Miss KK kedvenc reneszánsz festményeit dolgozta fel és párosította a gyerekkorában szereplő karakterekkel. A kiállítás témája „Boticelli – Vénusz születése” című festménye köré épült. Ez volt az első festmény, amin a meztelenség nem bűnként szerepel.

Miss KK beavat a kiállításába

A Vénusz születése

A kiállítás címe MODERN RENAISSANCE, mert a kedvenc reneszánsz festményeimet dolgoztam fel és párosítottam a gyerekkoromban szereplő karakterekkel. Ha valakit megkérdeznek, hogy mi a kedvenc festménye a világ összes képe közül, általában nem tud egyet kiemelni. Én egyből tudom, nekem mi. A Vénusz születése Boticellitől. Egyszerűen tökéletes, gyönyörű, összetett és mégis egyértelmű. Rendkívül újító volt amikor készült, előtte mindig fára festettek, Boticelli viszont vászonra alkotta meg.

A színek mellett tetszik az is, hogy ez volt az első festmény, amin a meztelenség nem bűnként szerepel, mint ahogy előtte mindig, és mindig Éva-hoz kötötték. És hogy a meztelen, vagyis ‘semmilyen / határtalan ‘ állapotban születik az ember, de ahogy Vénusz partra lép – felöltöztetik… Valamilyenné teszik, behatárolják, meghatározzák. Virágos ruhássá, vagy ha mai szemmel nézzük akár ’romantikussá’ lehet gondolni, ha lebontjuk az öltözködési stílusokra (rocker, rapper, punk, alter, bohém romantikus stb.) Nagyon megfogott ez a gondolat, hogy Vénusz meztelenségében mennyi titokzatosság van, pedig mégis mindent mutat. De igazából a felöltöztetése ad neki korlatot és egyfajta stílust, ami jellemvonást is tükrözhet akár.

Megvalósítás

Ez volt a kiinduló pont, e köré építettem a többi babát. Kb. 7 éve kezdtem el dolgozni a Vénusz képen, de valahogy nem volt apropója a bemutatásnak, nem volt helye. Aztán amikor megkértek, hogy állítsak ki a Telepen, egyből tudtam, hogy ez jó téma lesz.

Övék a város.

Kifutójuk a betondzsungel.

Ott vannak elhagyott kapualjakban, poros kirakatokban, egykor szebb napokat látott vasajtókon, agyonfirkált telefonfülkékben.

Most a Telepre költöztek.

Ezután jött a Mona Lisa átdolgozás, ami szintén klasszikus kedvencem. Illetve szerettem volna valami új felületen megmutatni. Egy monumentális baba volt a cél, ami térben létezik, nem pedig a falon. Így született a szivacs baba.

A Vénusz evidens volt, hogy murál legyen, egyértelműen adta magát a felület a két oszlop között a galériában.

A Mona Lisát pedig lógatni akartam, hogy álljon a térben, körbe lehessen járni. És mivel az alapmű nagyon komor színű, barna, bordó, szürkés zöldes, ezért felélénkítettem a ruháját és az arcát is kicsit üdébbre hangoltam.

A főszereplő karaktere közelebbről

A Vénuszt nude tónusúra szántam, hisz az eredeti alkotáson meztelen. Őt nem variáltam túl, hagytam, hogy a többi szereplő is az eredetihez hasonló hangulatú legyen, csak kicsit több textillel / kiegészítővel. A főszereplő karakterre írt üzenet viszont fontos volt, hogy előtérbe kerüljön és tudjon érvényesülni. (YOU ARE SO USED TO YOUR FEATURES, YOU DON’T KNOW HOW BEAUTIFUL YOU LOOK TO A STRANGER). Nagy igazság, hajlamosak vagyunk akár hibának érezni, megszokni a saját vonásainkat, pedig ez tesz bájossá, különlegessé.

Minden babán szerepel egy üzenet, amit első sorban magamnak írok. De nagyon örülök, hogy egyre több visszajelzést kapok járókelőktől is, hogy szeretik, figyelnek rájuk, gyűjtik őket, mert azonosulnak vele, gondolkoznak vagy mosolyognak rajta.

Ez is a célom, hogy az utcán megszólítsanak a babák, adjanak egy útravaló kedves vagy vicces gondolatot a nézőnek.

Alkotási folyamat

Fotómontázs technikával dolgozom, digitálisan, Photoshopban.

Egy babához kb. 50 fotót használok fel, arc, haj, fejdísz, karok, ruhák, lábak, cipők stb.. És rengeteg kiegészítő illetve mindig olvasható rajtuk egy felirat.

Az utcai babák arcát próbálom általánosra hangolni, ne a személye miatt vedd észre, mert nem az a fontos, hogy ki a karakter, hanem amit mond. Többnyire kevésbé ismert arcot használok, hogy elvárás nélkül állj hozzá. A kiállításra viszont fontos volt, hogy ismerős legyen, emlékezz rá, megjegyezd.

Visszajelzések

Mindenkitől jókat kaptam, kicsit izgultam, hogy nem tűnik-e kevésnek, de végül elégedett voltam, mert változatos volt és az izgalmas felületeken és gigantikus méreteken volt a hangsúly. A legtöbb látogatónak a térben levő Mona Lisa volt a kedvence.

A kiállítás kurátora: Mayer Kitti