The 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon debütált a tavaly váratlanul elhunyt Lugosi LUGO László egyik utolsó fotósorozatából készült album, a GRAFFITI. Read the Signs. A kötet vizuális és szöveges tartalmát tekintve is igazi könyvritkaságnak számít. Bemutatja LUGO, a „fényásó” művészetét és egyben hiánypótló műként iránytűt jelent a főváros graffitikultúrához, ismertetve a graffiti alapvető fogalmait, stílusirányzatait, a legfontosabb budapesti graffiti-line-okat, sőt a graffitizés jogi vonatkozásait is. Az unikális, átfogó kiadványt négy magyar graffitiművésszel készített interjú is gazdagítja.

A mintegy 4500 fotóból a kiadvány 350 képet tartalmaz, így 2018-ig a legteljesebb Budapesten látható graffiti gyűjteménynek tekinthető, ami egyszerre „művészeti leletmentés” és dokumentáció. “A fényképezés játék az idővel. Én azt gondolom a fényképezés egyik alapelemének és szerepének, hogy legalább fényképeken megőrizze azt, ami egyszer majd el fog tűnni.” – vallotta a művész.

“A graffiti egy lázadó, helykereső, bátor, szembeszálló szubkultúra művészete. Pontosabban a graffiti jelenléte maga a művészet, mert a graffitifirkászok nem tekintik magukat művészeknek. Számukra a legfontosabb a nyomhagyás, a saját jel feltalálása és kifejlesztése, terjesztése.

A jelenlét. Legyen jelen a jel és a writer mindenhol a városban, a világban, hagyjon nyomot maga után.” – olvashatjuk LUGO gondolatait az általa “városi népművészet”-ként aposztrofált jelenségről. „LUGO fotográfiai életműve egyfajta személyes Budapest-archívumnak is tekinthető. Ő a magyar Proust, aki fénnyel írt” – hangsúlyozza Kurdy Fehér János, a könyv főszerkesztője.

LUGO (1953-2021) ismert fotográfus, filmes, művészeti szakíró és szerkesztő volt. Művészetének centrumában Budapest fizikai és szellemi értékei, a múló idő nyomainak összegyűjtése és sorozatokba rendezése álltak. Egyfajta személyes és művészeti Budapest-archívumot hozott létre, amelynek legfőbb építőelemei a budapesti épületfotók, városfotók, művészek és írók portréi.

„A Graffiti könyv terve még édesapám életében megfogalmazódott. Életművére mindig nagyon büszke voltam, s örömmel tölt el, hogy végigvihetem, amit elkezdett.” – mondja a művész lánya, Lugosi Blanka. „Lugó barátom érdeklődése, fotómunkássága számtalan területre kiterjedt, legyen az a változó város, eltűnő épületek, alkotó emberek, művészek, tárgyak vagy a kor szellemének, boltok utcai arculatának dokumentálása, amelyek ma már nem léteznek.

Nagyon kevesen voltak, vannak, akik így, ilyen esszenciálisan, lényeget meglátóan és megláttatóan tudnak alkotni. Ez a graffitiszéria is egy megismételhetetlen kordokumentum, látvány, érzések és gondolatok a közelmúltból, ami egy kincs, és már csak ebben a könyvben van jelen.” – teszi hozzá Szilágyi Szabolcs (SI-LA-GI) szerkesztő.

A könyv szövegei egyrészt LUGO fényarcheológiai munkásságát ismertetik, a középpontban LUGO graffitifotóival, valamint elemzik a graffiti „művészeti kint-bentiségét”, a kortárs művészetre gyakorolt hatását.

A The New York Times 1971. július 21-ei számának vezércikke egy új jelenségre hívta fel a figyelmet: a graffitire. A cikk írója által a város különböző pontjain felfedezett “TAKI 183” falfirkát, taget szokás a street art ősjelének tekinteni. Maga a graffiti ennél is hosszabb múltra tekint vissza: a képtudományok Pompejitől a középkoron és az újkoron át napjainkig nyomon tudják követni. Előtörténetét a népi epigráfia jelenségeként definiálják, a belőle kifejlődött street art és public art pedig már a kortárs művészet részeként van jelen a köztudatban.

Az 1970-es években a graffitihez kapcsolódó szubkultúra nehezen volt értelmezhető a kívülállók számára. Alkotóik, a writerek az egyéniség, a jelhagyás és a kommunikáció egzisztenciális megnyilvánulásaként értelmezték tevékenységüket. A graffiti idővel futótűzként terjedő globális mémmé vált, műfaji alapjelenségei a falakról, azaz kintről a művészek, a média, az artworld és a kreatív ipar által történt használatba vétellel bentre kerültek.

Keith Haring és Basquiat graffiti-gyökerű művei a kortárs képzőművészet ikonjai lettek, Banksy szerteágazó tevékenysége az artworld kirakatában foglal helyet. Tőle származik a graffiti új definíciója, a kint és bent helyzetének frappáns megfogalmazása, a „brandalism” (a brand és a vandalizmus szavakból).

„A magyarországi graffiti a 2000-es évek elején érte el csúcspontját, ekkoriban több száz graffitis és tagelő volt aktív Budapest utcáin.” – tudjuk meg Radics Panka könyvben olvasható tanulmányából.  „Az illegális graffiti motivációi ekkor még hasonlóak voltak az észak-amerikai mintához: az államszerveződés szociális hálóiban elvesző egyénekre és a szubkulturális közegek szeparáltságából adódó társadalmi problémákra hívták fel a városlakók figyelmét – a névtelenség ellen lázadva…

A graffiti egyik nagy paradoxona, hogy miközben büntetendő, ezen közben a kortárs művészet forrása, alakítója. A graffiti egyszerre van kint és benne a művészetben. A mulandóságot kívánja hangsúlyozni, mégis ragaszkodik saját jelenéhez, amelyet időtlenné akar tenni. A graffitijelenséget ezért az elmúlt jelen lenyomataként kell értelmeznünk. LUGO ezt ismerte fel a budapesti utcákat járva, a falon hagyott jelek mögött megbúvó embereket kutatva.” – tudjuk meg a fiatal graffiti-kutatótól.

LUGO: GRAFFITI. Read the Signs című művészeti fotóalbuma Jakabovics Tibor művészeti magángyűjteménye, a budapesti Equibrilyum Art Collection és az Equibrilyum Könyvkiadó közös gondozásában, Cziglényi Boglárka, Kurdy Fehér János, Lugosi Blanka és Szilágyi Szabolcs (SI-LA-GI) közös szerkesztésében, Gerhes Gábor könyvterve alapján. A könyv megrendelhető the kiadó@equibriliyum e-mail címen.

Kontakt: Máté Erika – 0620/5906599

A könyv már kapható a Libri-Bookline és a Libri könyvhálózatokban (már október eleje óta), valamint olyan kisebb hálózatokban is, mint az Anima Könyv, az Álomgyár vagy a Kello. Ezen felül az Írók Boltjában és az Atlantisz Könyvsziget könyvesboltokban is.