nyugalom és biztonság, ahol érzem, hogy „elég” vagyok, hogy úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Ez nem tökéletességet jelent, hanem azt, hogy én akkor is rendben vagyok magammal, ha épp bizonytalan, fáradt vagy szomorú vagyok. Hogy megengedem magamnak ezeket az érzéseket, elfogadom őket és szeretettel fogadom. 

Ez a belső állapot a saját lényegemmel való találkozás, ahol nem a múltam, a történeteim, a szerepeim vagy a címkéim határoznak meg, hanem az a stabil mag, ami mindezek mögött van. Itt érzem azt, hogy bármi is történik kint, biztonságban vagyok, mert belül van egy pont, amihez vissza tudok kapcsolódni. 

Mit jelent számodra „hallani” a tested és a lelked hangját, és hogyan különbözteted meg őket a hétköznapok zajától? Van-e erre saját belső technikád, rituáléd?

Ez az egyik kedvenc témám, ezért nagyon kell figyelnem, hogy ne egy kisregény szülessen a válaszomból. 😊 Már az előzőekben összekapcsoltam a testet a lélekkel és most sem szeretnék külön fogalmazni róluk. Én vallom, hogy a betegségek döntő többsége pszichoszomatikus. Mielőtt kiteljesedik egy betegség, a testünk többféle módon jelez, hogy a lelkünknek segítségre van szüksége. Viszont most nem erre szeretnék kitérni. 

Hétköznapi példával élve, biztosan veled is előfordult már, hogy tudatosan még nem fogalmaztad meg, hogy egy szituáció vagy kapcsolat nem jó számodra, de a tested már jelezte: gyomorgörcs, torokszorítás, vállfeszülés vagy egyéb fizikai kellemetlenség. A test neurofiziológiai úton gyorsabban dolgozza fel a diszharmonikus ingereket, mint az elme racionális feldolgozása. Ilyenkor a test nem csak figyelmeztet, hanem lehetőséget ad a korai önkorrekcióra. Ha megfigyeljük ezeket a jeleket és hallgatunk is rájuk, sokkal kevesebb olyan szituációba tesszük bele magunkat, mely árt nekünk, nem szolgál minket. 

Ha nincsen ilyen konkrét szituáció vagy erős érzés, akkor is érdemes megfigyelni a testünket rendszeresen. Olyan apró dolgokat észlelhetünk, melyeket amúgy nem vennénk észre, pedig fontos üzenetük lehet. Ezért szinte minden jóga órámat úgy kezdem, hogy „Figyeld meg a tested a lábujjaktól a fejtetőig, figyeld meg, hogy milyen testérzetekkel érkeztél ma a matracodra!” 

Az elmúlt időben az álmaimra lettem fogékonyabb, leírom, elemzem őket. Ijesztő pontossággal jelez a test és a lélek egy álom során a belső harcaimról, a feldolgozatlan problémáimról, gyakran megmutatja, hogy egy helyzet előnyös vagy hátrányos számomra, akkor amikor ébren még nem tudtam eldönteni és sokszor előrevetíti azt is, hogy egy szituációban milyen döntést fogok hozni és miért. 

Miben változott az időhöz való viszonyod a jóga által? Lassabban élsz? Tudatosabban? Vagy talán mélyebben jelen vagy?

Sokkal mélyebben jelen vagyok, ezt érzem. Átélem a pillanatok örömét, megtalálom a szépséget ott is, ahol nehezebb és ez már nem tudatos, ez csak úgy történik bennem. 

Sokkal tudatosabban élek, mint a jóga előtt ez biztos, viszont egyáltalán nem élek „tökéletes” jógi életet (ha van ilyen), sokszor elveszek én is a telefongörgetésben, vannak napok, amikor nem kerül elő a matracom és a légzőgyakorlat is kimarad és az is előfordul, hogy egy gyorsétteremre esik a választásom a nagy sietségben. Ami itt fontos, hogy ezekért nem ostorozom magam, ezek emberi dolgok. 

Én nagyon szeretem a pörgést, szeretek emberek között lenni, új ötleteket megvalósítani, új helyeket, közösségeket felfedezni, megismerni és nem gondolom, hogy ez baj, viszont ezért is fontos számomra a lassulás, az énidő, hogy egyensúlyban tudjak maradni.

Meg lehet-e tanulni önmagunkat szeretni — vagy csak emlékezni rá? Hogyan közelíted meg ezt a kérdést saját gyakorlásodban és mások tanításában?

Én úgy éltem meg ezt a folyamatot, úgy éreztem akkor, hogy „megtanultam” szeretni magam, de aztán rájöttem, hogy ez a képesség végig bennem volt, mindenkiben benne van, csak elfelejtjük, elnyomjuk, elfedik a külső befolyások. Ezért azt állítom, hogy nem tanuljuk újra, hanem azzal, hogy megfigyeljük és leépítjük a blokkokat, teret adunk annak, hogy a belső szeretet, ami mindig is bennünk rejlett magától előjöjjön és gyógyítson. 

Ha a jóga lenne egy üzenet, amit átadhatsz a világnak — mi lenne az egyetlen mondatod?

A tested az otthonod, mely végig kísér utadon ebben az életben és minden pillanatban érted működik… bízz benne, hallgass rá, tiszteld és szeresd. 

Hogyan hatott rád a jóga a mindennapi életedben, döntéseidben, gondolkodásban?

Már sok mindent említettem a fentiekben, de a jógának köszönhetően olyan spirituális úton indultam el, amelyben már nem a teljesítmény, hanem a kapcsolódás lett a mérce: kapcsolódás önmagamhoz, másokhoz és valami nálam nagyobbhoz.  A világot tanítások sorozataként látom, és minden helyzetben keresem, mi az üzenet, a növekedési lehetőség. 

Háttérbe szorult a megfelelés és a külső elvárásokhoz való görcsös igazodás és bár előtte is nagy jelentősége volt az életemben, most még jobban felerősödött a jelenlét, a kapcsolódás, az együttérzés fontossága. 

Az emberekben nem a szerepeket és maszkokat figyelem, hanem az emberi mélységet, törékenységet és keresem a közös emberi tapasztalatot. Több empátiával fordulok mások felé, miközben egyre kevésbé áldozom fel magam mások kedvéért. Sokkal könnyebben mondok nemet arra, ami nem szolgál, és bátrabban mondok igent arra, ami látszólag kockázatos, de belül igaznak érzem.  

Mit gondolsz, mi a legnagyobb kihívás ma azon emberek számára, akik belépnek a jógába mint önteremtő út — és milyen tanácsot adnál nekik?

Kezdj el gyakorolni és a többi jön magától! 😊 – elcsépelt, de igaz. 

Ha arra gondolsz, hogy mi a kihívás abban, hogy a jógából valaki karriert építsen… hát ez egy igazán rögös út. Aki elkezd gyakorolni, nagyon hamar megérzi a jóga csodálatos erejét, ezért sokan döntenek úgy, hogy szeretnének erre a pályára lépni, emiatt nagyon telített a piac. Rengeteg az oktató és rengeteg a stúdió is. Tapasztalat alapján nagyobb a kínálat, mint a kereslet, ezért gyakran a stúdiók nem tudnak fennmaradni és több oktató is feladja a telítettség miatti sorozatos kudarcok után. Én nem vagyok „jobb”, mint mások, amiért most itt tartok, csak szimplán kitartottam és küzdöttem és még most is küzdök és kitartok minden nap, mert nem egyszerű. Ami nagyon nehéz volt számomra és tudom, hogy más oktatók is küzdenek ezzel, az a social media jelenlét… ami a mai világban egyszerűen elengedhetetlen. Jelen kell lenned rendszeresen, meg kell magad mutatnod, ha karrierként szeretnél jógázni és ez nem könnyű. Viszont onnantól, hogy ezt a gátat sikerült átlépnem – ami szintén egy hatalmas tanulás és önismereti út volt – tényleg elindultak a változások. 

Ha valaki most indul el ezen az úton, azt javaslom, hogy ne akarjon mindent egyből és azonnal, ne adja fel, ha valami nem jön össze elsőre vagy másodjára, végezzen el több képzést, találja meg a saját lényegét a jógában és ne féljen megmutatni magát, nem a tökéletesség, hanem a hitelesség a kulcs.