Void utcaművész az absztrakt arcok ábrázolásában találta meg a művészi stílusát. Már gyerekkora óta szeret rajzolni, amit aztán később felváltott a festékszóró és a falak. Munkáit többnyire a környezete, az utazások inspirálják és az emberek akikkel találkozik.

Az első munkád mikor került ki az utcára?

1995-ben festettem az első graffitimet Budapesten egy elhagyatott utca támfalára. Iszonyat ocsmány szett volt. 

Honnan jött a művésznév?

Régebben sokkal többet dolgoztam sablonnal és a kivágott üres (void) felülettel való alkotás ihlette a nevet. Tetszett, hogy benne vannak az alap formák: háromszög, kör, négyszög. (plusz egy félkör)

Hogyan alakult ki a saját stílusod és hogyan neveznéd?

Gyerekkorom óta szeretek arcokat rajzolni. Később próbáltam addig absztrahálni az arcokat, ameddig még felismerhetőek. Ebből jöttek a kerek vagy ovális formákba belehelyezett arcok, amik mára védjegyemmé váltak. Nem tekintem külön stílusnak ezeket. Az arc az egyik leggyakrabban ábrázolt motívum, sokan dolgoznak hasonlóan mint én.

Hogy néz ki nálad egy alkotói folyamat?

Elsősorban szeretek spontán rajzolni, általában ebből alakulnak ki a legerősebb munkáim, de ahogy öregszem egyre gyakrabban tervezek előre és alakítom tudatosabban a művészetemet. Sok blackbook-om van több ezernyi arccal megtöltve, azokban lehet igazán látni a folyamatot.

Kik vagy mik inspiráltak leginkább az alkotásra?

Rengeteg minden inspirál, a környezetem, az utazások, az emberek, akikkel találkozom, a történések a világban. Nehéz lenne mindet és mindenkit felsorolni, ezért inkább most nem teszem. 

Mi motivál arra, hogy kimenj az éj leple alatt alkotni?

Régebben sokkal többet mozdultam ki esti duhajkodásokra, de azt hiszem az egó, az adrenalin és a “mindenhol nyomot hagyni” mentalitás volt az, ami motivált és persze a megfelelő alkohol mennyiség is gyakran kellett az erkölcs fellazulásához. 😀

Volt-e bármiféle konfliktusod a hatóságokkal?

Sajnos volt szerencsém a kóterben gondolkodni azon, hogy mi a francot is keresek én itt. Szerencsére annyira nem fordult gyakran elő, hogy visszatartson a jövőbeli illegálkodástól. Idővel viszont benő az ember feje lágya és elővigyázatosabb is lesz. 

Hobbiként vagy megélhetésként tekintesz az utcaművészetre?

Az utcaművészet mindig is hobbi marad nálam, bár szerencsés helyzetben vagyok, mert elmondhatom, hogy azzal keresek pénzt, amit szeretek csinálni. Inkább alkalmazott festészetnek mondanám, mégis azzal keresek pénzt, amit más hobbinak nevez.

Mennyire költséges egy-egy munkád elkészítése? Ezeket miből tudod finanszírozni? 

Projekt függő. A nagyobb munkák nagyobb anyagi vonzattal járnak. A spray festék szintén drága mulatság. Én könnyebb helyzetben vagyok, mint azok, akiknek nem ez a hivatásuk. A munkáimból általában marad annyi anyag, hogy azt a saját szórakoztatásomra használjam fel, így viszonylag kevés pénzem megy el erre.

Mi a véleményed az utcaművészetről?

Mivel én is művelem, így értelemszerűen közel áll a szívemhez a műfaj összes része. Jó látni a városok szürkeségét és merevségét megtörő alkotásokat, legyen szó a legkihegyezettebb murál festészetről vagy csak egy jól felfújt tegről.

Hogyan látod a szubkultúra jelenlegi helyzetét itt Magyarországon?

Ez egy elég hullámzó jelenség itthon, néha sokan művelik néha kevesebben. Jelen pillanatban inkább kevesebben csinálják. Sok viszont a külföldi street art “turista” és emiatt tele van a belváros matricákkal, plakátokkal. 

Legemlékezetesebb sztori ami a munkáid készítése közben történt veled?

Amikor a Madách téren egy trafóházat festettem. A Keksz tulaja kért fel, hogy fessek oda valamit, mert nagyon rossz állapotban volt a doboz. Nem kért rá engedélyt az önkormányzatnál, így kénytelen voltam illegálisan festeni. Jöttek a közteresek és kérdezték, hogy van-e engedélyem erre. Mondtam, hogy van a tulajtól. Nem fogadták el, így hívták a rendőröket. Amikor előttük szedtem le a maszkolószalagot a zár fém részéről, hogy ne fessem össze, akkor azért volt olyan nézés, amit soha nem felejtek el. Persze bevittek a kapitányságra és közben mondták, hogy ha nem a közteresek hívják őket és csak elmennek mellettem, akkor elő sem állítanak.

Mit üzennél azoknak akik még csak most ismerkednek a műfajjal?

Legyetek nyitottak és adjatok magatokból egy darabot a világnak. Ne másoljatok másokat és ne hagyjátok abba, mert mások azt mondják.

Kinek/Kiknek mondanál köszönetet azért, amiért támogattak abban, hogy az önkifejezésnek ezt a formáját válaszd?

Ez megint olyan kérdés, ahol nem tudok mindenkit felsorolni anélkül, hogy kihagyjak valakit, ezért nem is kezdem el. Innen köszönöm mindenkinek, aki támogatott ebben!