Őrsi András/ Böki/DJ ONE-AB. Bármelyik néven is ismerjük, a neve egyet jelent a minőségi munkával. Böki már gyerekként megismerkedett a graffitivel, zenével, breaktánccal. A graffiti iránti szeretete, elhivatottsága nem csak a szabadidejében, hanem tanulmányaiban is megmutatkozott, hiszen a szakdolgozatát is ennek a témakörnek szentelte.

2022. március 4-én nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt Böki, azaz Őrsi András első önálló kiállítása a budapesti Unmute Gallery-ben, melyet a Rollin on Chrome cím fémjelez. A megnyitó hangulatát  kifejezetten családiassá varázsolta, hogy azon nem csak a  műkedvelők vettek részt, hanem Böki pálya-, illetve zenésztársai is. Pont ebből kifolyólag is volt különleges élmény részt venni ezen az alkalmon, mert érződött, hogy milyen tisztelettel és szeretettel fordulnak az emberek a művész felé. Az estét egyébként Tink vezette fel, akivel – a művészetek másik ágát megközelítve – Böki jó ideje együtt munkálkodik, és alkotnak maradandót nagy örömünkre.

A tárlatot nem csak az azt körbe lengő hangulat és légkör tette különleges élménnyé, hanem maguk a kiállított munkák is. A képeket szemlélve semmiképpen sem mondható, hogy hidegen hagyják az embert, vagy hogy nem érintik meg, nem váltanak ki valamilyen érzést, hatást a nézőből. A művész elmondása szerint egyébként sem célja konkrét jelentéstartalmat ráerőltetni a látogatóra,  inkább hagyja, hogy a szemlélő maga fejtse meg és ruházza fel mögöttes tartalommal a képeket. Emellett vannak olyan munkák is, amelyeknél nem is feltétlenül kell mélyebb mondanivalóra asszociálni, elegendő „csak” magát a dinamikát, formavilágot, anyaghasználatot szemlélni. A galériában sétálva és a nézőket figyelve pont ez a kettősség mutatkozott meg, voltak akik között heves diskurzust váltott ki, hogy ki-ki mit lát az adott műbe, hogyan értelmezi, milyen színek hatnak rá leginkább, volt ahol pedig a szemlélő egymaga állt a kép előtt és belemerülve, hosszasan eltűnődött a látottakon.

A hangulat mellett mindenképpen fontos szót ejteni a képekről magukról is, melyek egyébként idén készültek. Böki egyéni stílusát gyerekkora óta a betűk jellemzik. A képeket főképp a króm színek határozzák meg, de emellett megjelenik a bronz, illetve az arany is. A művész elmondása szerint azért áll hozzá közelebb a króm, mint például a fehér, mert különböző szögből, és különböző fényviszonyok mellett más-más hatást kelt, másképp viselkedik, így más látványt is tud nyújtani. Ezt a színkombinációt graffitis berkekben „bombing”-nak hívják, ezt szerette volna becsempészni a vászonfestésbe részletes kidolgozottsággal, így hozva össze kiállítási környezetben a graffitik illegális mivoltát a művészi kivitelezéssel.

A kérdésre, hogy van-e Böki szívéhez különösen közel álló kép, azt a választ adta, hogy ez több képre is elmondható, viszont, ami kifejezetten fontos volt számára, hogy minden kép alapjánál igyekezett újfajta technikát alkalmazni, amely folyamatosan a saját határainak feszegetésére, illetve  az addig kitaposott úttól való eltérésre késztette.

Egy szó, mint száz, a kiállítás kivételes élmény volt, mint vizuális, mint emocionális szempontból.

Mi inspirál a fekete-fehér-hidegebb színek használatára, mit jelent számodra?

Fekete és króm színeket használok főleg, de az új kiállítás anyagnál bekerült az arany és a bronz is. A króm azért érdekesebb számomra mint a fehér, mert reflektív, ezáltal különböző fényviszonyok között másként viselkedik, minden szögből másképp mutat, fel tudja venni a környezet és a világítás színeit. Ezt a színkombinációt a graffitis nyelven ’bombing’-nak nevezett nagy méretű és egyszerű utcai rajzokhoz használják gyakran, a színek jó fedőképessége, szívóssága és a kontraszt miatt. Én ezeket az igénytelenebb brutális árnyalatokat akartam beemelni a vászonfestésbe részletes kidolgozottsággal, így az illegális graffitik anyaghasználata találkozik a művészi kivitelezéssel és visszaköszön a kültéri festmények erodáltsága is a vásznakon.

Van-e a szívedhez közel álló festmény és miért? 

Van több is, sokat kísérleteztem technikai megoldásokkal ebben a redukált színvilágban és ehhez próbáltam minél több fajta eszközt felvonultatni. Minden kép alapja egy újfajta technika kipróbálásából indult ki. Azokat a festményeket szeretem nagyon, ahol minél távolabb tudtam rugaszkodni a korábban kitaposott úttól és magamat is sikerült meglepni.

Miért pont a betűk? A graffiti szeretetéből és az ahhoz való kötődésből adódik?

Minden festőnek meg kell találnia a formát, amibe beleöntheti a tartalmat, valaki portrékat készít, nekem a betűk a figuráim, gyerekkorom óta ezeket csiszolgatom, ezeket ruházom fel olyan gesztusokkal, amikből asszociálható tartalom tud születni.

Szeretnéd, ha egyértelmű üzenete lenne a képeidnek, vagy inkább azt részesíted előnyben, ha a szemlélő adhat jelentést a képeknek?

Én el tudom mondani, hogy melyikbe mit látok bele, de szerintem ezek olyan típusú képek, amiknél érdemesebb a szemlélőre bízni az asszociációkat. Én is szeretem, ha elmerülhetek egy festményben anélkül, hogy megmondják mit kell belelátnom és az ember képzelőereje nagyobb teret kap.

Nem is minden képnek van feltétlenül mélyebbre ható tartalma, valahol csak a dinamikák, a formavilág találkozása és a színek teremtenek egy atmoszférát, amibe izgalmas belehelyezkedni. Szerintem nem érdemes elvárni minden vizuális művészeti alkotástól, hogy egyértelmű és egzakt üzenete legyen. Én szeretem az érzékekre ható esztétikus festményeket is, amikor nem egy egyértelmű üzenet fogan meg a befogadóban, de ettől függetlenül hatással van rá, mint ahogy a zene is sokszor szavakkal nehezen körülírható hatást gyakorol az ember hangulatára.