A blokkláncról szóló általános magyarázat szerint ez egy mindenre kiterjedő technológiának tűnik, de valójában inkább egy gyűjtőfogalom a különböző digitális nyilvántartási rendszerekre. Egyes mítoszok szerint varázslatosnak hangzik, de az igazság egy kicsit kuszább. Bontsuk le egyszerűbben!

Szóval, hallottál már a blokkláncról. Talán valaki magabiztosan mondta neked, hogy „A blokklánc egy decentralizált, megváltoztathatatlan főkönyv!”, és te bólogattál, mintha teljesen megértetted volna. De a helyzet a következő – ez a definíció olyan, mintha egy autót „kerekes dolognak” neveznénk. 

Nem téves, de nem is egészen a teljes kép.

Mi valójában a blokklánc – és miért homályos ez a meghatározás?

Bontsuk le. A blokkláncról szóló általános magyarázat szerint ez egy mindenre kiterjedő technológiának tűnik, de valójában inkább egy gyűjtőfogalom a különböző digitális nyilvántartási rendszerekre. 

Egyes blokkláncok nyíltak és engedély nélküliek, mint például a Bitcoin és az Ethereum, ahol bárki csatlakozhat a hálózathoz, ellenőrizheti a tranzakciókat, és vacsorapartikon kriptogurunak adhatja ki magát. Mások, mint például a bankok vagy ellátási láncok által használt engedélyköteles blokkláncok, exkluzívabbak – meghívó kell a klubba.

És ez az egész „megváltoztathatatlan” dolog? Nos, igen, a blokkláncokat úgy tervezték, hogy ellenálljanak a manipulációnak, de nem érinthetetlenek. Egyes hálózatok lehetővé teszik a frissítéseket a kormányzási mechanizmusokon keresztül, és ne feledkezzünk meg azokról az alkalmi „hoppá” pillanatokról sem, amikor a blokkláncokat hibák vagy támadások miatt elágazások vagy módosítások történtek.

Nem minden blokklánc egyforma

Gondoljon a Bitcoinra és az Ethereumra úgy, mint testvérekre, akik nagyon különböző karrierutat jártak be. A Bitcoin a megbízható idősebb testvér, aki csak digitális arany akar lenni – biztonságos, egyszerű, és nem érdekli semmi csicsás. 

Az Ethereum viszont a művészlelkű, szabad szellemű, aki a nagyvárosba költözött, megismerkedett az okosszerződésekkel, és most lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy decentralizált alkalmazásokat építsenek a platformjára. Aztán ott vannak az engedélyezett blokkláncok, amelyek olyanok, mint a privát VIP-szalonok – ellenőrzöttek, elzártak, és gyakran olyan vállalatok használják őket, amelyek nem akarják, hogy bárki belekukkantson az adataikba.

A legfontosabb tanulság

A „blokklánc” nem csak egy dolog – ez egy tág fogalom, amely rendszerek széles körét fedi le, amelyek céljuktól és kialakításuktól függően különbözőképpen működnek. Így legközelebb, amikor valaki a blokklánc szavakkal dobálózik, nyugodtan mondhatja, hogy „Nos, valójában…”, és élvezheti az elégedettséget, hogy ön a legokosabb ember a szobában (vagy legalábbis annak tűnik).

Az alapfogalmak lebontása (hype nélkül)

Decentralizáció: A félreértett divatszó

Valószínűleg már hallotta, hogy a blokklánc a decentralizációról szól. Jól hangzik, igaz? Egyetlen entitás sem irányítja a hálózatot! Csakhogy… ez nem mindig igaz. Bitcoin? Teljesen decentralizált. Néhány más blokklánc? Nem annyira.

A decentralizáció egy spektrumon létezik. Egyes projektek decentralizáltnak mondják magukat, de valójában egy maroknyi validátor irányítja őket, akik minden döntést meghoznak (nézzenek csak rád, bizonyos „Web3” projektek). Mások nyitottabbak, de még mindig a fejlesztőkre vagy bányászokra támaszkodnak, akiknek jelentős befolyásuk van. Tehát, ha legközelebb azt hallod, hogy „decentralizált”, kérdezd meg: „Mennyire decentralizált pontosan?”.

Konszenzusmechanizmusok: Proof-of-Work vs. Proof-of-Stake vs. Újabb modellek

Ha a blokkláncok digitális főkönyvek, akkor a konszenzusmechanizmusok a bírók, akik biztosítják, hogy minden tisztességes legyen.

• Proof-of-Work (PoW): A Bitcoin által használt PoW a bányászoknak bonyolult rejtvényeket kell megoldaniuk a tranzakciók érvényesítéséhez. Szuper biztonságos, de ugyanakkor olyan energiatakarékos, mint egy örökkévalóságig 24/7-ben működő kenyérpirító.
• Proof-of-Stake (PoS): A rejtvények megoldása helyett a validálókat az alapján választják ki, hogy hány érmét birtokolnak, és hányat hajlandóak „feltölteni” biztosítékként. Gyorsabb és energiatakarékosabb, de néha kritizálják, hogy a gazdagoknak kedvez (mivel minél többet teszel fel, annál nagyobb hatalmad van).
• Újabb modellek: Az olyan változatok, mint a delegált hitelesítés (DPoS) vagy a felhatalmazás igazolása (PoA) a biztonság, a sebesség és az energiafelhasználás egyensúlyát célozzák. A kompromisszum? E modellek némelyike több központosítási kockázatot vezet be.

Végső soron a konszenzusmechanizmus kiválasztása a biztonság, a decentralizáció és a hatékonyság közötti egyensúlyozás.

Megváltoztathatatlanság: Nem olyan állandó, mint gondolnád

„Ha egyszer valami felkerült a blokkláncra, azt soha nem lehet megváltoztatni!” Nos… valahogy így. A blokkláncokat úgy tervezték, hogy ellenálljanak a hamisításnak, de nem kőbe vésettek. Így lehet átírni a dolgokat:

• Hard Forks: Amikor egy blokklánc közössége nem ért egyet egy frissítéssel kapcsolatban, a lánc kettészakadhat. Ez történt a Bitcoin (Bitcoin Cash) és az Ethereum (Ethereum Classic) esetében.
• 51%-os támadások: Ha egyetlen entitás megszerzi a hálózat bányászati vagy tétgyűjtési teljesítményének több mint 50%-át, elméletileg átírhatja a történelmet – bár ez ritka és költséges.
• Változások az irányításban: Egyes blokkláncok beépített kormányzással rendelkeznek, amely lehetővé teszi a protokollfrissítéseket, ami azt jelenti, hogy változások történhetnek és történnek is.

Tehát, bár a blokklánc ellenáll a változásoknak, a „megváltoztathatatlan” kifejezés némileg túlzás.

Bizalmatlanság: Inkább marketing, mint valóság?

A blokklánc egyik legnagyobb érve, hogy „megbízhatatlan”. Ennek lényege, hogy nem kell megbízni semmilyen közvetítőben, csak magában a kódban. De legyünk őszinték – a bizalom még mindig létezik, csak máshol.

• Meg kell bíznod a fejlesztőkben, hogy biztonságos, hibamentes kódot írnak (ami, legyünk őszinték, nem mindig történik meg).
• Meg kell bíznod a validátorokban vagy bányászokban, hogy nem játszanak össze.
• Meg kell bíznod az irányítási mechanizmusokban, hogy a hálózat számára megfelelő döntéseket hozzanak.

Tehát, bár a blokklánc eltávolít néhány hagyományos közvetítőt, nem szünteti meg a bizalmat – csak eltolja azt. Ahelyett, hogy egy bankban bíznál, egy emberekből és kódokból álló hálózatban bízol. Hogy ez jobb vagy rosszabb, az a nézőpontodtól függ.

A Blokklánc mítoszok, amelyek nem hajlandóak meghalni

„A blokklánc csak egy divatos adatbázis”

Első pillantásra a blokklánc és az adatbázisok hasonlónak tűnnek – mindkettő információt tárol, igaz? De ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a kerékpár és a motorkerékpár ugyanaz, mert mindkettőnek van kereke. A hagyományos adatbázisok központosítottak, gyorsak és könnyen frissíthetők. A blokklánc ezzel szemben decentralizált, lassabb és szándékosan nehezen módosítható. Hogy miért? Mert a fő célja nem csupán az adatok tárolása – hanem annak biztosítása, hogy egyetlen fél se tudja ellenőrizni vagy manipulálni azokat.

„A blokkláncok teljesen biztonságosak”

A blokklánc biztonságos… bizonyos mértékig. Úgy tervezték, hogy ellenálljon a hamisításnak, de nem legyőzhetetlen. Már említettük az 51%-os támadásokat, amikor valaki, aki a hálózat erőforrásainak nagy részét ellenőrzi, átírhatja a tranzakciók történetét. És ne feledkezzünk meg az okosszerződések hibáiról sem – ha egy fejlesztő hibát vét a kódban, a hackerek kihasználhatják azt (ahogyan azt több nagy horderejű kriptohacknél is láthattuk). Tehát igen, a blokklánc biztonságosabb, mint sok hagyományos rendszer, de golyóállónak nevezni túlzás.

„A blokklánc mindent megold”

Nézze, a blokklánc jó dolog, de nem egy varázslatos csodaszer. A skálázhatósággal (próbáltad már használni az Ethereumot, amikor a gázdíjak megugrottak?), a szabályozási bizonytalansággal és a használhatósági problémákkal küzd (próbáltad már elmagyarázni a privát kulcsokat a nagymamádnak?). Bár a blokklánc nagy lehetőségeket rejt magában olyan területeken, mint a pénzügyek és az ellátási lánc nyomon követése, nem minden problémára a legjobb megoldás. Néha a jó öreg, hagyományos adatbázis is megteszi a magáét.

Miért fontos ez, és mi a következő lépés?

A blokklánc hatása nem a divatos szavakról szól, hanem a gyakorlati felhasználási esetekről. Bár a hype néha elhomályosítja a valóságot, a blokkláncot már most is értelmes módon használják.

A pénzügyektől kezdve (gondoljunk a stabilcoinokra és a DeFi-re) a szerencsejátékokon át (a játékkal kereső gazdaságokig) a személyazonosság-kezelésig (önszuverén azonosítók), ezeknek az alapoknak a megértése segít elkülöníteni a valós alkalmazásokat a puszta spekulációktól.

És mivel a blokklánc innováció következő hulláma – mint a Shib OS és a Shib Alpha Layer – ezekre az alapelvekre épül, az alapok megismerése most fontosabb, mint valaha. Akár csak most kezded, akár már mélyen benne vagy a nyúl üregében, egy dolog világos: a blokklánc nem csak egy trend – ez egy olyan technológia, amely még mindig fejlődik a furcsaságokkal együtt.

A blokklánc nem varázslat és nem is átverés – ez egy eszköz. Mint minden eszköz, ez is hihetetlenül hasznos lehet, de csak akkor, ha tudjuk, hogyan kell megfelelően használni. Nem egy mindenre kiterjedő megoldás, és biztosan nem fogja helyettesíteni az internetet, a pénzt vagy a józan észt (bár egyesek úgy tűnik, hogy ezt gondolják).

Megvan a lehetősége, hogy átformálja az iparágakat, de csak akkor, ha ott alkalmazzák, ahol valóban van értelme. Nem minden problémára van szükség blokklánc-megoldásra – néha a jó öreg adatbázis is jól működik.

Legközelebb, amikor valaki blokklánc divatszavakkal bombázza Önt, készen áll majd arra, hogy elválassza a tényeket a hype-tól. És ki tudja? Talán még az is előfordulhat, hogy ön lesz az, aki magyarázza a dolgokat. Csak ne legyél az a személy, aki minden beszélgetésből TED-előadást csinál a decentralizációról – kivéve persze, ha valaki tényleg megkérdezi. Ebben az esetben vadulj meg.