Tíz évvel azután, hogy Pécs utcái először ragyogtak fel a kortárs fényművészet varázsában, a Zsolnay Fényfesztivál jubileumi, 10. kiadása minden eddiginél nagyobb és látványosabb: július 2-5. között négy éjszakán át több mint harminc alkotással borítja fényárba a várost. Ráadásul tematikájában Pécs világhírű szülötte, Victor Vasarely előtt tiszteleg a Vasarely-emlékév keretében. 

Az esemény mára Európa egyik leglátványosabb városi fesztiváljává nőtte ki magát, évente több mint százezer látogatóval. A 2026-os jubileumi kiadás két kivételes évfordulóval fonódik össze: Pécs szülötte, az optikai művészet atyja, Victor Vasarely születésének 120. évfordulójára emlékezünk, a pécsi Vasarely Múzeum pedig idén ünnepli 50 éves fennállását. 

A Fényfesztivál idei tematikája tehát Vasarely PLASTI-CITÉ // SZÍNES VÁROS koncepciója – ami az optikai illúziók világába, a mozgás, a tér és a fény érzéki megtapasztalására invitál.

A Székesegyház homlokzata a fesztivál legnagyobb vászna

A fesztivál leginkább várt eseménye, a Zsolnay Light Art Video Mapping Verseny minden este a Pécsi Székesegyház homlokzatát változtatja fényvászonná. Idén olasz, kínai és bolgár alkotók versenyeznek a közönség szavazataiért – munkáikat Vasarely op-art örökségéből merítő látványvilág hatja át. A verseny mellett egy különleges alkotás is debütál: az ír fókuszprogram keretében a Kiégő Izzók csapata hommage vetítéssel tiszteleg Martyn Ferenc életműve előtt.

A Fény Útja: több mint 30 megálló a képzelet határán

A fesztivál gerincét alkotó Fény Útja 15 belvárosi és 19 Zsolnay Negyed-környéki helyszínén a látogatók hazai és nemzetközi fényművészek munkáit fedezhetik fel.

A Zsolnay Negyed és a Kodály Központ lesz idén a fesztivál kiemelt élményközpontja, a teljes terület a Fényfesztivál MAX részévé válik. A karszalaggal látogatható helyszíneken a fesztivál legizgalmasabb installációi kaptak helyet, az interaktív és immerzív alkotások olyan mélységű élményt kínálnak, hogy egy teljes estét is kitöltenek. Ízelítő:

Lélek és fény találkozása a Kodály Központban: A lett Those Guys Lighting csapata hozza el a Divine Geometry, azaz Isteni Geometria című alkotását. A 24 lézer által létrehozott, 30 perces egyedi hangélménnyel kísért, esszenciális fényélmény olyannyira magával ragadó, hogy a korábbi bemutatókon nézők sokaságát hatotta meg könnyekig.

A spanyol Marc Vilanova fényből szőtt vízesésén sétálhatnak át a látogatók a Zsolnay Negyed Laborjában, míg az E78-ban a Playmodes csapata lézersugarak és robotikus tükrök segítségével épít dinamikus, lebegő fényszobrokat. A Zsolnay Negyed Pirogránit udvarán bemutatott installáció Vasarely op-art örökségét emeli háromdimenziós térbe, a néző mozgásával folyamatosan változó geometriai illúzió aktív részvételre – mozgásra, felfedezésre – hív.

Az m21 Galéria falai között egyedülálló tárlat debütál: a Hommage á Vasarely by light című fényművészeti kiállítás mérföldkő a fesztivál történetében. Ez az első alkalom, hogy a rendezvényen túlmutató, egész nyáron átívelő kiállítás születik, így a látogatók augusztus végéig bármikor átélhetik ezt a különleges vizuális utazást. Emellett a Fényművésztelep fiatal, feltörekvő alkotói is a Zsolnay Negyedben mutatják be munkáikat.

A belváros ikonikus terei is átlényegülnek: A Cella Septichora Látogatóközpontban egy üvegkockába zárt lüktető fénylény küzd a kijutásért, mint egyfajta digitális organizmus.

A Széchenyi teret monumentális körpanorámás fényfestés öleli körbe, a Jókai térre visszatér a fesztivál totemállata, a Pixelbogár. Az Árkád belső terében pedig a technológia és a természet találkozik: egy óriási LED-falon kel életre a víz emlékezete.

Vissza a ’70-es évek hippi-korszakába! A Színház téren a New York-i Liquid Light Lab idézi meg a korszak legendás, analóg fényshow-it. Képzeld el Kandinszkij színeit, Jimi Hendrix és a korai Pink Floyd koncertjeinek vibrálását – ez a lebegő, érzéki univerzum szippantja be a látogatókat négy estén át. A Színház téri Fény Útja állomás az USA250 megemlékezések része. A hangulatot a Tilos Rádió DJ-i pörgetik maximumra: ez nemcsak egy vetítés, hanem egy közös, pszichedelikus utazás a fények birodalmába. 

Vasarely hitvallása szerint a művészet közös nyelv, amelynek a kiállítóterekből kilépve a mindennapok részévé kell válnia. Erre rímel a Fény Útja koncepciója is: a városi teret nyitott galériává emeli, ahol az interaktív installációk révén a látogatók maguk is az alkotói folyamat és a közösségi élmény részeseivé válnak – mondta el Hummel Márk, a fesztivált szervező Zsolnay Örökségkezelő NKft. ügyvezetője.

Több mint fény: Utcaszínház és ünnep

A fényfestések mellett a fesztivál négy napja alatt tűzzsonglőrök, akrobaták és utcaszínházi formációk lepik el az utcákat. A családokat interaktív gyerekprogramok és fényes kézműves foglalkozások várják, a koncertek és elektronikus zenei partik pedig késő éjszakáig biztosítják a fesztivál lüktetését.

Az idei programot egy különleges ír fókusz is kiegészíti: a Székesegyháznál látható Martyn Ferenc-hommage vetítés mellett ír Fény Útja állomás, a Káptalan utcában pedig ír gasztronómiai udvar várja a látogatókat. A fesztivál hangulatát a szigetország zenéje és tánckultúrája teszi még színesebbé.

A belvárosi közterületi programok és fényalkotások ingyenesen látogathatók. A zárt terek és a Zsolnay Negyed, továbbá a Kodály Központ különleges installációi a Fényfesztivál MAX karszalaggal tekinthetők meg, melyek május 7-től vásárolhatók meg.

Pécs a nyár fénypontja!

🌐 Légy részese te is

www.fenyfesztival.hu

www.facebook.com/zsolnayfenyfesztival

A városi művészet a COVID–19 járvány idején új jelentést kapott: miközben a hagyományos kulturális rendszerek leálltak, az utcai alkotások továbbra is jelen voltak a városi térben. Ebben a közegben jött létre az Urban Art Association Te8, nem pusztán inspirációból, hanem egy tudatos reakcióként. Az alapítók felismerték, hogy az elszigetelt művészeti jelenlét nem elegendő a valódi hatás eléréséhez, ezért egy strukturált, mégis szabad és eredeti működési formát hoztak létre.

A Predrag Radovanović vezetésével kialakult nemzetközi és multidiszciplináris közösség célja, hogy a városi művészetet ne pusztán vizuális elemként, hanem aktív társadalmi párbeszédként értelmezze. A Te8 projektjei ezt a szemléletet követik: nem elszigetelt alkotásokban gondolkodnak, hanem olyan rendszerekben, amelyek a város, a közösség és a művészet közötti kapcsolatot folyamatosan újraértelmezik.

Ez az interjú nem csupán egy szervezet történetét mutatja be, hanem egy gondolkodásmódot is – arról, hogy mit jelent ma a városi művészet, és milyen szerepet tölthet be a jövő városi kultúrájában.

Mikor és milyen körülmények között jött létre a Te8 Városi Művészeti Egyesület?

A Te8 városi művészeti egyesületet a COVID-19-járvány idején alapították – egy olyan időszakban, amely a társadalom minden rétegét felforgatta. Míg a legtöbb kulturális rendszer összeomlott vagy leállt, a városi művészet továbbra is jelen volt. Ez volt az egyik azon kevés kifejezési forma közül, amely továbbra is létezhetett a közterületeken. Abban a pillanatban több lett, mint művészet – szükségletté, megkönnyebbüléssé, sőt, egyfajta pszichológiai túléléssé vált. Ez a felismerés arra késztetett minket, hogy felelősséget vállaljunk, és az egyéni cselekvésről áttérjünk egy strukturált egyesületre.

Mi ösztönözte az alapítókat arra, hogy létrehozzanak egy városi művészetnek szentelt egyesületet?

Ez nem romantikus értelemben vett inspiráció volt – hanem egy reakció. Világosan láttuk, hogy a széttagolt egyéni erőfeszítéseknek vannak határai. Ha folytonosságot, láthatóságot és valódi hatást akartunk elérni, szükségünk volt egy szervezeti keretre. A Te8-at azzal a céllal hoztuk létre, hogy rendszerezzük a már meglévő dolgokat, anélkül, hogy azok eredetiségét elveszítenénk.

Milyen szerepet játszott a világjárvány az egyesület megalakulásában?

A világjárvány katalizátorként hatott. Olyan volt, mint egy globális terheléses teszt. Ahelyett, hogy hagytuk volna, hogy ez a nyomás elnyomja a kifejezésmódunkat, arra késztetett minket, hogy felismerjük tevékenységünk fontosságát. Az utcai művészet lényegében a gondolatszabadságot hordozza magában – és ezt nem voltunk hajlandók eltűnni hagyni.

Ki volt a kezdeményezés legfontosabb alakja, és milyen háttérrel rendelkezett a street art világában?

Az alapító és központi alakja Predrag Radovanović, aki elindította a folyamatot, és összehozott egy szélesebb körű együttműködői csoportot. A multidiszciplináris csapattal együtt a cél egyértelmű volt: egy Belgrádban gyökerező, nemzetközi szintű egyesület létrehozása.

Belgrád mindig is kulturális hivatkozási pont volt Európa ezen részén, különösen a volt Jugoszlávia kontextusában. Ez a pozíció felelősséggel jár. Feladatunk nem csupán annak megőrzése, hanem továbbfejlesztése is.

Hogyan jött létre az egyesület nemzetközi csapata és kreatív közössége?

Az alapok már megvoltak – korábbi együttműködések, projektek és informális hálózatok révén alakultak ki. A Te8 csupán szerkezetet adott ezeknek a kapcsolatoknak. Nem csupán nemzetközi jelenlétünk, hanem multidiszciplináris megközelítésünk is meghatározza tevékenységünket. A különböző perspektívák – művészeti, kulturális és szakmai – együttesen biztosítják a művészet és környezetének teljesebb megértését.

Mi a Te8 Városi Művészeti Egyesület legfontosabb küldetése az utcai művészet és a városi művészet területén?

Olyan struktúrát létrehozni, amely nem veszíti el az eredetiségét. Olyan feltételeket teremteni, ahol a városi művészet fejlődhet, alakulhat és komolyan vehető – anélkül, hogy elszáradna.

Mit jelent számodra az utcai művészet a mai városi kultúrában?

Az utcai művészet az egyik utolsó olyan kifejezési forma, amely közvetlenül a valós életben létezik, nem pedig intézményi falak mögött. Szűrők nélkül, valós időben lép kölcsönhatásba a várossal.

Hogyan szeretnéd alakítani a társadalom és az utcai művészet közötti kapcsolatot?

Ha elvetjük azt a nézetet, hogy csupán díszítésről van szó. Az utcai művészetet gyakran csupán „szépítésre” redukálják, ami felületes megközelítés. Az utcai művészetnek kommunikálnia, provokálnia kell, és néha kellemetlen érzést is kelthet. Ha nem vált ki semmilyen reakciót, akkor jelentőségét veszti.

Miért fontos számodra, hogy a városi művészet kilépjen az szubkultúra határain, és szélesebb közönséget érjen el?

Mivel a szubkultúra címke korlátozó. Az utcai művészet már eleve egy összetett rendszer – a vizuális nyelv, a társadalmi kontextus, az építészet és a közönséggel való interakció keveréke. Már nem egy szűk réteget érintő jelenség. Hanem egy önálló kulturális forma, amelyet ennek megfelelően is kell pozícionálni.

Milyen értékeket képvisel az egyesület a kortárs művészeti színtéren?

Egyértelműség, függetlenség és nyitottság. Ugyanakkor aktívan betörünk olyan területekre, amelyek hagyományosan nem kapcsolódnak a városi művészethez – kipróbáljuk annak határait és kiterjesztjük tevékenységi körét.

Milyen típusú projekteket és programokat szervez a Te8 Városi Művészeti Egyesület?

Olyan projekteket valósítunk meg, amelyek túlmutatnak a hagyományos alkotói munkán – falfestmények, köztéri beavatkozások, kiállítások, rezidenciaprogramok és interdiszciplináris formátumok. Célunk mindig egy rendszer létrehozása, nem csupán elszigetelt művek megalkotása.

Mesélnél nekünk azokról a falfestészeti fesztiválokról és közösségi festőalkalmakról, amelyeket szerveztetek?

Fesztiváljaink helyszíneit nagyon átgondoltan választjuk meg. Az egyik legfontosabb célkitűzésünk az oktatás – különösen az iskolákkal való együttműködés. Belgrád különböző iskoláiban szervezünk falfestészeti fesztiválokat, mert úgy véljük, elengedhetetlen a városi művészetek minél korábbi megismertetése. Ha ezen a szinten nem alakul ki kapcsolat, a szakadék később csak tovább növekszik.

Emellett egyedi és kísérleti projekteket is fejlesztünk. Az egyik ilyen a „Wall Mall Urban Art Space”, az eredeti és védett koncepciónk, amelynek keretében az utcai művészetet bevonjuk a bevásárlóközpontokba – olyan terekbe, amelyek szerkezetileg központi szerepet játszanak a kortárs városi életben.

Számunkra nem az a kérdés, hogy hol „kellene” lennie a művészetnek, hanem hogy hol tud értelmesen létezni.

Melyik nemzetközi művészekkel dolgoztál együtt az évek során?

Az elmúlt öt évben számos művésszel dolgoztunk együtt különböző projektekben és szerepkörökben. Közéjük tartoznak többek között Rafael Stone, Bilos, Pedja Te8 és Mink.

Ugyanakkor nem szeretünk hierarchiákat létrehozni a művészek között. Számunkra nem csupán a szakmai minőség számít, hanem az emberi kapcsolatok is. Együttműködéseink többsége bizalomra és kölcsönös tiszteletre épülő, hosszú távú kapcsolattá alakul.

Miért tartod fontosnak a fiatalokkal és a diákokkal való kapcsolattartást?

Mivel ezek fogják meghatározni, hogyan fogjuk a jövőben értelmezni a közteret. Ha a gyerekek nem ismerkednek meg vele már korán, a városi művészet távoli és félreértett marad.

Hogyan próbálod közelebb hozni az utcai művészet kultúráját a fiatalabb generációhoz?

Közvetlen részvétel révén. Nem csupán a kész művek bemutatásával, hanem a folyamat megnyitásával is – műhelyek, iskolai projektek, beszélgetések. Hogy elérhetővé és valóságossá tegyük.

Hogyan reagálnak a helyi közösségek a városi művészeti projektekre?

A reakciók nem mindig egyformák – és ez fontos. Támogatás, kíváncsiság, ellenállás – mindez párbeszédet teremt. A reakciók nélküli városi művészet csupán felszínes.

Az egyesület több országból származó művészekkel dolgozik együtt. Hogyan alakultak ki ezek a nemzetközi kapcsolatok?

Ezek a kapcsolatok hosszú évek alatt, fokozatosan alakultak ki. Ma hálózatunkhoz művészek és szervezetek tartoznak Franciaországból, az Egyesült Arab Emírségekből, Spanyolországból, Olaszországból, Japánból és más országokból is. A Te8 ezekre a kapcsolatokra építve biztosítja a folytonosságot.

Milyen szerepet játszik a nemzetközi együttműködés a szervezet fejlődésében?

Ez alapvető fontosságú. Minden közegnek és kultúrának megvannak a maga értékei, és az elszigetelten való munkavégzésnek egyértelműen vannak határai.

Belgrád mindig is kozmopolita jellegű város volt, különösen a Balkán és a volt Jugoszlávia kontextusában. Ezen nyitottság megőrzése nem csupán lehetőség – hanem kötelesség.

Hogyan látod a szerb és a nemzetközi utcai művészeti szcénák közötti kapcsolatot?

A szerb színtérben nagy potenciál rejlik, de még mindig erőteljesebb pozícionálásra van szüksége. Ehhez elengedhetetlen a nemzetközi csere – nem utánozásként, hanem párbeszédként.

Szerinted milyen szerepet játszik az utcai művészet a városi terek alakításában?

Az utcai művészet új értelmet adhat a városélménynek – de csak akkor, ha tudatosan alkalmazzák. Nem minden fal alkalmas beavatkozásra. Az ellenőrizetlen vagy át nem gondolt alkotások kárt okozhatnak mind a városnak, mind magának a mozgalomnak.

A városi művészetnek párbeszédben kell állnia az építészettel, a városépítéssel és a hely identitásával. Ellenkező esetben csupán zajként hat.

Lehet-e az utcai művészet a társadalmi párbeszéd vagy a változás eszköze?

Igen – de csak akkor, ha a valósággal is foglalkozik, és nem csupán az esztétikával.

Mennyire fontos számodra, hogy a műalkotások üzenetet közvetítsenek?

Fontos, de nem leegyszerűsítve. Minden alkotásnak szándékkal kell bírnia – anélkül üres lesz.

Milyen projektekkel foglalkozik jelenleg az Urban Art Association Te8 csapata?

Idén mind a már folyamatban lévő, mind az új projekteken dolgozunk. A sporttal, különösen a labdarúgással való szoros kapcsolatunknak köszönhetően ez a nagy nemzetközi események miatt rendkívül mozgalmas időszak.

Ugyanakkor egyik célunk az, hogy együttműködést alakítsunk ki a magyar szcénával, megnyitva ezzel egy új irányt a jövőbeli projektek számára.

Milyen jövőbeli tervei vannak az egyesület fejlesztésével kapcsolatban?

Hogy nemzetközi szinten terjeszkedjünk, összetettebb formátumokat fejlesszünk ki, és tovább építsük azt a stabil platformot, amely komolyan támogatni tudja a művészeket.

Szeretnél projekteket indítani új városokban vagy országokban?

Igen – és nem csak a szokásos helyeken. Különösen azok a régiók érdekelnek minket, amelyek kívül esnek a szokásos városi művészeti körökön, ahol nagy a potenciál, de kevesebb a nyilvánosság.

Mindig nyitottak vagyunk az együttműködésre, és szívesen várjuk a partnerek jelentkezését. Ugyanakkor az új környezetet tanulási szándékkal közelítjük meg, nem pedig azért, hogy ráerőltessük az elképzeléseinket.

Szerinted milyen szerepet fog betölteni a városi művészet a kortárs művészet jövőjében?

A városi művészet már most is a kortárs művészet jelenét és jövőjét egyaránt jelenti. A műtermi alkotás és a városi kifejezésmód közötti határ egyre inkább elmosódik. A művészek már most is szabadon mozognak e két terület között.

Egy bizonyos ponton ez a megkülönböztetés teljesen eltűnik majd. Az elméleti szakembereknek és az intézményeknek meglesz a maguk feladata: definiálni, kategorizálni és elemezni. Ez a szerepük.

A miénk más. Mi az alkotásra és a megvalósításra koncentrálunk – nem pedig a megkülönböztetésekre.

Az egyesület honlapja

🌐 www.urbanartte8.org

Az iváncsai vasútállomás aluljárója sokáig egy volt a megszokott, funkcionális, mégis személytelen terek közül. Egy hely, amin az ember áthalad, de nem időzik. Ma azonban egészen más élményt nyújt: színek, formák és történetek kísérik végig az utazót. A dekoráció nemcsak vizuális megújulás, hanem egy közösségi gondolat lenyomata is – három település identitása találkozik benne Varga László egyedi látásmódjával.

Laci mesél nekünk legújabb munkájáról

Amikor először szembesültem az iváncsai vasúti aluljáró terével, egy tipikus, rideg közlekedési folyosót láttam. A lehetőség azonban, hogy ezt a teret új tartalommal töltsem meg, egy helyi kezdeményezésből indult: valaki meglátta benne azt, ami még csak lehetőségként létezett. Egy baráti ajánlás révén kerültem a projekt közelébe, és hamar világossá vált számomra, hogy ez több lesz egyszerű dekorációnál.

A koncepció kialakítása során három település – Iváncsa, Beloiannisz és Besnyő – közös gondolkodása határozta meg az irányt. Fontos volt, hogy mindegyikük saját karaktere megjelenjen a falakon. Számomra mindig izgalmas feladat az egyensúly megtalálása: hogyan tudom a saját vizuális világomat úgy formálni, hogy közben a helyi identitás is felismerhető maradjon.

A falakon megjelenő motívumok a vidéki élethez és a természethez kötődnek. Dunaparti hangulatok, csónakok, mezőgazdasági tájképek, szalmagurigák, boronált földek, valamint a környék egyik különleges jelképe, a gólya is helyet kapott – utóbbi nemcsak motívumként, hanem a közösség mindennapjainak részeként, hiszen a lakosok webkamerán keresztül követik életüket. A kompozíciókat tudatosan egy kicsit meseszerűbb, illusztratív irányba vittem, hogy minden korosztály számára befogadható és élvezhető legyen.

A kivitelezés előtt digitálisan dolgoztam fel az egész teret. Az aluljárót befotóztam, majd tableten készítettem el a látványterveket, amelyek folyamatosan alakultak a tervezési időszak során. A címerek és pontosabb részletek kialakításához projektort és stenciltechnikát alkalmaztam, míg a festés során főként Loop spray-ket használtam – közel 80 darabot. A finomabb részletekhez lakkfilcet vetettem be, amely lehetővé tette a precíz kidolgozást.

A színhasználat meghatározó szerepet kapott az összkép kialakításában. Az alapszíneket egy festőcég vitte fel – zöld és kék árnyalatokban –, amelyek már korábban is beváltak hasonló közegben. Erre építettem rá a természetközeli tónusokat: barnákat, zöldeket, sárgákat és különböző kékeket. A görög templom motívuma karakteresebb, kontrasztosabb színvilágot kapott, míg a címerek az eredeti színeikkel jelentek meg, erősítve az autentikus megjelenést.

Az alkotási folyamat hónapokkal korábban indult. Az őszi egyeztetések után a téli időszak a tervezésé volt, míg a kivitelezés tavasszal valósult meg. Március 20-án kezdtem a munkát, és április 2-án fejeztem be. A közel 190 négyzetméteres felület komoly fizikai és mentális terhelést jelentett, ezért tudatosan kellett beosztanom az energiámat. Bár az időjárás néhány napra közbeszólt, összességében 9 nap alatt készült el a teljes festés.

Számomra az utcai alkotás egyik legfontosabb része az azonnali visszajelzés. Az emberek reakciói, a beszélgetések, a kíváncsiság mind részei a folyamatnak. Iváncsán különösen sok pozitív visszajelzést kaptam – sokan megálltak, kérdeztek, figyelték a munkát, és gyakran elhangzott a kérdés: valóban egyedül készítem-e. Ezek a pillanatok erősítenek meg abban, hogy a művészet képes kapcsolatot teremteni, örömöt és valódi értéket adni a hétköznapokhoz.

Ez az aluljáró ma már nem csupán egy átjáró. Egy olyan tér lett, ahol a közösség története, a természet szépsége és egy alkotói látásmód találkozik – és ahol minden áthaladás egy kicsit több, mint puszta közlekedés.

Az Egyesült Királyságban élő, magyar kötődésű alkotó, Adam Illes az elmúlt években egyre markánsabb jelenlétet épített ki a nemzetközi street art szcénában. Bár professzionálisan 5–6 éve fest murálokat, története jóval korábban kezdődött: az első spray-t már 2012-ben a kezébe vette. Munkái ma már nemcsak Londonban, hanem Írországban, az Egyesült Államokban és Magyarországon is megtalálhatók.

A Stratford Junction falán megvalósult „Reflections” című alkotása egy személyes és egyben univerzális témát jár körül: a kapcsolódást. Nem a felszíni értelemben vett találkozást, hanem azt a ritka és nehezen megfogható pillanatot, amikor két ember valóban meglátja egymást.

Egy csendes párbeszéd a falon

Két alak áll egymással szemben. Nem szólnak, mégis történik valami. A „Reflections” nem egy történetet mesél el a klasszikus értelemben – inkább egy állapotot rögzít. Egy olyan pillanatot, ahol a figyelem, az elfogadás és az önismeret találkozik.

A cím – „Reflections” – nem csupán vizuális tükröződést jelent. Sokkal inkább egy belső folyamat lenyomata. Egy érzelmi visszaverődés, amely akkor jön létre, amikor valaki nem fordul el attól, amit a másikban lát – még akkor sem, ha az nem tökéletes.

A mű központi gondolata szerint a valódi kapcsolódás nem a másik megértésével kezdődik, hanem önmagunkkal. Amíg nincs kapcsolatunk saját belső világunkkal, addig a másik ember csak felszínesen lesz jelen számunkra. A „Reflections” ezt a felismerést teszi láthatóvá.

A személyesből univerzális

Ez az alkotás mélyen személyes tapasztalatból született. Az inspiráció nem egy elvont koncepcióból érkezett, hanem egy valós, megélt kapcsolatból. A mű mögött ott van egy történet, egy jelenlét, egy másik ember hatása – egy kapcsolat, amely nemcsak inspirálta, hanem formálta is az alkotót.

A művészet ebben az esetben nem más, mint eszköz arra, hogy a láthatatlan láthatóvá váljon. Az érzések, amelyek sokszor szavak nélkül maradnak, itt formát kapnak egy városi falon.

„Nagy tiszteletem Dave Plants felé a meghívásért, és a szervezők felé a támogatásért, különösen a festék biztosításáért. Szeretném megköszönni a páromnak, Yasnak, és a hosszú, kitartó kapcsolatunknak is. Nem titok, hogy az ő jelenléte az életemben az egyik legmélyebb inspiráció ezen alkotás mögött.” – mondja Adam.

Tervezés és ösztönösség határán

Bár a „Reflections” tudatos koncepció mentén született, a kivitelezés során az alkotás folyamatosan alakult. A fal, a környezet és a fizikai körülmények – például a londoni szél – mind hatással voltak a végeredményre. Egyes elemek módosultak, mások új irányt vettek, de a központi gondolat végig érintetlen maradt.

A technikai megvalósítás teljes egészében szabadkézzel történt, spray használatával. A keretezéshez maszkolószalag segítette a munkát, de minden más gesztus közvetlenül, eszközök nélkül került a falra. Ez a közvetlenség adja a mű egyik legnagyobb erejét is: nincs benne távolság az alkotó és a felület között.

Városi közegben is intimebb jelentés

Bár a munka egy forgalmas londoni környezetben, Stratfordban kapott helyet, jelentése nem kötődik szorosan a helyszínhez. Nem a városról szól, hanem az emberről. Arról, ami minden környezetben jelen van: a kapcsolódás igénye.

Érdekes módon a városi zaj és mozgás nem gyengíti, hanem inkább kiemeli a mű csendességét. A rohanás közepén egy megállított pillanatként működik – egy vizuális emlékeztető arra, hogy a valódi találkozások nem hangosak.

Fény és sötétség között

A „Reflections” végső soron nem ad egyértelmű válaszokat. Inkább kérdéseket hagy maga után. Mit látunk a másikban? És mit látunk valójában önmagunkból?

A mű egyik legfontosabb állítása egyszerű, mégis nehezen elfogadható: nincs fény sötétség nélkül. Ahogyan önmagunkat érzékeljük, úgy értelmezzük a világot is.

A tükröződés tehát nem csupán vizuális jelenség. Hanem egyfajta belső térkép – amely megmutatja, hol tartunk éppen saját magunkkal.

Az árnyjáték és a tánc ötvözetére építő társulat több mint két évtizede ejti rabul a közönség szívét változatos produkcióival. Most egy új, az eddigieknél is rendhagyóbb projekttel készülnek, a csapat felel ugyanis a SAHAR névre keresztelt nemzetközi élménymárka megalkotásáért, aminek első állomása Budapest lesz, és amelyet a tervek szerint dinamikus nemzetközi terjeszkedés követ. 

A SAHAR egy olyan, állandó helyszínen megtekinthető, exkluzív, immerzív élményt biztosító koncepció, ami a történetmesélést formai és technológiai szempontból is új szintre emeli, amelynek vizuális világát és teljes kreatív koncepcióját az Attraction alkotta meg. A folyton megújulni képes, innovatív produkciókkal előrukkoló társulat a 2004-es indulása óta hosszú utat járt be, a jelentős kihívások és mérföldkövek biztosítják a folyamatos inspirációt a megújuláshoz és az új produkciók megalkotásához.  

Milyen mérföldkövek formálták és inspirálták a társulatot?

A csapat a nemzetközi áttörést 2013-ban érte el a Britain’s Got Talent megnyerésével, amely világszintű ismertséget hozott számukra. 2014-ben több mint egymilliárd tévénéző követhette élőben a kínai újév alkalmából készített műsorukat, míg 2015-ben II. Margit dán királynő 75. születésnapja alkalmából állítottak össze személyre szabott produkciót a királyi család meghívására. 

A brit közönség sem feledkezett meg róluk, a Britain’s Got Talent közönségszavazása alapján a csapat 2018-ban megnyerte a BGT World Cup-ot. Ezt követte 2019-ben egy két hónapos turné Kínában, ahol kapacitásaikat bővítve két csapat párhuzamosan járta a nagyvárosokat hajszálpontosan azonos, precízen kidolgozott produkcióval. A 90 perces egész estés műsor ezt követően a mexikói és angol közönséget is elvarázsolta.

2024-ben újabb nemzetközi elismerés érte a csapatot, amikor a világhírű rendező és producer, az Oscar-díjra is jelölt, valamint a pekingi olimpia megnyitóját is rendező Zhang Yimou kérte fel a társulat alapítóját, Szűcs Zoltánt, hogy alkossa meg az MGM Macau állandó műsorának nyitószámában látható koreográfiát. 

Miben rejlik a szüntelen motiváció és mi a siker titka?

Minden produkció precíz és időigényes felkészülést igényel a csapattól. „Az Attraction esszenciája a csapatmunka. Ez teszi lehetővé, hogy közösen olyan történeteket mutassunk meg, amiket a világ bármely pontján megért a közönség” – mondta Szűcs Zoltán, Szücsi, az Attraction alapítója. – „Az üzeneteinket nonverbális formában fogalmazzuk meg, nem szavak, hanem érzelmek szintjén mesélünk. Emellett elengedhetetlen a fejlődésre való állandó törekvés, a szűnni nem akaró vágy, hogy tartalmi, formai és technológiai szempontból is mindig újat, egyedit alkossunk, úgy, hogy közben figyelünk a körülöttünk folyamatosan változásban lévő világra és a közönség igényeire is. Ez visz minket előre, hogy újabb és újabb kreatív projekteket valósíthassunk meg.”

A társulat számára különösen sokat jelent, hogy magyar tagokkal érték el a hazai és nemzetközi sikereket egyaránt. Ehhez hozzájárult a megújulásra való törekvés, az ennek köszönhető diverzifikáció és szervezetfejlesztés, ami sokrétű lehetőséget és motivációt teremt a magyar táncművészek számára. 

Mi várható a jövőben, milyen projekt a SAHAR?

A csapat az elmúlt két évben sem tétlenkedett, az Attraction dolgozta ki a SAHAR projekt teljes vizuális alapját – a koncepcióalkotástól a látványrendszeren át a koreográfiai és dramaturgiai megvalósításig. A márka egy globális koncepció mentén jött létre, amely több nagyvárosban, egységes minőségi és vizuális sztenderdek mentén valósul majd meg. 

A produkció első állomása Budapest, amelyet a nemzetközi terjeszkedés következő lépéseként Dubaj, majd Las Vegas követ. 

„Büszkék vagyunk rá, hogy megalkothattuk a SAHAR első állomásának vizuális világát, és bízunk benne, hogy Budapest egy újabb nemzetközi sikertörténet kiindulópontja lesz.” – tette hozzá Szücsi. 

🌐 Elérhetőségek:

www.facebook.com/AttractionLatvanyszinhaz/

www.saharglobal.com/

A street art sokszor a gyors gesztusokról és a nyers energiáról szól, de vannak alkotások, amelyek inkább a türelemről, a precizitásról és a gondosan felépített látványról mesélnek. CSM „Üveg Angyal” című munkája egy négy részből álló falfestmény-sorozat záró darabja, amely nemcsak technikai szempontból jelentett komoly kihívást, hanem személyes jelentéssel is bír az alkotó számára. Az üveg áttetszősége a törékenységet jelképezi, az angyal a szépséget és a szeretetet, míg a háttérben megjelenő sötét és világos tónusok a világ kettősségét szimbolizálják.

Hogyan született meg az „Üveg Angyal” ötlete, és miért éppen az üveg anyaghatással szeretted volna megjeleníteni az alakot?

A koncepció tulajdonképpen egy 4 képből álló falfestmény sorozat utolsó darabja. Az egészet egy rendkívül tehetséges és számomra kedves inspiráló hölgy motiválta. Az üveg hatás tulajdonképpen a törékenységet az angyal a szépséget és szeretetet, míg a háttér pedig a kettősséget szimbolizálja azzal, hogy alul sötét pirosas mély tónusú felül pedig megjelenik, egyfajta isteni fény hatás a nap sugaraiban ami átvilágítja az angyalt. Szeretem ezt a témát és ez a kép a korona ékszere a sorozatnak.

Az üveg hatás az egyik legnehezebben megfesthető textúra. Melyek azok a vizuális elemek (fénycsíkok, torzítások, áttűnések), amelyek kulcsfontosságúak voltak ennél a munkánál?

Tulajdonképpen az összes törés átfénylés ugyan olyan fontos. Ez egy rendkívül komplex textúra és ha valamit nem úgy festek meg, ahogy kell akkor nem fogja visszaadni azt a hatást amire szükség van.

Mennyire volt előre megtervezve a fénytörések és reflexiók rendszere, és mennyiben alakult ki spontán a festés során?

A kép teljes egészében részletesen megvolt tervezve, de festés közben csak a textúra összetételét és lényegét, megragadva tudom megfesteni, hogy az összhatás megmaradjon. Ennél részletesebben már túl sok időmbe került volna amire jelenleg nem volt lehetőségem.

Spray festékkel hogyan lehet ilyen éles, vékony fénycsíkokat és finom átmeneteket létrehozni? Használtál speciális capeket vagy technikát?

Igazából ezt már csak a rutin teszi lehetővé. Nagyjából 10 fajta kéztartási technika létezik a festésben amik megfelelő kombinációjával szinte bármit létre lehet hozni. Ehhez kell egyfajta tapasztalat. Illetve a nagyon apró részletekhez szoktam saját stencil capet és papír lapokat használni, hogy a vonalak közelről is szép élesek maradjanak. Ennél a festésnél a méretéből kifolyólag csak minimális stencil cap használatra volt szükségem.

Előre digitálisan vagy papíron tervezted meg a fények és törések helyét, vagy inkább a falon alakult ki festés közben?

Mindent gondosan megtervezek előre digitálisan. Nincs ilyenekre idő a falnál, ezzel kísérletezni. Éppen elég kihívás az, hogy ezt festékszóróval kivitelezzem. Általában 10-20% szabadteret hagyok a terven, ebben lehet még fokozni a kép egységességét sprayel, a digitális tervhez képest.

Mi volt a legnehezebb része ennek az alkotásnak: a transzparencia érzékeltetése, a fények, vagy az arányok megtartása?

Ez egy egységesen nehéz és komplex textúra, mindenhol ugyan olyan bonyolult, de talán a szárnyak voltak a legnehezebben átláthatóak számomra. Szerencsére idővel ráéreztem arra is, hogy rakjam össze.

Mennyire befolyásolta a fal textúrája vagy a helyszín az üveg illúzió kialakítását?

Szebb lenne egy teljesen sík falon, de ha nem kap surló fényt ez egyáltalán nem zavaró szerintem.

Az „Üveg Angyal” inkább technikai kihívás volt számodra, vagy egy mélyebb gondolatot is szerettél volna kifejezni az anyagválasztással?

Technikai kihívásnak mindenképpen az volt, de ahogy az elején leírtam a képnek a mély szimbolikus jelentése van számomra. Szimbóluma a törékenységnek, és a szépségnek szeretetnek.

Mennyi ideig tartott az „Üveg Angyal” festmény elkészítése és hol található?

A kép 4 nap alatt készült el emiatt a bonyolult effect miatt, és BP XVIII kerületében a Szemeretelepi legálfalon található. Bízom benne, hogy még jó sokáig, és senki nem fogja összefújni egyik képemet sem a 4-ből. 😊

Wanda Hutira azon művészek közé tartozik, akik számára a város nem csupán háttér, hanem aktív párbeszédpartner. A falfestmények, illusztrációk és kísérleti vizuális technikák segítségével olyan képeket hoz létre, amelyek egyszerre reagálnak a környezetükre és a bennük élő emberek történeteire. Munkái gyakran a mindennapi élet apró megfigyeléseiből, társadalmi és pszichológiai kérdésekből építkeznek, miközben sajátos technikai kísérletezése – a festőhengerrel létrehozott „impresszionista” torzulásoktól a tipográfiai utalásokig – egyedi vizuális nyelvet teremt. Több mint száz falfestménnyel a háta mögött Wanda Hutira ma már nemcsak képeket fest a falakra, hanem csendes beszélgetéseket indít a város és az emberek között.

Röviden bemutatnád magad?

Wanda vagyok, egy több területen is aktív művész, aki főként falfestményekkel, illusztrációkkal és különböző kísérleti médiumokkal dolgozik. Érdekel, hogy a képek és az egyszerű üzenetek hogyan változtathatják meg az emberek térélményét, különösen olyan városokban, ahol minden gyorsan változik, és a falak gyakran csak háttérzajként szolgálnak.

Elég korán kezdtem el rajzolni, ami végül oda vezetett, hogy a középiskolában, majd később a Kolozsvári Művészeti és Design Egyetemen tanultam művészetet. Körülbelül egy évtizedet töltöttem a reklámszakmában, ami remek hely arra, hogy megtanuljuk, hogyan tudják a képek meggyőzni az embereket. Egy idő után azonban azt akartam, hogy a beszélgetések ne a Power Pointban zajlódjanak.

Az évek során egyre inkább a falfestmények és a köztéri művészet felé fordultam. Több mint száz falfestményt készítettem különböző városokban és országokban, gyakran közösségekkel, szervezetekkel és fesztiválokkal együttműködve. Sok projektem olyan témákat érint, mint a reziliencia, az identitás vagy a társadalmi kérdések, és néha közös műhelymunkákat is magában foglal, ahol az emberek ötletekkel járulnak hozzá, vagy akár maguk is részt vesznek a festésben.

A falfestmények mellett szerkesztői illusztrációkkal, kísérleti projektekkel is foglalkozom, és alkalmanként filmekben vagy más együttműködési kontextusokban is dolgozom. Mindezeket az a kíváncsiság köti össze, hogy hogyan lehet történeteket mesélni és hogyan lehet kis beszélgetéseket kezdeményezni a nyilvános térben.

A munkám valójában erről szól: kis beszélgetéseket kezdeményezni a nyilvános térben.

Tudom, hogy a munkám nem fogja egyik napról a másikra megváltoztatni a világot. Legjobb esetben néhány ember gondolkodásmódját megváltoztathatja. Egyet. Kettőt. Hármat. Ki tudja?

Hogyan alakult ki a stílusod, és hogyan neveznéd?

Stílusom olyan eszközökkel való kísérletezés során alakult ki, amelyek egy kis kiszámíthatatlanságot visznek a munkámba – szkennerek, fénymásolók, festőhengerek, rizográf nyomtatás és digitális eszközök. Azok a kis torzulások érdekelnek, amelyek akkor keletkeznek, amikor egy kép különböző folyamatokon megy keresztül.

Munkám központi elemévé vált az, amit én festőhenger-impresszionizmusnak nevezek. A klasszikus impresszionizmusban a festők látható ecsetvonásokkal fedezték fel a fényt és a színeket. Munkámban a henger ennek az ötletnek egy kortársabb változatát hozza létre – a fény és a színek torzulásait, amelyek inkább filmkockákra vagy pillanatfelvételekre emlékeztetnek, kissé elmosódottak, tökéletlenek, mozgásban megörökítettek.

Valószínűleg ez az egyetlen művészeti irányzat, amelyet egyformán inspirált Hollósy és az építőipari áruházak.

A tipográfia egy másik fontos réteg. Sok betűformámat a szerkesztői tervezés és a nyomtatott média ihlette, különösen a klasszikus betűtípusok, mint például a Janson Antiqua, amelyet gyakran társítanak a szülővárosomtól nem messze született betűvésővel, Kis Miklóssal.

Bár sok mű végül nagy falfestménnyé válik, maga a folyamat nagyon analóg marad, ami távoli és természetes visszhangjaként hat a szülővárosom, Baia Mare impresszionista hagyományainak.

Hogyan néz ki a kreatív folyamatod?

A kreatív folyamatom általában egy rövid leírással kezdődik – néha az ügyféltől, néha a hely kontextusából. Innen halad tovább a koncepció kidolgozása, majd maga a műalkotás. Ez egy nagyon formát követő funkcionális rendszer.

A fal kontextusa gyakran meghatározza a vizuális megoldást. Az idő múlásával elhagytam a spray-kannákat, és főleg vízbázisú festékekkel és hengerrel kezdtem dolgozni, elsősorban azért, mert ezeknek sokkal alacsonyabb a szén-dioxid-kibocsátása.

A festési stílust a városi környezet valósága is meghatározza. Sok épületet polisztirol szigetelés és díszítő vakolat borít, gyakran pasztell színekkel díszítve – egy lelkes pasztell színekből álló robbanás, amely néha gyanúsan hasonlít a használt sminkeltávolító párnákra. A városoknak megvannak a maguk esztétikai meglepetései.

A nehezebb ecsetvonások és az alacsonyabb felbontású képek jobban illeszkednek ezekhez a felületekhez és színekhez, így az esztétika praktikus válaszként szolgál a környező építészetre.

A falfestés azt is jelenti, hogy a testünkkel is meg kell küzdenünk – létrák, henger, hosszú órák a falon. A kép nem egyszerűen csak valami, amit megrajzolunk, hanem valami, amin fizikailag átmozgunk.

Ebben az értelemben a folyamat nem annyira egy stílus ráerőltetéséről szól, hanem inkább a képnek a falhoz, a történethez és magához a városhoz való igazításáról.

És néha a dolgok nem sikerülnek. Néhány ötlet papíron remekül néz ki, de a falon már egészen másképp viselkedik. Ez is a folyamat része.

Honnan meríted a legtöbb inspirációt?

Őszintén szólva, mindenből. Szó szerint mindenből. Az emberek nagyon megbízható forrásai a furcsa viselkedésnek.

Nagyon érdekelnek azok a furcsa apróságok, amelyeket mi, emberek csinálunk: a szokások, a gesztusok, a tárgyak, amelyeket magunkkal hordunk, az a mód, ahogyan egymással kommunikálunk anélkül, hogy észrevennénk. Sok inspiráció származik abból, hogy egyszerűen csak odafigyelek ezekre a részletekre.

Szeretem egy kicsit romantizálni a mindennapi életet. Egy véletlenül hallott mondat egy beszélgetésből, ahogy valaki a buszra vár, egy kis kínos interakció idegenek között, a tárgyak, amiket az emberek az asztalukon vagy a zsebükben tartanak, egy újságcím, a csendes rutinok, amelyek napjaink nagy részét kitöltik.

Ezek a kis megfigyelések gyakran válnak egy ötlet kiindulópontjává. Néha képekké, néha szöveggé, néha falfestménnyé alakulnak. Nem annyira az inspiráció kereséséről van szó, hanem inkább arról, hogy észrevegyük, ami már ott van.

Mi a kedvenc témád?

Általában olyan témákra próbálok összpontosítani, amelyek kis változást hozhatnak. Társadalmi, ökológiai, pszichológiai kérdések – olyan témák, amelyekkel a legtöbbünk valójában törődik, de gyakran nincs időnk vagy lehetőségünk, hogy igazán elgondolkodjunk rajtuk.

Munkámmal megpróbálom ezeket a témákat újra a figyelem középpontjába állítani, még ha csak egy pillanatra is. Egy falfestmény vagy egy kép nyilvánvalóan nem old meg semmilyen problémát, de kis emlékeztetőként vagy finom ösztönzőként szolgálhat, hogy észrevegyünk valamit, amit általában figyelmen kívül hagyunk.

Engem azok a csendes ösztönzések érdekelnek, amelyek miatt az ember egy pillanatra megáll, és talán kicsit másképp néz valamire.

Néha ez már elég is.

Hogyan látod a szubkultúra jelenlegi helyzetét Romániában?

Úgy gondolom, hogy nagyon jó irányba fejlődik. Az elmúlt néhány évben látható növekedés volt tapasztalható a független kezdeményezések, a művészek által működtetett terek, fesztiválok és közösségek terén, amelyek mindent a nulláról építenek fel.

Érdekesnek találom, hogy mindez nagyrészt a hagyományos intézmények keretein kívül történik. Az emberek gyakran nagyon korlátozott erőforrásokkal, de rengeteg energiával és együttműködéssel szerveznek eseményeket, kiállításokat, koncerteket és kulturális platformokat. Emellett több párbeszéd folyik a különböző szcénák – képzőművészet, zene, utcai kultúra, design – között, ami dinamikusan tartja a dolgokat.

A street art konkrét kontextusában nagyon biztató látni, hogy a korábban nagyon férfiak által dominált környezet lassan egy sokkal kiegyensúlyozottabbá válik. Egyre több nő és nem férfi művész látható, aktív és alakítja a párbeszédet, ami gazdagabbá és érdekesebbé teszi az egész szcénát.

Természetesen még mindig vannak kihívások, különösen a finanszírozás és a hosszú távú infrastruktúra terén, de összességében a szcéna élénknek, kísérleti jellegűnek és egyre összekapcsoltabbnak tűnik.

Mit jelent számodra a street art? Hobbiként vagy bevételi forrásként tekintesz rá?

Mindenképpen mindkettő. Ez a szakmám és a fő bevételi forrásom, de ugyanakkor még mindig olyan energiával tölt el, mint egy hobbi – valami, amit őszintén élvezek.

Egyes projektek megrendelésre készült falfestmények, mások inkább a hagyományos értelemben vett utcai művészethez állnak közel. Élvezem, hogy ezek között a világok között mozoghatok.

A street art abban a furcsa térben helyezkedik el, ahol a szenvedély és a munka teljesen átfedik egymást. Egyrészt van az a híres mondás: csináld azt, amit szeretsz, és soha nem kell dolgoznod egy napot sem az életedben.

Másrészt, amikor a szenvedélyed lesz a munkád, akkor mindent nagyon személyesnek kezdesz venni. A részletek megszállottja leszel, túlgondolod a projekteket, néha egy kis szorongás is kialakul benned.

Szóval ez egy keverék. Munka, határidők, logisztika és felelősség – de ez még mindig az a dolog, amit valószínűleg akkor is csinálnék, ha nem lenne a munkám.

Ha nem foglalkoznál művészettel, milyen szakmát választanál?

Nos, a közelmúltbeli politikai fejlemények néha elgondolkodtatnak azon, hogy a bérgyilkos lehetne-e egy megfelelő karrierlehetőség. Nem, csak viccelek, nem tennék ilyet. Valószínűleg törvényszéki orvos lennék, csak hogy felfedezzem a nyomokat.

Viccet félretéve, azt hiszem, végül mégis valami gyakorlatias, problémamegoldó munkát végeznék. Talán állatmenhelyet vezetnék, megtanulnám az autószerelést, vagy megnyitnék egy kis nyomdát. Mindig is érdekelt, hogyan működnek a dolgok, és szeretek gyakorlati ismereteket tanulni.

Emellett az ADHD miatt az érdeklődésem váratlan irányokba terjeszkedik. Olyan típus vagyok, aki hirtelen beleveti magát egy új területbe, csak mert egyik napról a másikra érdekesnek találom.

Őszintén szólva nem tudom, mi lenne az alternatív karrierem, de szinte biztos, hogy valami készítéssel, javítással vagy építéssel kapcsolatos lenne.

Mindig meglepem magam.

Mi a legemlékezetesebb történet, ami veled történt alkotás közben?

Nincs drámai, életemet megváltoztató történetem, amit elmesélhetnék, ezért egy apró pillanatnál maradok, ami megmaradt bennem.

Ez az első évem alatt történt, amikor falfestményeket készítettem. Egy kislány sétált el a nagymamájával, és nagyon megragadta a figyelmét, amit csináltam. Egy bizonyos ponton azt mondta a nagymamájának, hogy ő is ilyen falakat szeretne festeni, ha felnő.

A nagymamája nem volt túl lelkes. Elkezdte magyarázni a kislánynak, hogy ha házfestő lesz, akkor mindig úgy fog kinézni, mint egy férfi, festékkel lesz borítva, és soha nem fog tudni „megfelelő lányruhákat” viselni.

A kislány egy pillanatig elgondolkodott, majd valami ilyesmit mondott: nos, ha már vannak lányok, akik ezt csinálják, akkor nem lehet azt mondani, hogy ez csak fiúknak való.

Ez a rövid beszélgetés megmaradt bennem, mert ráébresztett arra, milyen fontos a reprezentáció. Azóta néha szándékosan szoknyában vagy ruhában festek – csak hogy világossá tegyem, hogy ezek a dolgok valójában nem zárják ki egymást.

Mit adott neked ez a szubkultúra az évek során?

Tapasztalat. Ismered a mondást: néha nyersz, néha tanulsz. Én mindenképpen sokat tanultam.

Az évek során lehetőségem nyílt utazni, elképesztő emberekkel találkozni, és olyan művészekkel és közösségekkel barátságot kötni, akikkel másképp valószínűleg soha nem találkoztam volna. Az, hogy részese lehettem ennek a szcénának, megváltoztatta a városokról és a közterületekről alkotott véleményemet – mindenhol falakat, történeteket és lehetőségeket kezdesz észrevenni.

Megtanított a rugalmasságra is. A közterületeken való munka folyamatos alkalmazkodást igényel: a falhoz, az időjáráshoz, a környezethez, az arra járókhoz.

A falfestmények is az idővel élnek. A stúdiómunkától eltérően, az időjárás, a szennyezés és a város ritmusa hatására lassan változnak.

És talán a legkülönlegesebb az, hogy alkotás közben közvetlenül kapcsolatba kerülhetsz az emberekkel. Nem vagy elrejtve egy stúdióban – az emberek megállnak, kérdéseket tesznek fel, véleményt osztanak meg, néha saját életükből mesélnek. Ez a közvetlen párbeszéd az utcával valami egészen egyedülálló.

Milyen üzenetet adnál azoknak, akik most ismerkednek meg a műfajjal?

Azok számára, akik most kezdenek utcai művészetet csinálni: folytassátok, különösen akkor, ha nehézségekbe ütköztök. Általában ez az a pillanat, amikor érdekes dolgok kezdenek történni. Néha frusztráló lehet, de a kitartás fontos része a folyamatnak.

Azok számára pedig, akik most kezdik felfedezni és megbecsülni ezt a műfajt: támogassátok a helyi közösségetek művészeit. Azokat a művészeket, akik még élnek. Vásároljátok meg a műveiket, kövessétek a tevékenységüket, segítsétek őket abban, hogy folytathassák a munkájukat. A már elhunyt művészek történelmileg már elég jól járnak – az élő művészek azok, akiknek valóban szükségük van a támogatásra.

Mit gondolsz, mit adhat az utcai művészet a világnak és az embereknek?

Úgy gondolom, hogy a street art elsősorban kérdéseket vethet fel. Néha egy kis kényelmetlenséget – olyat, ami csendesen gyötör téged váratlan gondolatokkal. Néha elmélkedést, és alkalmanként egyfajta egyensúlyérzetet.

Mivel közvetlenül a nyilvános térben létezik, nagyon közvetlen kommunikációs eszközzé válik az emberekkel. Munkahelyre menet, kutyasétáltatás közben, buszra várva találkozunk vele – éppen annyira szakítja meg a napi rutinunkat, hogy talán valaki egy pillanatra megálljon. Néha imádják, néha utálják, néha csak megkérdezik, miért festesz valaki falára, ahelyett, hogy „igazi munkát” keresnél.

A street art sokat elárul egy városról és az ott élő emberekről is. Sok szempontból tükrözi az adott hely hangulatát, problémáit, humorát és feszültségeit. Ha megnézed egy város falait, gyakran elég őszinte képet kapsz arról, hogy milyen érzés az adott közösségben élni.

Kinek köszönnéd meg, hogy segített kitartani a művészeted mellett?

Őszintén szólva, a kutyáim.

Az elmúlt néhány évben ők voltak a mentális egészségem gerince, és nagyon jó munkát végeztek. Ha olyan területen dolgozol, amely meglehetősen instabil és érzelmileg igényes lehet, akkor egy ilyen állandó, egyszerű jelenlét többet segít, mint az emberek gondolnák.

Ugyanakkor ők is sokkal tudatosabbá tettek arra, hogy az állatokat hogyan kezelik a világ különböző részein. Ha egyszer naponta megtapasztalod ezt a köteléket, nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni az állatokkal szemben gyakran tanúsított kegyetlenséget vagy elhanyagolást.

Minden nap emlékeztetnek arra, hogy az empátia valójában nagyon egyszerű dolog – csak mi szoktuk bonyolítani.

A kutyák már régen rájöttek erre.

Szóval igen – az, hogy továbbra is azt csinálom, amit csinálok, nagy részben nekik köszönhető.

Wanda hivatalos oldala:

🌐 www.wanda.direct

Nőnap előestéjén a Club Heaven Budapest falai közé beköltözött a kortárs magyar művészet krémje. Ezen az estén az elegancia, a pezsgő éjszaka és a vizuális extázis találkozott egyetlen megismételhetetlen EXHIBITION PARTY keretében. Több, mint egy kiállítás. Több, mint egy party. Egy kivételes utazás a női lélek legmélyebb színeibe.

Négy fiatal, átütő tehetségű alkotónő hozta el saját, külön bejáratú univerzumát:

• Fodor Barbara: A nemzetközileg elismert festőművész és költő, aki Franciaországtól Temesvárig már meghódította a közönséget. Művei érett, filozofikus mélységet és expresszív őszinteséget hordoznak.
• Nagy Alíz: Ahol a klasszikus precizitás találkozik a belső szabadsággal. Képei a fény és árnyék drámai összefonódása, ahol a fájdalom átalakul szépséggé és megértéssé.
• Ignácz Emese: A valóság nála nem rögzített pont, hanem vibráló, gomolygó massza. Festményei az emlékezés és az érzelmek sűrített, érzéki lenyomatai.
• Ternai Júlia: Installációk, hangalapú munkák, performanszok, videóművek: a természet formáit és folyamatait, a női szerepek, szexualitás identitás rétegeit kutatja érzékeny, kísérletező szemlélettel.

A vizuális élményt egy exkluzív zenei show tette teljessé Kiss Endi (Hooligans), Kiss Kiara és Kiss Bodza társaságában.

A kiállítást megnyitotta Egyed Géza stratégiai tanácsadó, műgyűjtő és Hanyu Zsolt festőművész.

Ahogy az ecsetvonások életre keltek, az este fokozatosan alakult át a város legstílusosabb reggelig tartó partyjává.

Bővebben a művésznőkről

Fodor Barbara:

Fodor Barbara békéscsabai származású, jelenleg Budapesten élő festőművész és költő, aki azon kevés fiatal magyar alkotók közé tartozik, akik már pályájuk korai szakaszában is figyelemre méltó sikereket értek el, mind a képzőművészet, mind az irodalom területén. A ’90-es évek végén született művész generációját megelőző érettséggel és elmélyültséggel alkot, művei pedig olyan erős esztétikai és gondolati tartalommal bírnak, hogy joggal nevezhetjük őt a kortárs magyar művészeti élet egyik legígéretesebb szereplőjének.

Festőművészként már számos nemzetközi és hazai elismerést magáénak tudhat. Képei olyan rangos nemzetközi helyszíneken kerültek bemutatásra, mint a franciaországi Le Havre Városháza, a Nemzetközi Aradi Biennálé vagy Temesvár kortárs művészeti terei. Munkái nemcsak kiállítási környezetben érvényesülnek, de gyűjtők és szakmabeliek körében is egyre nagyobb érdeklődés övezi őket.

Budapesten olyan neves galériák állították ki és forgalmazták festményeit, mint a Tokaj Art Wine Galéria, Dávid Galéria, a Mester Galéria, az ART9 Galéria, a Királyi Művészeti Galéria Közhasznú Alapítvány és a Youngart Galéria.

Fodor Barbara munkássága több alkalommal is díjazott volt: szakmai zsűrik által elismert pályázatokon és művészeti ösztöndíjakon szerepelt eredményesen, ami tovább erősíti művészi hitelességét és szakmai megbecsültségét.

Költőként is egyedi hangon szólal meg. Versei erőteljesen, néhol nyersen őszinték, de finom érzelmi rétegeket bontanak ki, miközben filozofikus és gondolatébresztő tónusban vezetnek végig egy belső úton. Már fiatalkorától publikál, írásai irodalmi lapokban és kulturális portálokon is megjelennek, és saját verseit sokszor a képi világgal párhuzamosan, egymást erősítve mutatja be, például 2019-ben megjelent Sors-cserepek című verseskönyvében.

Fodor Barbara művészete túlmutat a divaton és a pillanaton: munkáiban egy hosszútávon építkező, autonóm látásmód körvonalazódik. Kortárs, de nem felületes; fiatal, de már most érett és hiteles. Olyan tehetség, aki a jövőben még komoly szakmai és műgyűjtői érdeklődésre számíthat.

Érdemes időben felfedezni, gyűjteni, követni – hiszen Fodor Barbara neve egyre biztosabban vésődik be a kortárs magyar művészet jövőjébe.

Ignácz Emese:

Ignácz Emese 25 éves festőművész hallgató a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Művészetét elsősorban a hétköznapi események, apró benyomások és személyes élmények inspirálják. Számára a valóság nem rögzített és objektív, hanem folyamatosan alakuló, szubjektív tapasztalat, amely az emlékezeten és az érzelmeken keresztül formálódik. Festményein ezeket az élményeket nem konkrét narratívaként, hanem sűrített, érzéki lenyomatként jeleníti meg. A látott és megélt pillanatok a vásznon vibráló, gomolygó festői masszává alakulnak, ahol egymásba kapaszkodó ecsetvonások az idő és az emlékezés bizonytalanságát hordozzák.

Nagy Alíz:

Nagy Alíz (2001) alkotói gyakorlatának középpontjában a realisztikus, figuratív ábrázolás kortárs újraértelmezése áll. Művészete akadémikus rajzi és festészeti tradícióból táplálkozik, amely számára nem csupán technikai alap, hanem gondolkodásmód és etikai tartás. Precízen felépített képi világa a formai fegyelem és a belső szabadság dinamikus egyensúlyára épül. Munkáiban az emberi test és az érzelmi tapasztalat válik a vizsgálódás terepévé, ahol a látvány esztétikuma és az egzisztenciális mélység egymásba fonódik. 

Két markáns irány rajzolódik ki életművében: egy fényben és színben gazdag, emelkedett hangulatú festői világ, valamint egy visszafogottabb, anatómiai részletességre épülő, sötétebb tónusú megközelítés. Legújabb munkáiban e kettőség szintézisére törekszik. Alkotásai a szépség fogalmát nem dekoratív gesztusként, hanem transzformatív erőként értelmezik: a fájdalom és a belső feszültség képpé formálása révén a negatív tapasztalat a megértés és a felemelés lehetőségévé válik. 

Munkái az elmúlt években számos kiállításon és árverésen mutatkoztak be, többek között az ESG Art Summer, Dávid Galéria (2025), Trash Art Gallery (Bécs, 2021), az ESG Art, Bálna Budapest (2025), Filmplakát kiállítás, Lengyel Intézet (2024), Az Emlékezés terhe, BaArt Gallery (2025), a Budapest Radisson Blu Béke Hotel árverés (2024), valamint Hype Art, Royal Art Gallery Foundation, Marx Tér Pub (2025), a Darabanth Aukciósház (2023). Ezek mellett számos más egyéni és csoportos megjelenése volt munkáinak.

Ternai Júlia:

Ternai Júlia (25) intermédia művész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) média design szakos hallgatója. Munkáiban a különböző művészeti ágak határterületeit kutatja, installációk, hangalapú munkák, performanszok és videóművek formájában. Alkotói gyakorlatában a természet formáival és folyamataival kísérletezik.

Különösen foglalkoztatják a női szerepek, a szexualitás és az identitás kérdései, amelyeket kísérletező, érzékeny megközelítéssel vizsgál. Számára a fontos a művészet szabadsága: az élet legapróbb részleteiben is ott rejlik az alkotás lehetősége. Gyermeki kíváncsisággal közelít az anyaghoz és a jelenségekhez – a jég olvadásától és a fű növekedésétől a fény megtörésén át a meditatív, absztrakt formákig.

Ne csak nézd a művészetet – legyél a része!

A kiállított alkotások az esemény után még két hétig megtekinthetőek maradnak, ahol lehetőséged van az alkotók személyes tárlatvezetésén is részt venni (előzetes egyeztetés alapján).

Fedezd fel a jövő műtárgyait, mielőtt a galériák falairól magángyűjteményekbe kerülnének!

Az esemény támogatói: Club Heaven Budapest, Royal Art Gallery Foundation, Színvonal-Építés Kft., Faktúra-Duó Kft.

Csicsely Fédra számára az egészség nem trend, hanem küldetés. A családi érintettség, a sporttal való személyes találkozás és a mentális egészség iránti elköteleződés egy olyan szakmai utat rajzolt ki számára, ahol a dietetika, az edzés és az egészségfejlesztés egymásra épülő rendszert alkot. Munkájában az egyszerűségre, a fokozatosságra és a fenntarthatóságra helyezi a hangsúlyt – mert hisz abban, hogy az életmódváltás nem szélsőségekről, hanem tudatos, apró lépésekről szól.

Mesélj kérlek arról, hogyan alakult ki az érdeklődésed az egészséges életmód, a dietetika és a tréneri munka iránt?

Mi inspirált arra, hogy egyszerre foglalkozz dietetikával, edzéssel és egészségfejlesztéssel?

Célom, hogy a hozzámfordulóknak minél sokrétűbb szakmai segítséget és támogatást tudjak nyújtani a sikeres és eredményes együttműködés érdekében. A dietetika, az edzés és az egészségfejlesztés, ezen belül a mentális egészségfejlesztés szorosan összefüggnek és épülnek egymásra. Úgy gondolom a mentális egészség támogatása mindennek az alapját adja. Szükséges ahhoz, hogy valóban sikeres tudjon lenni az együttműködés, hiszen a táplálkozási és sportolási szokások megváltoztatása számos nehézséggel és kihívással jár együtt, melyben a szakmai támogatás mellett mentális támogatást is szükséges nyújtani.

Hogy nézett ki a saját szakmai utad tudatosan az egyetemi tanulmányoktól a gyakorlati munkáig?

Az edzőképzés elvégzését követően egyetemre mentem sport- és rekreációszervezés szakra, azon belül is egészségfejlesztés szakirányra. Ezalatt a képzés alatt még nem dolgoztam edzőként, csupán barátoknak, családtagoknak segítettem gyakorlati tapasztalatszerzés céljából.

Az egyetemen sokat tanultam az edzéselméletről, az edzésterhelés felépítéséről, a motoros képességek fejlesztéséről és az egészségfejlesztés eszközeiről, mellette pedig autodidakta módon is rendszeresen törekedtem a tudásom bővítésére az edzésről.

A képzés vége felé közeledve egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy a rekreációs szintű sport fontossága nem csak a fizikai egészség megőrzése miatt fontos, hanem a mentális és lelki egészség megőrzése miatt is. Természetesen előtte is tisztában voltam vele, hogy a sport nem csak a fizikai egészségünkre hat, de hogy valóban mennyire nagy hatással is van az egészségünk többi dimenziójára is, az csak később vált igazán nyilvánvalóvá. Ezen felismerésből inspirálódva a szakdolgozatom is a rekreációs szintű sport mentális egészségre gyakorolt hatásairól írtam, mellyel a dékáni pályamunka nyertese is lettem, illetve az egyetemi lapban publikálásra is került a szakdolgozatom.

Mik a leggyakrabban félreértett dolgok az étrenddel vagy edzéssel kapcsolatban, amikkel nap mint nap találkozol?

Hogy bonyolult. Az emberek jellemzően nagyon túlbonyolítják az egész életmódváltás folyamatát. A túlbonyolítás és a felesleges részletekben való elmerülés pedig az egészet megnehezíti, nem lesz sikerélmény, így nagyon hamar fel is adják.

A súlyzós edzéssel kapcsolatban még ma is sokan attól tartanak, hogy “felpumpált” izomzatuk lesz, a nők pedig hogy férfias lesz a külsejük, de ez egyáltalán nincs így. Pont, hogy nagyon formás, nőies testalkatot lehet a segítségével kialakítani, viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy habár az izomzatunk fejlesztésének van egy esztétikai célja is, amiért elsődlegesen érdemes fejleszteni az az egészségünk hosszútávú megőrzése, de fogalmazhatnék úgy is, hogy a megfelelő izomtömeg az valójában az életerőt jelenti. 

Milyen típusú kliensekkel dolgozol a legtöbbet? Vannak-e gyakori célok vagy kihívások, amikkel hozzád fordulnak?

Leggyakrabban 20 és 40 év közötti nők keresnek meg közös munka céljából, de természetesen dolgozom férfiakkal is. A felkeresés célja pedig legjellemzőbben a fogyás és a testösszetétel javítása, izomépítés. Sok téves információ kering még a mai napig ezen célok eléréséről, így azt tapasztalom, hogy sok embernek szüksége van szakmai megerősítésre, hogy mi is a jó információ, illetve szeretnék azt is megtanulni, hogy a rengeteg információ közül hogyan lehet kiszűrni a megfelelőeket.

A szakmai megerősítés mellett pedig a szakmai támogatást is kiemelném, mert sokszor tapasztalatom azt, hogy sokak számára szükség van arra, hogy valakinek úgymond elszámolással tartozzanak minden héten, így jóval nagyobb az esélye annak, hogy valóban kitartanak a célok mellett a nehézségek és kihívások ellenére is.

Hogyan építed fel egy új klienssel a közös munkát — milyen lépésekre, vizsgálatokra és célkitűzésekre fókuszálsz?

Többféle együttműködésre is van nálam lehetőség, de ami a szívemhez a legközelebb áll az az online és a táplálkozás coaching. A coaching szolgáltatások hosszútávú együttműködések, ez a hosszabb időtartam pedig lehetővé teszi, hogy valóban jól megismerjem a klienst és a számára legjobb rendszer kiépítésében tudjak neki segítséget nyújtani, hogy valóban elérje a célját a támogatásommal.

Minden együttműködést egy teljes anamnézis felvétel előz meg, mely az alap információk mellett magába foglalja a rövid- és hosszútávú célok meghatározását és a legnagyobb kihívások feltárását is, hogy tudjam, mire kell a leginkább fókuszálni a közös munka során.

Miben más szerinted az online coaching mint a személyes konzultáció, és hogyan használod ezt a lehetőséget a munkád során?

Az online coaching úgy érzem több teret ad a segítségnyújtásra, hiszen egyrészt ezáltal több emberhez is eljuthatok, másrészt az online coaching egy folyamatos kapcsolattartást is magába foglal. Ez a folyamatos kapcsolattartás azt jelenti, hogy a nap bármely részében lehet engem keresni bármilyen kérdéssel vagy akár kéréssel. A visszajelzések alapján pedig azt mondhatom, hogy sokaknak már ez a tudat, hogy bármikor fordulhatnak hozzám, nagy segítséget jelent. Számtalanszor volt, hogy edzés közben írtak, hogy megkérdezzék megfelelően használják-e az adott gépet, én pedig azonnal tudtam is segíteni. De olyanra is volt már példa, hogy valakinek éppen nehéz pillanata volt és azért írt, hogy ezeket a nehéz érzéseket megossza velem, mely már segítséget adott neki abban, hogy a nehézség ellenére folytassa tovább a munkát. 

Szóval összességében tényleg azt érzem, hogy az online tér valóban több lehetőséget biztosít a segítségnyújtásra és így ahhoz járul hozzá, hogy az emberek nagyobb eséllyel érik el a kitűzött céljaikat. 

Milyen módszereket használsz az étrend személyre szabására? Mennyire veszed figyelembe az életmódot, stresszt, alvást vagy az edzést?

Nem csak az étrend, hanem az együttműködési lehetőségek összes formáját mindig személyre kell szabni. Teljes mértékben figyelembe veszem mindig az egyén életmódját, életvitelét, munkáját, étkezési szokásait, alvási és stresszkezelési szokásait. Ezek mind nagyon fontos információk, hiszen olyan módszereket kell alkalmazni, melyeket az egyén képes beilleszteni a saját életébe, ha nem is azonnal, de szépen fokozatosan. 

Hogyan közelíted meg a közösségi médiában a szakmai tartalom megosztását — inkább edukatív vagy inkább motivációs jellegű posztokra törekszel?

Nagyon szeretek tanulni és nagyon szeretem megosztani a tudást is másokkal, éppen ezért is kezdtem el tevékenykedni a közösségi médiában, így javarészt inkább az edukatív tartalmak gyártására törekszem, de persze motivációs tartalmak is előfordulnak. Célom, hogy értéket és segítséget tudjak adni a tartalmaimmal, hogy miután valaki megnéz tőlem egy videót vagy elolvas tőlem egy posztot, akkor kapjon valami hasznosat, ami segítheti őt a saját fejlődésében.

Milyen visszajelzéseket kapsz leggyakrabban a közönségedtől? Mik azok a témák, amikre leginkább rezonálnak?

Az a tapasztalatom, hogy a mentális egészséget érintő témakörök rezonálnak leginkább a közönséggel, feltételezem azért, mert sajnos sokan tudnak azonosulni ezekkel a nehéz érzésekkel.

Egészségfejlesztő szakemberként nagyon fontos számomra a mentális egészség fontosságáról való kommunikáció, továbbá a saját küzdelmeimről való kommunikáció is, mert bízom abban, hogy ezen tapasztalataim, érzéseim, megéléseim megosztásával segítséget és támogatást adhatok az érintetteknek.

Milyen szerepet játszik a mentális egészség az étrendi és edzés-programjaidban?

Egyértelműen kulcsszerepet. A mentális egészség mindennek az alapja, ha ez “sérül”, akkor ez hatással lesz az egyén teljes életmódjára. A táplálkozásban és edzésben nyújtott segítség mellett a mentális egészség támogatása is éppen ezért kulcsfontosságú. Az egészséges táplálkozásnak és sportnak természetesen már önmagukban is van egy egészségfejlesztő hatása, melybe a mentális egészség is beletartozik, viszont a mentális egészség ápolásával külön is érdemes foglalkozni. Sokat beszélek a stresszkezelésről és a különböző stresszkezelési módszerekről, igyekszem támogatást nyújtani abban, hogy mindenki képes legyen megtalálni a számára legmegfelelőbb stresszkezelési módszert vagy módszereket, mert a stresszt kizárni nem tudjuk az életünkből, így muszáj megtanulnunk megfelelően kezelni.

Ez azért is kiemelten fontos, mert lehet nekünk a legtökéletesebb étrendünk vagy sportolhatunk a legoptimálisabban, ha a stresszt nem tudjuk megfelelően kezelni, az negatív hatással lesz a teljes életminőségünkre. Negatívan hat az alvásra, az emésztésre, a regenerációra, mindenre. 

Kulcsfontosságú tehát a megfelelő stresszkezelési módszerek elsajátítása, mellyel a mentális egészségünk megőrzését is támogatjuk.

Véleményed szerint mik a legnagyobb akadályai annak, hogy valaki hosszú távon fenntartható egészséges életmódot alakítson ki?

Sokan úgy gondolják, hogy az egészséges életmód bonyolult, drága és lemondásokkal teli, pedig ez egyáltalán nincs így. A hosszútávon is fenntartható egészséges életmód titka pont az egyszerűség és a szélsőségektől való tartózkodás. Az életmódváltás kezdetben jár nehézségekkel, de éppen ezért kell mindig apró lépésekben haladni a szokásaink megváltoztatásával, kerülve a szélsőségeket és a drasztikusságot.

Mit üzensz azoknak, akik még „kételkednek” abban, hogy érdemes komolyan venni az életmódváltást?

Szokták mondani, hogy amíg egészséges vagy sok problémád van, de amikor beteg leszel, onnantól csak egy problémád marad. Az egészség valóban a legnagyobb kincs az életben és muszáj vigyáznunk rá, ha minél több időt szeretnénk jó életminőségben leélni. 

Refleks 2009-ben fogta először kézbe a festékszórót, azóta pedig következetesen építi azt a stílust, amelyet ma már sokan azonnal felismernek. Az interjúban szó esik a névválasztás mögötti tudatosságról, a vékony, precíz vonalak iránti megszállottságról, a hírnév iránti nyílt ambícióról, valamint arról is, hogyan látja a hazai és nemzetközi graffiti szubkultúra jelenét. Utazások, ikonikus helyszínek, erős vélemények és egyértelmű üzenetek – Refleks nem magyarázkodik, hanem reflektál.

Mióta festesz?

Emlékeim szerint 2009-ben fogtam először festékszórót a kezembe.

Honnan jött a művésznév? 

Szerettem volna egy olyat találni, ami nem annyira a közkedvelt 4–5 betűs, „ER”-re végződő művésznév. Úgyhogy összeszedtem a számomra legjobbnak ítélt betűket, és így lett a REFLEKS, illetve ennek minden formája: REFLEKZ, RFLX, REFLX, SKELFER. Volt egy REFIE-s időszakom is, de az csak a helytakarékosság miatt.

Hogyan alakult ki a stílusod, és hogyan neveznéd?

Igazából még mindig alakulófélben van, de ha választ kell adnom, akkor azt mondanám, hogy festés közben sokkal jobban koncentrálok arra, hogy a lehető legpontosabban dolgozzak, és a végén full egoistán azt mondhassam, hogy ez egy zorall cucc lett.

Anno nagyon szerettem kísérletezni mindenféle szórófejjel, és a végére arra jutottam, hogy számomra sokkal kézenfekvőbbek a vékony és éles vonalak. Ma már csak skinny-t és egy darab Transversal Fat capet használok. Ezek miatt lett ilyen a jelenlegi stílusom.

Egyesek wildstyle-nak mondják… nem ellenkezem.

Mi az, ami inspirál az alkotásra?

A FAME!

Hogy beszéljenek a rajzaimról vagy rólam. Legyek mindig szem előtt.

Ez az egésznek a lényege!

Van olyan graffitis csoport, aminek a tagja vagy?

Ha Magyarországról beszélünk, akkor a pécsi IR csoport, ha pedig nemzetközi szinten, akkor a TBC.

Illegál vagy legális festés? 

Rajzaim nagy része igényli az időt, úgyhogy legális festés.

Hobbiként vagy megélhetésként tekintesz a graffitire?

Kicsit több mint hobbi, viszont kevesebb mint megélhetés.

Volt olyan része az életednek, ami miatt úgy érezted, hogy végleg leteszed kannát?

Hála istennek még ilyen nem volt.

Mi lett volna, ha annak idején nem ragadsz kannát? Mivel foglalkoznál?

Talán kicsit komolyabban vettem volna a zenélést… Ami késik, nem múlik!

Hogyan látod a szubkultúra jelenlegi helyzetét Magyarországon?

Mivel eddigi rajzaim 90%-át külföldön csináltam, nem érzem magam abban a pozícióban, hogy megítéljem a helyzetet Magyarországon – de most mégis megteszem. Ahogy észrevettem, egyre több graffiti tematikájú esemény van a fővárosban, néhol egy-egy hip-hop eseményen vagy fesztiválon is egyre felkapottabb a „live painting” és a workshopok. Ezt kéne még egy fokkal magasabban művelni, illetve több vidéki nagyvárosban is megjelenni.

Az otthoni graffitis szubkultúra résztvevőit nagyon ketté lehet osztani. Rengetegen igazán kreatívak, és látszik, hogy életformaként tekintenek erre a műfajra: ezzel kelnek és fekszenek. Nyilván ott van a másik része is, akik divatból művelik, és nincsenek tisztában a graffel. Ők azok, akiket nagyon hamar ki fog dobni a writer közeg, vagy saját maguk fogják tapasztalni, hogy rossz hobbit választottak.

Rengeteg nagyon jó style van az egész országban, viszont elég elszomorító, hogy egyre trendibb a trash / antistyle, amit én személy szerint nem tudok értékelni – az csak egy „waste of paint”.

Összegezve azt mondhatom, hogy kezd újra virágozni a graffiti Magyarországon.

Legemlékezetesebb fújásod?

Kettőt is említenék.

2024 – Thaiföld, Koh Chang sziget

Az ottani Meeting of Styles eseményen fújtunk a TBC-s csoporttársaimmal. Iszonyatosan meleg volt az időjárás, és nagyon nagy volt a pára. Megittam egy rekesz sört, aztán semmi bajom nem volt – annyit izzadtam.

De a lényeg: egy olyan környezetben festeni, ahol elefántok haladnak el mögöttem, miközben beazonosíthatatlan állatok hangjai hallatszódnak az erdőből… Az a feeling, amikor öt lépést hátralépek a faltól, és a háttérben látom a lemenő nap sugarait a tenger vizéről visszatükröződni. A thai emberek kedvessége, a Chang sör a 7-Elevenből hajnali háromkor, a finom ételek és az erőszakosan nyomuló thai lányok.

Három napon keresztül csak éjszaka tudtunk fújni fejlámpákkal a szigeten, mert akkor volt csak kellemes a hőmérséklet. Nagyon szenvedtem, de szerintem egy nagyon jó képet sikerült csinálnom a rajzomról.

2025 – Los Angeles, California

A helyi writerek által nem túl közkedvelt, de világszerte ismert és kultikus Venice Beachen volt szerencsém fújni. Nyilván ebben a kaliforniai deszkás punk zene, illetve a GTA San Andreas iránti rajongásom is közrejátszott.

Ami pedig nem is annyira fújás, de szorosan kapcsolódik a graffitihez, és számomra nagyon inspiráló volt. A kint tartózkodásom alatt eljuthattam a Risk Rock Studiosba, ahol találkozhattam Riskkel, és egy egész délutánon keresztül betekintést nyerhettem az ottani munkafolyamatokba, illetve megcsodálhattam az extra menő installációkat.

Innen is nagy köszönet ezért GÁBOR barátomnak az MSK-ból! 🤘

Kedvenc helyszíneid vannak a festésre? Miért pont ott szeretsz alkotni?

Szerintem aki járt már Pécsen, az tudja, mit jelent az, hogy „Víztár”. Egy legál / megtűrt fal a Mecsek oldalában. Nem hosszú, nem magas, de ideális a festésre. A helyszín a város felett van – igazi cigizős, chilles spot. Akárhányszor itt fújunk, mindig előjön belőlem a honvágy.

Számodra mit adott ez a szubkultúra az évek alatt?

Rengeteg barátot, utazást és a velejáró élményeket.

Mit üzennél azoknak, akik még csak most ismerkednek a műfajjal?

Próbáljanak meg sokat skiccelni, legyenek motiváltak és érdeklődők. Használják az online felületeket, és ne féljenek külföldi kapcsolatrendszert kiépíteni. 🤘

Kinek mondanál köszönetet azért, amiért sikerül kitartanod a művészeted mellett?

A barátaimnak és mindenkinek nagy köszönet, akinek volt egy jó szava is hozzám…. ja és magamnak!!!!

Big up TBC, IR 🍻