Nikon Laci a 80-as évek New York-i “aranykorszak” stílusait, utcaképét kelti életre a Netflix Eric című sorozatában. Munkáját elég sok filmes világban láthatjuk még, ahol megjelenik több graffiti, illetve több száz különféle utcai firka. Ő az egyetlen, akit graffitis és illusztrációs feladatokkal a filmesek megtalálnak.

Mesélj a filmes karriered indulásáról

Az első kamera előtti munkámat 1998-ban vagy 1999-ben kaptam. Akkoriban már igyekeztem aktívan graffitizni és még néha együtt festettünk egy régi kedves barátommal és korábbi OMC-s csoporttársammal Clor Lacival. Clor akkori barátnőjének apukája vagy filmstúdió tulajdonos vagy valamelyik filmgyártó cég tulajdonosa volt, de az biztos hogy valaki fontos ember volt a filmes világban. Így aztán amikor arról volt szó hogy graffiti művészt keresnek az egyik külföldi reklámhoz, a barátnőjén keresztül rögtön Clor Lacihoz jutottak el.

A tervező sokféle graffitis hátteret álmodott meg leginkább a híres japán manga vagy anime stílusban. Clor nem tudott és nem is akart karaktereket festeni én azonban mindkettőnek birtokában voltam, tudtam is ilyet és akartam is. Fun fact, hogy az említett közös fiatalkori graffitis csapatunk neve a ma már elég bénán hangzó OMC azaz Original Manga Crew volt – tekintve hogy nagyon szerettük a manga stílust és egyébként a 90-es évek közepén ez éppen nagyon ment. Ezzel a csekély tudással és lelkesedéssel vágtam neki a munkának ami egyébként az Orange mobilhálózatának izraeli reklámja volt.

A munkát Kovács Pétertől kaptam akinek örökké hálás leszek ezért. Később egyébként még sokszor dolgoztam Péterrel és a BK-val. A munkát 2-3 napig csináltam. Ez volt az első munka amit bármiféle mozgóképgyártásnak készítettem és ez automatikusan vonzotta maga után a több, következő munkát. A megrendelő szereti ha a kivitelező megbízható, jól dolgozik és ha már bevált akkor számíthatnak is rá és mivel rám mindegyik igaz volt, így maradtam benne az akkori körforgásban.

Mióta dolgozol a filmiparban?

A 90-es évek végi Orange reklám után folyamatosan dolgoztam időről-időre reklámoknak, filmeknek. Dolgoztam együtt Miklauzic Bence rendezővel, ekkor ismerkedtünk meg Pindroch Csabával és egy véletlennek köszönhetően statisztáltam együtt Jávor Pál dédunokájával Jávor Bencével aki egyébként valószínűleg nem emlékszik már rám.

Az első Hollywood-i produkció amiben dolgoztam az – egyébként az etyeki Korda stúdióban forgatott – Hellboy 2 volt. Itt meg kell jegyeznem hogy ebben a munkában segítségemre voltak egykori firkász barátaim is, Band és Crape is. Legjobb tudomásom szerint ez volt az első nagy produkció a Kordában és ekkor indult be igazán a Magyarországon forgó amerikai filmek gyártása.

Utcáról a filmes stúdiókba

Az első filmes munkát nem egy új korszaknak hanem egy újabb munkának fogtam fel. A filmforgatások világában dolgozókkal kapcsolatban feltétlenül meg kell említenem hogy egyébként én csupán egy porszem vagyok a gépezetben és – itt főleg a hazai filmgyártás szakembereire gondolok – szinte mindenki sokkal fontosabb és nagy szaktudást igénylő feladatot lát el. Ezek a szakemberek  nagyon sok mindenhez kiválóan értenek, azonban egy-egy olyan feladatra amiben kevésbé mozognak otthonosan, szoktak az adott területhez jobban hozzáértőt felkeresni hogy az eredmény a lehető legjobb legyen.

Én a graffiti festéshez és ennek a kulturális környezetnek a megjelenítéséhez értek, illetve ismerem ezt a világot, így mivel elég sok produkció olyan “világban” játszódik ahol megjelenik graffiti, így kerültem és maradtam is benne a filmes körforgásban. Lassan és fokozatosan épült fel minden.

Milyen volt aktív alkotóként részt venni a Netflix Eric című minisorozatában?

Viszonylag sok produkcióban dolgoztam már így nem éreztem különbséget, ez is csak ugyanolyan munkának indult mint az összes többi film. Azonban annyiból volt mégis picit másabb mint a többi produkció hogy jóval barátibb volt a hangulat így még rugalmasabb volt az együttműködés. Kedves és régi barátom Vándor Mátyás volt a gyártásvezető aki meghívott erre a munkára, de fontos hogy nem csak baráti hanem szakmai és bizalmi alapon.

Szintén kedves ismerősömnek, Nemes Zoénak köszönhetem a meghívást hogy a Costume részlegnek is tudtam segíteni a magam módján azzal hogy pólómintákat terveztem a produkciónak, tehát az Eric-ben a graffitik mellett egyébként számos általam tervezett pólómintával is találkozhat a néző.

Visszatérve a csapatra, ezek együttesen sokkal közelebb hozták a munkát lelkiekben mint más, amúgy hasonló munkákkal szokott lenni. A hangulat számomra is és ahogy hallottam mások számára is jóval barátibbnak maradt meg. Igazán nagyon jó volt együtt dolgozni.

Kikkel dolgoztál együtt?

Mivel én egyedül dolgozom, nem voltak az én munkámhoz szorosan kapcsolódó munkatársaim. Az igazság az hogy a stáb kreatív részlegének csupán egy részével találkoztam, ő velük is csak időnként. Én kint dolgoztam a setben mindig, azaz mentem a felépített díszletbe amelyek általában mindig más-más helyszíneken voltak. A graffitis munkámban a látványtervező Alex Holmes és Peter Findley voltak a feletteseim azonban ez nem valami főnök-alkalmazott viszony, inkább amolyan együttműködő közös munka.

Ugyanis az én munkámhoz valójában csak én értek, a legjobb látványtervező sem feltétlen tud lényeges különbséget tenni graffiti és graffiti között, nyilván a styleokat látják és értik de annyira nem értenek hozzá mint én de nem is kell, ez az én felelősségem, elég ha én tudom a dolgom.

Emellett Toldi Veronikával az egyik art directorral is voltak szorosabb együttműködéseink de például a Forbes-ban is mesélő Király Krisztián illusztrátorral csak a produkció után, egy pótforgatáson találkoztunk és emlékeim szerint Gulyás Luca Pannával is talán csupán egyszer. Fontos még megemlítenem Máté-Tóth Márton barátomat.

Marci egyébként egykori firkász társam, tehát ő maga is a graffiti világából érkezik, a filmiparban azonban elsőrangú sign-painter azaz címfestő, de ebben a produkcióban scenic-painterként, díszletfestőként a falak leöregítésén és koszolásán dolgozott párhuzamosan mellettem. Én festettem, írtam ő pedig öregített rögtön utánam.

Tervezési folyamatok

A tervezés ebben az esetben is hasonló volt mint pl a Continental esetében. Ott a 70-es évek New York-i stílusait, utcaképét kellett visszaadnom, itt a 80-as évekét. Először is kitaláltam és összeírtam több tucat fiktív, a valódihoz hasonló hangzású és stílusú nevet, csapatot és minden olyasmi szöveget ami megjelenhet ilyenkor. Ezenkívül digitálisan megrajzoltam szintén tíz-húsz féle kidolgozott stílust az adott korra és helyszínre jellemzőkkel. Ezek azonban csak a helyszínek egész kevés részéhez elegendőek, a többit ezek után mind a helyszíneken találom ki.

A styleok elhelyezését, színét, sűrűségét mind meghatározza a helyszín, ezért nagyon pontosan nem is lehet előre tervezni. A metrós jeleneteknek van egy egész érdekes története. Amint azt a fotóimon is látni, az üres metrókocsiban készült fotókon jóval kevesebb tag és firka van mint a filmben ami megjelenik, miközben a főszereplő a szörnnyel beszélget. Ez azért van így mert ez az egyébként épített – tehát nem igazi – egyetlen metrókocsink tulajdonképpen kettő vagy három metrókocsit játszott a filmben.

Az első jelenethez készült firkákról vannak igazán jó fotóim, amikor csak egyedül dolgoztam a metrón a stúdióban. Amikor már eléggé és később nagyon szét volt írva a metró, ahogyan azt a filmben látni, ekkor már a forgatás ment a teljes stábbal és néhány jelenettel később, így ezekről nem tudtam látványos fotókat lőni, hiszen a stáb bent sürgött-forgott a kocsiban. Ezeket a jeleneteket én is a stábnak kitett monitorokról fotóztam ki magamnak, később pedig csak a filmben láttam viszont.

A három “különböző” metrókocsiban játszódó jelenetet egyetlen nap alatt vették fel. A jelenetek között a kamera átállás alatt volt 10-15 percünk hogy beszabaduljunk a kocsiba, ahol mind a teljes stáb teljes felszereléssel mind a színészek egy része, jelen voltak. Ez alatt a 10-15 perc alatt gyorsan le kellett mosnunk a már leforgott tageket, firkákat és teljesen újakat kellet írni más-más helyekre amiket Marci rögtön öregített is.

Eközben a set-decorator kicserélte a háttérben a hirdetéseket, posztereket stb, így gyakorlatilag rövid idő alatt egy másik metrókocsit készítettünk egy következő jelenethez.

Ez eléggé feszült és gyors munkát igényelt, a nap végére nagyon elfáradtunk de jó munkát végeztünk így elégedetten zárhattuk azt a napot is.